Japánban bezzeg lemond a közlekedési miniszter, ha egy percet késik a vonat? – Évtizedes tévhitet oszlatunk el

A MÁV öt ellensége: a négy évszak és az utasok

– tartja a mondás a magyar vasút pontatlanságát illetően. Valahányszor késik egy vonat, mindig akad, aki tudni véli, hogy

bezzeg Japánban egy perc késés miatt lemond a közlekedési miniszter.

Ha visszakérdeznénk, hogy mikor fordult elő ilyesmi pontosan, a választ aligha tudná bárki, ahogy azt sem tudja senki megmondani, hogy mikor volt az a lottósorsolás, amelyen a számhúzó bányász, kohász vagy párttitkár öblös trágársággal konstatálta, hogy a hatos helyett a kilences golyót tartja a kezében. 

Be kell érnünk azzal, hogy ezek „köztudomású tények”, amiket mindenki látott, hallott, olvasott, és lépten-nyomon hivatkozik is rájuk.

Az ominózus lottósorsolásról nem került elő felvétel, így soha nem fogjuk megtudni, hogy valóban megtörtént-e. Annak viszont utána lehet nézni, hogy előfordult-e bármikor is, hogy egy rövid késés miatt lemondott a japán közlekedési miniszter, vagy ha nem történt ilyen, akkor az erről szóló városi legenda hogyan fészkelte be magát a köztudatba.

Az állítólag lemondott miniszter

1985. augusztus 12-én a világ egyik legnagyobb repülőkatasztrófája történt Japánban. 509 utas és 15 fős személyzet tartott Tokióból Oszakába egy Boeing 747-es gépen, ami a rossz karbantartás miatt lezuhant. Csak négyen maradtak életben. A magyar lapok a tragédia után arról is beszámoltak, hogy az akkori japán közlekedési minisztert, Jamasita Tokuót a parlament alsóháza elé rendelték, hogy számoljon be a történtekről.

Nem sokkal ezután a Magyar Ifjúság publicistája arról írt a hazai viszonyokat óvatosan kritizáló cikkében, hogy nem érti,

miért mondott le a japán közlekedési miniszter, nálunk például tömegkatasztrófa esetében ez nem szokás.

Novemberben a vajdasági Magyar Szó munkatársa példálózott az állítólagos lemondással, amikor gondok voltak az újvidéki távfűtéssel:

Lehet, hogy nem tartozik ide, de a nyáron, amikor Japánban lezuhant az utasszállító repülőgép, a közlekedési miniszter lemondott. Pedig neki éppen nem volt semmi köze a tragédiához. Viszont a szektorában történt.

Pedig Jamasita Tokuo még 1985 novemberének végén is közlekedési miniszter volt – az akkori hírek szerint azzal kellett épp szembenéznie, hogy szélsőbaloldali szabotőrök kábelek elvágásával, vasúti berendezések felgyújtásával és egy állomás megtámadásával bénították meg a japán vasutat, miközben az egyik vasutas szakszervezet épp a tervezett vasúti privatizáció és az azzal járó leépítések miatt sztrájkolt. 

A Wikipedia-oldala szerint Jamasita Tokuo az év végéig maradt meg tisztségében, de politikai karrierje ezután sem szakadt meg, fontos kormányszerv élére került, 1989-ben pedig kabinetfőtitkárrá nevezték ki, ahonnan tényleg lemondott alig két hét után: botrány lett házasságon kívüli viszonyából.

Így került át Japánba a francia vonatszerencsétlenség

1988 augusztusában a párizsi Gare de l’Est pályaudvaron történt tömegszerencsétlenség: egy vonat áttörte a vágányt lezáró ütközőt, 57-en megsérültek, egy ember pedig meghalt.

A francia államvasutak igazgatója lemondott,

mert ez már a második súlyos vonatszerencsétlenség volt azon a nyáron Párizsban, ez pedig kétségeket ébresztett a francia vasút biztonságát illetően.

A fenti esetek keveredhettek össze a Népszabadság olvasójának emlékezetében, aki 1994 februárjában a lapnak írt olvasói levelében kijelentette:

Példának okáért hallottam már olyan japán közlekedési miniszterről, aki lemondott posztjáról, mert hazájában kisiklott egy gyorsvonat…

Így emlékezett a Figyelő egyik olvasója is 2008 szeptemberében, amikor a lapnak ezt írta:

Létezik egy általánosabb érvényű felelősség is. Sok évvel ezelőtt Japánban, egy súlyos vasúti tragédia után lemondott az akkori közlekedési miniszter. Nyilvánvaló, hogy a balesetet előidéző műszaki problémáért nem közvetlenül a miniszter volt a felelős, de az ő irányítása alá tartozó területen történt kirívó eset, s a felelősséget ezen a módon vállalta.

