„Hogy ne prostik és uzsorások legyenek, hanem gondolkodó, normális emberek” – sakkfaluban látja Drávapiski jövőjét a polgármester

Drávapiskiben mindenki a Fő utcán lakik – mind a 98-an. A Baranya megyei Ormánság egyik legszegényebb települése, Pécs a legközelebbi nagyváros, de oda nem vezet út a zsákfaluból. 30 ház az egész falu, többségében romák lakják.

A falu 60 kilométeres körzetében szinte semmilyen munkalehetőség nincs – vezeti fel stábunknak Mali Zoltán polgármester. A helyiek főként közfoglalkoztatottak, illetve mindenki talál magának valamit: van, aki tetovál, jósol, más pedig elmegy napszámba.

A faluban nincs bolt, de még kocsma sem, a házak és az egyetlen út elhanyagolt állapotban van. 

Lemondott rólunk ez az ország, én azt gondolom. Mi még egy akkumulátorgyárnak is örülnénk, de ez egy teljesen érintetlen része az országnak, ide azért szoktak jönni, mert itt nem történik semmi. Nincs turizmus, nincs ipar, a mezőgazdaság gyakorlatilag pár gazda kezében van. Ha így folytatódik, akkor ki fog halni a falu

– vázolja fel Drávapiski helyzetét a falut 17 éve vezető polgármester.

Most azonban nagy tervei vannak a településen, és ahhoz, hogy ezt megértsük, az ausztriai Klagenfurtba utazunk, stábunk itt találkozik újra Mali Zoltánnal. Ám ezúttal egy már messziről feltűnő, nagy, kockásra festett épületnél fogunk kezet.

Mali Zoltán ugyanis itt nyitott sakkmúzeumot. Szenvedélyes gyűjtő, már körülbelül 3500 sakk-készlete van, ezek jó részét kiállította Klagenfurtban. „Magyarországon nem lehet egy kulturális üzleti vállalkozást rentábilisan üzemeltetni” – indokolja a döntést, hogy miért Ausztriába vitte a gyűjteményét.

A kiállítást földrészekre bontotta: van afrikai, ázsiai részleg, de vannak a Szovejtunióhoz kapcsolódó elemek, és Magyarországnak is saját asztala van. A sakk-készletek mellett találunk cápafogat, kitömött varánuszt, pipákat és botokat is.

Ázsiából az egyik leglátványosabb készletünk ez a két darab kámaszútrás készlet, itt minden fallosz egy-egy gyalog, és minden tiszt meg gyakorlatilag egyfajta póz a Kámaszútrából

– harangozza be a látványt Mali Zoltán.

A Szovjetunió sakk-kultúráját bemutató résznél látunk fakészleteket, matrjoska babákat abakusszal és RPG-lőszeresládákkal kiegészítve. De ha tovább megyünk, van kutyák a macskák ellen készlet, angyalok az ördögök ellen, de van Star Wars-figurás is. 

És a titkok kamrája a Mali Zoltán számára felbecsülhetetlen értékű sakkokkal: egy 1820-ban készült elefántcsont készlet Szudánból. „Ahhoz nem szeretném, ha bárki hozzáérne” – nyomatékosítja.

Egy újabb ritkaság, aminek a története 32 évvel ezelőttre nyúlik vissza: egy kanadai dióból és juharból készült Toni Ferguson-készlet.

Magyarországnak is van saját asztala a sakkok között, hatalmas figurákat látunk, amit hivatalosan Cézár-készletnek neveznek. 

Itt a vezértől a parasztig, a sötéttől a világosig, minden sakkfigura Orbán Viktorra hasonlít.

„Ez egy ilyen kis fricska volt a részünkről” – jegyzi meg Mali Zoltán. Mellette közvetlenül egy focista sakk-készlet van. 

Mali a kincseket évekig gyűjtögette Drávapiskiben, a polgármesteri hivatal szobáiban, különböző raktárakban.

A múzeumban mindent ő maga tervezett és csinált, egy évig tartott, mire elkészült. Segítséget is Drávapiskiből hozott. Orsós Benjámin, azaz Beni is segített neki, amit kellett: gipszkartonoztak, fúrtak-faragták. A fiatalember szabadidejében tetovál, de amúgy közmunkás Drávapiskiben. Amíg kint dolgozott, hetekig együtt laktak a polgármesterrel. „Együtt ettünk, sírtunk, nevettünk. Jó volt” – idézik fel mosolyogva.

Otthonról pedig Beni felesége és lánya is dolgozott a múzeumnak, több mint 160 zászlót festettek. Klagenfurtban a múzeumba belépők először ezeket a zászlókat látják meg, mellette pedig a fényképet, amin Lívia és kislánya látható.

