Félelmetes párhuzamok a második világháborús szovjet hadviselés és a mostani orosz között

Joszip Viszarionovics Sztálin megemelte a sapkáját a felvonuló orosz hadsereg előtt. Évtizedekkel később Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin nézte ugyanitt a Vörös téren a kötelező katonai parádét. 

Az esemény ugyanaz volt, mindkét alkalommal a második világháborúban aratott győzelemre emlékeztek, de a világ a kettő között kissé megváltozott. 2014. május 9-én Putyin hazaszeretetről, önfeláldozásról, hőstettekről beszélt, és kijelentette, hogy a szovjet nép vasakarata mentette meg Európát a rabszolgaságtól. Valóban így lenne? Annak fényében, hogy utána az éppen elfoglalt Krímbe látogatott, illetve idén februárban totális támadást intézett Ukrajna ellen, 

kijelenthető, hogy a május 9-i győzelem napja mára teljesen átértékelődött.

Ungváry Krisztián történész a Fókusz Plusznak úgy fogalmazott: „tényleg lehullott az álarc, tehát nagyon nehéz lesz azt mondani, hogy a Szovjetunió ugyanolyan érdemdús résztvevője a második világháború lezárásának, mint a nyugati szövetségesek.

A Szovjetunió nem szabadított föl senkit. A saját népét sem tudta felszabadítani, ugyanis a kommunizmusnak az exportja vagy visszahozatala nem szabadság.

1939 szeptember elsején a gleiwitzi provokáció után egy lengyel város bombázásával kezdődött az emberiség történetének legtöbb halálos áldozatot követelő fegyveres konfliktusa. Németország és a Szovjetunió felosztotta és bekebelezte Lengyelországot, majd 1940 júniusában Hitler Franciaországot, Sztálin pedig a balti államokat rohanta le. Mindkét diktátor készült a háborúra, és a világ egy része elborzadva figyelte mindkettőjük erősödését.

Ungváry arra hívta fel a figyelmet, hogy éppen Sztálin támogatta Hitlert a hatalomra kerülése előtt. „Ugyanis Sztálin volt az, aki megakadályozta, hogy a német kommunista párt a szociáldemokrata parttal egységfrontban vegye fel a harcot az antifasizmus jegyében a nácikkal, konkrétan megtiltotta ezt.”  

Hitler Sztálin számára valójában a forradalom jégtörője volt, egy olyan ember, aki biztosan felborítja az európai erőviszonyokat, és akkor lehet a zavarosban halászni.

Semmi sem drága

A németek végül 1941 nyarán támadták meg egykori szövetségesüket, a Szovjetuniót. A villámháború azonban nem sikerült: bár már 50 kilométerre megközelítették Moszkvát, az oroszok hatalmas áldozat árán megfordították a háború menetét.

„A szocializmusban a legfőbb érték az ember – mindig az ellenkezője igaz annak, amit ezek a propaganda lózungok tartalmaznak. Tehát a Vörös Hadsereg iszonyatosan pazarlóan bánt mind a harci technikával, mind az emberi élő erővel, amit a legjobban az mutat talán, – csak egy statisztikai adatot mondok –, hogy egy német harckocsi kilövése általában öt vagy hat szovjet harckocsi kilövésének árán valósult meg” – mondta Ungváry Krisztián.

Az emberáldozatot pedig az az adat jelzi leginkább, hogy a Szovjetunió 27 millió halottat gyászolt a második világháború után, és ebből 10 millió volt katona. Nemcsak a háború állásának megfordítása, hanem az utána következő versenyfutás is rengeteg életbe került.

A történész szerint szovjet részről azért ment a versenyfutás, mert „akié a föld, azé a vallás”, és 

a vallást, azaz a kommunizmust nagyon nehéz bevezetni úgy, hogy nincsenek mögötte szovjet tankok és géppuskák.

Sztálinnak nem volt mindegy, a Szovjetunió mekkora területet szabadít fel, illetve foglal el, így több alkalommal szabályosan megversenyeztette a hadseregcsoportok vezetőit, ki ér el előbb sikert. Ez történt Budapest ostrománál is.

Budapest, a második Sztálingrád

Budapestet, mivel itt zajlott a második világháború egyik leghosszabb ostroma, második Sztálingrádnak is nevezik. 102 napig tartott a pokol, ebből 52 teljes bekerítés alatt. A szovjetek 80 ezer katonát áldoztak fel, és ennél jóval többre tehető a civil áldozatok száma is. Mindez azért, mert Hitler kijelentette, Budapestet tilos feladni. 1945. január 18-án kerülhetett ki a Parlament előtti oszlopra a sarló-kalapácsos vörös lobogó, ekkor foglalták el Pestet az oroszok.

Mint Mihályi Balázs térképész, a budapesti ostrom szakértője elmondta, a németek közlekedő árkot ásattak a civilekkel, amit aztán később be is fedtek. Továbbá magasfeszültségű áramot vezettek az addigra befagyott a Duna menti korlátba, mert féltek a szovjetek átkelésétől. Így próbálták elejét venni egy meglepetésszerű átjutásnak Budára.

