„Az emberi jogok gyakorlatilag megszűnnek” – külföldi börtönökben raboskodó magyarok történetét mutatja be a Purgatórium című dokumentumsorozat

Rácsok, hideg falak, szűk cellák. Egy magyar börtön képeivel kezdődik a dokumentumsorozat, de a folytatás ennél is szörnyűbb. A Purgatórium külföldi börtönökben raboskodó magyarokat mutat be, olyan börtönökben, ahol nem túlzás azt állítani, hogy az élet embertelen.

A sorozat rendezője és producere azt mondta:

Az emberi jogok gyakorlatilag megszűnnek. Belépsz a kapun, felejtsd el. Ez tényleg egy ember tragédiája történet. Aki belép, az szia.

Banai Tibor Péter szerint börtönfilmet készíteni jó zsáner, a nézők kíváncsiak rá. Amikor utánanézett, hogy hány magyar raboskodik külföldön, kiderült, hogy nem lesz könnyű dolga, mert nálunk nincs erre vonatkozó kimutatás.

A lengyelek sokkal jobban figyelnek az állampolgáraikra, akik bajba kerültek a harmadik világban, vagy egyáltalán külföldön. Fizetnek nekik havonta mondjuk 30 vagy 50 eurót, a magyaroknál ilyen semmi nincs. A pontos számot sem tudja a Külügyminisztérium, de annyira, hogy nekem kellett utána menni és a végén komolyabb listám volt, mint bármelyik külügyes apparátusnak

– mondta.

Banai végül perui, szenegáli, ecuadori, spanyolországi és bolíviai börtönökbe jutott be. Megdöbbentő körülményekkel találkozott, de miután elbeszélgetett a magyar rabokkal, rá kellett jönnie, hogy a történetek szinte megszólalásig ugyanazok. 

Volt, aki tudta, mire vállalkozik, mást átvertek

„Mindenkinek az életében volt egy figura, aki azt mondta, hogy figyelj, elégedetlen vagy az életeddel, menjél ki külföldre. Tudok egy munkát. Tudok egy munkát, ami jól fizet, hogy a Tankcsapdát is idézzem, aki egyébként zenét is adott a filmhez” – árulta el a jól bevált receptet.

Volt olyan, akinek azt ígérték, hogy egymillió forintot tud keresni egy hét alatt.

„Kimentek, belenyúltak a munkába és sokkal-sokkal pocsékabb helyre kerültek, meg szituációba, mint ahol voltak. A harmadik világ börtöneiben az tényleg egy purgatórium, és ezért is lesz a címe a filmnek.” – mondta Banai.

Voltak olyan karakterek, akik eleve tudták, hogy mire vállalkoznak. Másokat viszont eygszerűen átvertek.

„Vannak naiv emberek a filmben, akik bekerültek. Ezeket úgy hívják például a drogcsempészeknél, hogy múla, tehát öszvér, akiket feláldoznak.”

A börtönben még a rabruha és a cella sincs ingyen

A drogcsempészek pénzért vállalják a feladatot, de ha lebuknak, börtön a jutalmuk. Elveszik a ruhájukat és az értékeiket. Ha valakinek van pénze, mindent megkap. Ha nincs, akkor semmit. A rendező azt mesélte, a börtönökben még a ruha és cella sincs ingyen.

Nincs rabruha. Jó, de kisgatyában leszek? Figyelj, nem gond, szerzünk ruhát, fizesd ki. De hogyan fizessem ki, ha elvettétek a pénzemet? Hát, írjál egy levelet haza, addig kapsz hitelbe. És akkor utána hol fogok aludni? Hát, vedd meg a celládat.

Korábban a Fókuszban találkozhattak olyan magyarral, akit kábítószer-csempészés miatt kaptak el. Shani Krebs 18 évet töltött egy thaiföldi börtönben. Shanit először halálra, majd életfogytiglanra ítélték, végül amnesztiával szabadult. Azóta előadásokat tart fiataloknak arról, amit átélt.

A Purgatórium című film előkészítése közben a forgatási engedélyek megszerzéséhez rengeteg utánajárás, kapcsolat, szervezés kellett, ez azonban nem jelentett automatikusan zöld lámpát. A börtönigazgató azt ajánlotta Banainak, hogy üljön le egyeztetni a rabok életét felügyelő két banda vezetőjével. 

„Odahívták a két főnököt a perui börtönben, az egyik egy kínai volt, a másik pedig egy kolumbiai. Mr. Wonggal és El Tigrével leültem bent a börtönben. Ott elkezdtünk beszélgetni, jól beszélek spanyolul és egy idő után azt mondták, hogy figyelj, te egy jó csávó vagy, gyere be. Nem kellett nekik külön fizetni, semmit, egyszerűen megállapodtam velük” – mesélte.