Nagyon sokat megtanultunk belőle, hogy melyik milyen ország zászlója. Volt, amikor még éjszaka is csináltuk, de nagyon nagy szeretettel, pont jókor

– meséli a munkáról a nő.

Líviáéknál a polgármester képe még a családi fotók között is ott van a falon. Azt mondják: sokat segített nekik, így kapták a házukat is, amit már belül felújítottak – adományokból. Klagenfurtból is kaptak adományokat, így került oda a polgármester, majd így nyitott épp ott múzeumot, ahol már Líviáék is jártak – akkor voltak életükben először külföldön.

Ma már amellett, hogy Drávapiski polgármestere, Mali Zoltánnak kártevőirtással foglalkozó cége is van, meg egy kocsmája szintén az Ormánságban, Alsószentmártonban. 2017-ben itt verték meg, a kocsmai balhéról készült felvételt akkoriban a Híradó is bemutatta. Az akkori alsószentmártoni polgármester és három rokona verte meg Mali Zoltánt, mert a polgármester mozgóboltot akart a településre, de Mali Zoltán, akinek akkor volt egy kis ábécéje is, ellenezte.

Az alsószentmártoni polgármester felfüggesztett börtönt kapott, Mali Zoltán pedig, akinek időközben a boltja is bezárt, azt állítja: kibékültek. „Most fogjuk itt rendezni a Roma Opent, az első magyar cigány sakkversenyt” – jegyzi meg.

Alsószentmártonban is sokan kerültek kapcsolatba a sakkal, például Jovánovics Mihály, vagyis Misó késeit árulják a klagenfurti sakkmúzeumban. Néhány éve kezdett el késeket, bicskákat gyártani, hogy meg tudjanak élni a családjával. Nagyon nagy dolognak tartja, hogy a kései Ausztriáig eljutottak, és azt tervezi, hogy majd sakkfigurából is készíteni fog bicskákat, késeket. Mint mondja,

az lesz szerintem a csúcs a késeknél ott Klagenfurtban.

Az osztrák sakkmúzeumban ugyanis a szuvenír is magyar. Egy kaposvári szociális szövetkezet hajléktalanjai, alkoholistái gyártják a táskákat, pólókat, Siklósról van a bor és a pálinka, Pécsről a textilfigurák.

A múzeumban lehet sakkot tanulni, a kávézónak pedig már törzsvendégei is vannak, akik bejárnak sakkozni. 

A semmiből, gyakorlatilag egy kis tanyáról indítottuk ezt a múzeumot, és erre még ott is azt mondják, hogy wow!

– meséli büszkén Mali Zoltán, aki szereti, hogy Drávapiskihez és Klagenfurthoz is kötődik. „Ebből fogjuk tudni megcsinálni azt, hogy Drávapiskire tudjunk beruházni.”

Az a terve ugyanis, hogy Drávapiskiből sakkfalut csinál. Lesz sakkhivatal, sakkjátszótér, megveszik a házakat, és mind kockás lesz. Maradt még ugyanis több mint ezer sakk-készlete raktáron, például megvan neki Kádár János készlete is.

A terveihez pedig hozzájárul Száraz Sándor, a Sakkszövetség egykori főtitkára is, aki a múlt hétvégén költözött Drávapiskire egy táskával és egy hátizsákkal, miután budapesti lakását elárverezték és kilakoltatták. Akkor a Híradónak azt mondta: semmi mást nem szeretne, csak sakkot tanítani. Mali Zoltán, miután meghallotta a történetét, meghívta. Először Klagenfurtba, de oda nem akart menni, aztán Drávapiskiben ajánlott fel neki egy kis házat.

Feladatot is kapott: Siklóson, a gimnáziumban készíti fel a kadétokat egy országos sakkversenyre, és azt mondja, Drávapiskin képzeli el a jövőjét. „Már volt, aki repetát is kért, azaz nemcsak tanítási idő alatt kéri, hogy foglalkozzak vele, hanem tanítási órák után is. (…) Létrehozunk egy sakkfalut, és abban fogok segíteni, hogy minél többen megtalálják a sakk szépségeit” – osztja meg az egykori sakkfőtitkár.

„Évek óta erőlködünk ezzel a dologgal, hogy tanítsanak a helyi gyerekeknek sakkot, hogy ne prostik és uzsorások legyenek, hanem gondolkodó, normális felnőtt emberek, akik iskolázottak, akik tudatosan költik a pénzüket, akik nem vesznek fel mindenféle hiteleket, hanem a maguk eszétől elkezdenek valamit csinálni. Ez lenne a cél” – összegzi a terveket Mali Zoltán.