„Szilárd nem vállalt irreális kockázatot, az ő képességein belül volt ez a teljesítmény” – rengetegen emlékeztek a hegyen, sír nélkül nyugvó hegymászókra

Az elhunyt hegymászók szimbolikus temetőkertjétől egészen a Szemlő-hegyi barlangig több száz méteres sorban várták az emberek, hogy Suhajda Szilárdra emlékezzenek. A csendes főhajtásra eljöttek azok, akik ismerték, és még sokkal többen olyanok, akik soha nem találkoztak vele. A résztvevőket arra kérték, hogy ne feketében érkezzenek. Pintér László hegymászó szakíró azt mondta vidám szerettek volna emlékezni Szilárdra, amilyen ő is volt.

Semmiképpen sem feketében, gondolunk rá, beszélgetünk és próbálunk valahogy hozzá csatlakozni, ahol ő most van.

– mondta László. 

Az elmúlt napokban nagyon sokan megszólaltak Suhajda Szilárd balesete kapcsán, mindenkinek volt véleménye, és sokan felelőtlenségnek tartották, hogy nekivágott egy ilyen kockázatos küldetésnek. De aki nem a magas hegyek bűvöletében él, nem biztos hogy megérti a motivációkat, mondja Nedeczky Júlia, aki pszichológus, de maga is hegymászó.

Hegymászónak lenni, az egy nagyon mélyről jövő identitás, egy nagyon mély és erőteljes vonzalom van bennünk a magas hegyek iránt. Ha ezt nem űzhetjük, akkor egy nagy sóvárgás van bennünk és valahogy ez egy olyan drive, ami mindig megtalálja az utat magának.

Hol húzódik a kockázatvállalás határa? Egészen biztos, hogy teljesen máshol van ez egy hegymászó és egy átlagember számára, aki nem vágyik a magas hegycsúcsok közelébe. Most rövid időn belül két magyar hegymászónak is nyoma veszett, a 36 éves Győrffy Ákos az Olaszország és Svájc határán fekvő Monte Rosa-masszívumban tűnt el. Ő is a Himalájába készült, a Kancsendzöngára. Suhajda Szilárd pedig éppen egy hete adott utoljára életjelet az Everestről. 

Pintér László biztos abban, hogy nem történt irreális kockázatvállalás.

Érdemes tudni, hogy az ő képességein belül volt ez a teljesítmény.

Pintér László szerint neki nem feladata elemezni a tragédiát, most az emlékezésnek van itt az ideje. Arról, hogy mi történhetett pontosan a hegyen, az itthoni háttércsapat egymás között már sokat beszélt, de ezt egyelőre nem szeretnék a nagyközönség elé tárni. Nedeczky Júlia pedig arra emlékeztet, egy ilyen tragikus esetnek, amilyen a Szilárdé is, mindig megtörténik a szakmai feldolgozása is.

A Szemlő-hegyi barlang feletti parkban azoknak a hegymászóknak állítanak emléket, akiknek nincs sírjuk idehaza. Ez a sor most két névvel bővült, Győrffy Ákos és Suhajda Szilárd emléktáblája került a szimbolikus temetőkertbe.

A világ legmagasabb hegycsúcsára továbbra sem jutott el magyar hegymászó oxigénpalack nélkül, és újabb kísérlet egy jó darabig biztosan nem lesz.