„A halál egy meleg, kellemes ölelés, akkor biztonságban leszek” – három ember, aki közel került a halálhoz, és átértékelte az elmúlást

Szilágyi István állatvédő huszonévesen találkozott először a halállal, bár ő azt, ahogy elájult akkori barátnője és annak édesanyja társaságában, inkább egyfajta asztrális utazásként, testen kívüli élményként írta le. 

Aztán néhány éve covidosként rosszul lett, kórházba került. Az állapota rendkívül ijesztő volt, de azt mesélte, nem félt attól, hogy meghal, legfeljebb a fájdalomtól tartott kicsit. Szerinte a halál nem lehet tabu.

Az édesapám tudta, hogy meg fog halni, ő nem beszélt erről. És most foglalkozom vele 61 évesen, hogy én fogok-e a fiammal vagy a családtagjaimmal erről beszélni. Lehet, hogy erről beszélni kell, ezt nem szabad ilyen tabutémaként kezelni

– mondta. 

Siményi Gergely fotós a délszláv háborúban próbálta ki magát veszélyes helyzetben. Előfordult, hogy félt puskaropogás közben, de amikor már megszokta a helyzetet, néha már túl bátornak is tűnt. 

A Balkán mellett a Közel-Kelet, Afrika és Közép-Amerika puskaporos helyszíneit is megjárta, ahol gyakran került közel a halálhoz. Volt, hogy félreértésből ki akarták végezni. Halálközeli élményei után így gondolkodik az elmúlásról: 

Azt gondolom, hogy a halál semmiféleképpen sem ilyen (sötét és hideg – a szerk.), az egy meleg, kellemes ölelés. Tehát én akkor biztonságban leszek, kiegyensúlyozott nyugalomban leszek.

Idén decemberben lesz tíz éve, hogy Szentesi Évánál áttétes méhnyakrákot diagnosztizáltak. Akkor már újságíróként dolgozott, így adta magát, hogy kiírja magából mindazt, ami történik vele. Környezete támogatása mellett ez sokat segített neki.

Volt, hogy azt gondolta, hogy nem fogja leküzdeni a betegségét, és szerinte hozzájárult a gyógyulásához az, amikor elfogadta a tényt, hogy nem fog tudni meggyógyulni.

Elkezdtem számba vetni azt, hogy mik történtek ezalatt a 30 év alatt, hogy mennyire sok jó dolog történt, mennyire gazdag életem volt. Mennyi mindenkit megismertem, mennyi mindenkit szerettem, megéltem mélységeket, magasságokat, elértem valamit. De mi történik akkor, ha ennek az életnek most itt vége van? És elkezdtem valahogy nézni azt, hogy hát akkor nem is tragédia. Hát, akkor ennyi jutott? Akkor ennyi jutott

– idézte fel Szentesi Éva akkori gondolatait. A Szentesi Évával készült beszélgetést vágatlanul is megnézhetik az alábbi videóban.

A Fókusz riportjából az is kiderül:

• miben látja másnak az emberek és állatok távozását Szilágyi István;
• miért fontos szerinte, hogy el tudjunk búcsúzni a haldoklótól;
• Siményi Gergely miért a gázszámlájára gondolt, amikor azt hitte, meg fog halni;
• milyen temetést tervezett magának Szentesi Éva.