Ők vezették végig a börtönön, csak így készíthetett képeket. A szenegáli börtönben azonban nem a rabokkal kellett megállapodnia. A börtönőrt és a börtönigazgatót is le kellett fizetnie, hogy forgatni tudjon.

A dakari börtönben három, gyilkosságért életfogytiglanra elítélt magyar ex-katona ül, borzalmas körülmények között.

100-120 ember zsúfolódik egy helyiségben, egyetlen vízcsap, fürdő és wc jut rájuk. 

„Van egy bizonyos rangsor az elítéltek között. Úgy kell elképzelni a szobát, hogy két hosszú, két méter széles beton priccs, de teljes hosszában. És afölött hetven centivel lábakon áll még egy. Felül laknak azok, akiknek relatíve rövid a büntetése, tehát 2 és 10 év között, alul pedig azok, akik 10 évnél is több. Mint a szardíniák, az emberek az élükre fektetve” – mondta a rendező.

Rendező, extrém sportoló, kalandor

Banai Tibor Péterrel már többször forgatott a Fókusz. A férfi képzeletbeli névjegykártyáján szerepelhetne a rendező, az operatőr, a producer mellett az extrém sportoló, a kalandor és a terrorizmus szakértő titulus is. 1994 telén egyedül vágott neki a Himalájának, akkor egy hatezrest mászott meg. Később megpróbálta a 8201 méter magas Cho Oyu csúcsát elérni úgy, hogy közben forgatott is.

Nemcsak az időjárás nehezítette meg a dolgát, hanem az is, hogy egy bajbajutott német hegymászó siklóernyőst kellett kimenteni a hasadékból, emiatt le kellett mondania a csúcstámadásról. Dél-Amerikában operatőrével kokaincsempészek nyomába eredtek. 2 hónapot akartak Kolumbiában tölteni, de végül 6 hónapig maradtak. 

Az RTL+-on látható dokumentumfilmet évekig forgatta. A Purgatóriumban a Fókusz nézői számára is ismerős férfi is feltűnik, Tóásó Előd, akivel Banai még egy bolíviai börtönben készített interjút.

Tóásót 2009-ben tartóztatták le, amikor kommandósok rajtaütöttek egy santa cruzi szállodában Eduardo Rózsa Flores csapatán, akiket azzal vádoltak, hogy terrorcselekményt készítenek elő a bolíviai elnök ellen. 

Santa Cruzban ugyanabban a szállodában laktam, ugyanabban a szobában, ahol megölték az Eduardo Rózsa Florest. Ezt direkt kértem. És az embereket is azokba szobába helyeztem el, ahol a többi delikvens volt. Egyik hajnalban rám törtek a szállodaszobában. Egy figura rám rúgta az ajtót, egy nagy csavarhúzó volt a kezében és üvöltözött, de éreztem az akcentusán, hogy nem bolíviai. Dulakodás lett az egészből, a fickót törölközővel végül elvertem és kidobtam az ajtón 

– idézte fel a kalandos forgatás pillanatait.

De nem úszták meg ennyivel: az operatőrtől ellopták a kamerát és az addig forgatott nyersanyagot. Nem érezték biztonságban magukat, ezért mozgósítaniuk kellett a helyi kapcsolatokat. 

„A testőrök, akik kísérték minket, folyamatosan benéztek a terepjárók alá. Ha beültünk egy kávézóba, akkor mindenhol figyeltek, ha valaki nagyon figyelt minket, hogy mit beszélgetünk, akkor odamentek. Ez egy éles helyzet volt, pedig ez nem egy háború, nem Afganisztán, nem az Iszlám Állam földje, nem a szétlőtt Moszul, a kurd-szíriai-iraki török hármashatár, hanem Bolívia, csak éppenséggel puskaporos volt a helyzet” – tette hozzá.

Banai azt mondja, a kíváncsiság hajtja előre és a korábban űzött extrém sportok alapján egyértelműen kijelenthető róla, hogy adrenalin függő is. Ma is rengeteget kutat és filmeket készít.

„Nagydoktorit szereztem a Corvinuson terrorizmusból, szűkebben az iszlám fegyveres konfliktusaiból, úgyhogy nagyon sokat járok a Közel-Keletre, Irakba, Szíriába, most is forog egy film az Iszlám Államról. Oda évek óta járok, kergetjük a rosszfiúkat, néha ők kergetnek minket” – mondta.

Párszor megműtötték az egyik lábát, most eltörte a másikat is, szóval a kergetőzést egyelőre el kell halasztania. 

Amíg nem forgat, a nézőknek be kell érnie a Purgatórium c. filmmel, illetve sorozattal az RTL +-on.