A budai Vár védői még egy hónapig kitartottak, emiatt lőtték szét a történelmi épületeket szinte teljesen, a kitörésnél pedig a 40 ezerből 20 ezer katona halt meg. Magyarországot a 2. és a 3. ukrán front szabadította fel, de ez az elnevezés kicsit félrevezető.

Mint Ungváry elmondta, négy ukrán front volt, ezeknek az eredeti neve pedig sztyeppei front volt, arról a területről kapták ugyanis a nevüket, ahol megalakították őket azokból a katonákból, akik akkor éppen ott állomásoztak. De nem azokból, akiket onnan soroztak. Így az ukrán katonák száma és aránya a magyarországi harcokban nem volt magasabb, mint bárhol másutt, akár a Baltikumban.

Sztálin kedvéért másodszor is kapituláltak

Közben 1944. június 6-án, azaz a D-napon megvalósult a normandiai partraszállás, ami még nagyobb erő bedobására késztette az oroszokat. Sztálin itt is versenyeztette marsalljait, akik végül május 2-án elfoglalták Berlint. Csakhogy közben a szövetségesek is előrenyomultak.

Németország nevében Alfred Jodl tábornok kapitulált a szövetségesek főhadiszállásán. Sztálin azonban ragaszkodott hozzá, hogy a Vörös Hadsereg által elfoglalt Berlinben erősítsék meg a fegyverletételt. Mint Ungváry elmondta, „a szovjet fél nem volt megelégedve azzal, hogy május 8-án a kapituláció a nyugatiak előtt megtörtént, és 

ezért 9-én gyakorlatilag ugyanazokat az okmányokat immár Berlin-Karlhorstban, egy utászkaszárnyában még egyszer aláíratták a német féllel, akinek nem is nagyon volt más választása.

Európa ünnepelt 1945. május 8-án. Londonban óriási, lelkes tömeg gyűlt össze, hogy meghallgassa VI. György beszédét. A király megköszönte a briteknek azt a kitartást és áldozatvállalást, amelynek köszönhetően végül megnyerték a második világháborút. 

Putyin és a Szovjetunió szétesése

A szovjet érdekszférában, így Ukrajnában is kötelező ünnepnap volt május 9-e egészen addig, amíg 45 év után szétesett a Szovjetunió, és megszűnt Kelet-Európában az orosz befolyás.

Csiki Tamás történész szerint „a kollégák azt mindig el szokták mondani Putyin és az egész Szovjetunió világképével kapcsolatban, hogy neki mint erős vezetőnek a Szovjetunió felbomlása a 21. század legnagyobb geopolitikai vagy geostratégiai katasztrófája volt. Ebből származtatják a történészek azokat a megállapításokat, hogy a Szovjetunió feltámasztása vagy legalábbis a posztszovjet érdekszférának az erős orosz kontroll alá vonása mindenképpen egy putyini cél.”

Emiatt is támadta meg Ukrajnát még 2014-ben a kijevi forradalom után, majd most. Bár a különleges katonai művelet tulajdonképpen nem is támadásnak, mint inkább segítségnek számít az orosz logika szerint. Igaz, ebbe belefér Ukrajna „nácimentesítése” és az a dezinformáció is, hogy Hitler is zsidó volt.

Félelmetes párhuzamok

Ungváry szerint a Szovjetunió kezdettől fogva úgy tárgyalt a nyugatiakkal, hogy ő akkor is nyújthasson segítséget, ha ezt az érintettek nem kérik. „Ez egy nagyon szép formula, amit a magyar néző talán már úgy ismer az érettségi történelemanyagból is, hogy mit jelent az a testvéri segítségnyújtás, amit nem kérnek.” A történész úgy fogalmazott: „

Félelmetes a történelem, mert ma Ukrajnában azt láthatjuk, hogy második világháborús zászlók másolataival, Lenin-szobrokat újraállítva úgymond testvéri segítséget nyújtanak egy országnak, amely ezt nem kérte.

Ungváry Krisztián szerint teljesen egyértelmű, hogy Putyin a sztálini örökség letéteményesének tekinthető, főként ha a gátlástalan nagyhatalmi ambícióit nézzük. 

Kérdés, hogy mire lehet számítani most május 9.-én, a győzelem napján, ha már győzelmet nagy valószínűséggel nem lehet bejelenteni. Csiki Tamás szerint

mivel az orosz-ukrán háborút ideológiai oldalról náciellenes katonai műveletnek állítják be, jól köthető a második világháború etoszához és az orosz Nagy Honvédő Háborúhoz. 

Ehhez kapcsolhatják azt is, hogy esetleg ki akarják szélesíteni a műveletek hátterét, és nyílt háborút hirdetnek. De összességében ez lehet, hogy több problémát hoz, mint amennyit megold.”

Akármi is lesz, Ungváry szerint az idei győzelem napja radikálisan el fog térni az eddigiektől. Bár a nyugati nagyhatalmak általában külön ünnepeltek, korábban előfordult már, hogy odaálltak Putyin mellé. Ez ezentúl elképzelhetetlen lesz.

Éppen ezért ez valójában a hazugság napja volt eddig, és szerintem ezt most nyugati politikusok ki fogják végre mondani. 77 évig illendőségből vagy egyéb politikai megfontolásból nem tették.