A 2010-es országgyűlési választás után a fideszes Hende Csaba mint felkért honvédelmi miniszter nyilatkozta azt, hogy elődjének, a szocialista Szekeres Imrének le kellett volna mondania a honvédelmi tárcánál kirobbant korrupciós botrány miatt, épp úgy, ahogy Japánban egy vonatszerencsétlenséget követően lemondott a közlekedési miniszter.

Vonatszerencsétlenségből késés lett

Mások már úgy emlékeztek, hogy nem is vonatszerencsétlenség, hanem késés miatt távozott posztjáról a japán közlekedési miniszter.

1996 szeptemberében súlyos botrány rázta meg a hazai sportéletet: kiderült, hogy kilenc magyar úszó egy nem létező verseny fiktív eredményeivel jutott ki az atlantai olimpiára. A történtek miatt Gyárfás Tamás lemondott az úszószövetség elnöki tisztségéről (hogy azután újra is válasszák). Lemondásáról a Fejér Megyei Hírlap sportújságírója, Róth Ferenc így írt:

Úgy tett, mint egykoron a japán közlekedési miniszter, aki egy vonat késése után (!) vette magára a teljes felelősséget, s döntött úgy, hogy hátat fordít a vasútnak.

1998 márciusában, miután a Videoton kikapott a Stadler FC-től, ugyancsak a Fejér Megyei Hírlap R. F. monogramú szerzője (bizonyára szintén Róth Ferenc) azt írta:

Néhány évvel ezelőtt Japánban lemondott a közlekedési miniszter, mert egy expresszvonat két percet késett. Fehérváron nincs expressz. Van viszont egy rossz gőzös.

Amikor 2000-ben a Napi Gazdaság Kukely Mártonnal, a MÁV akkori vezérigazgatójával készített interjút, azt kérdezték tőle:

Mikor közelítjük meg a japán vasút pontosságát, ahol három perc késés esetén lemond a közlekedési miniszter?

A vezérigazgató természetesen nem mondott évszámot, így nincs rajta mit számon kérnünk 22 év elteltével.

2006-ban Demszky Gábor budapesti főpolgármester fejezte ki nyilvánosan elégedetlenségét a BKV vezetésével, amiről a Népszava szerzője azt írta: Aba Botond BKV-vezérnek nem kell követnie „a japán közlekedési miniszter példáját, aki lemondott hivataláról, miután egy vonat 15 percet késett”, de a prémiumát nem kellene felvennie.

A Székely Hírmondó publicistája pedig 2012-ben magabiztosan jelentette ki cikkében, hogy

köztudott, hogy néhány perces vonatkésésért annak idején önként lemondott Japán közlekedési minisztere, s ha a hiba nagyobb lett volna, akár harakirire is elszánta volna magát.

Minek az igazolás, ha sosem késik?

2016-ban egy Tokióban élő magyar blogger arról írt, hogy akik a japán vasút pontosságáról áradoznak nálunk, azok bizonyára az óránként 300 kilométeres sebességgel száguldó Sinkanszenre gondolnak, de a japán fővárosban élve, a napi ingázásban a gyorsvasútnak nincs szerepe. A helyi vonalak korántsem ennyire lenyűgözők, ráadásul a járatokra

ugyanazok a kifürkészhetetlen természeti csapások leselkednek, mint a Magyar Államvasutak járműveire a Szolnok-Budapest vonalon: a szél, az eső, a hőség és a hó.

Ezen felül mindennaposak a balesetek, öngyilkosságok is előfordulnak, és a késve befutó szerelvényeken pokoli a tömeg. 

2020-ban sem a közlekedési miniszter mondott le, amikor egy percet késett az egyik vonat Japánban, hanem a vonatvezető fizetéséből vontak le több mint száz forintnyi összeget. Ebből azért lett hír, mert a vonatvezető igazságtalannak érezte a döntést, és bíróságra ment. Szerinte másnak a hibájából kellett egy percet vesztegelnie, a vasúttársaság viszont arra hivatkozott, hogy arra az egy percre, amíg „nem dolgozott”, bér sem jár neki. 

Egy japán turisztikai oldalról pedig megtudhatjuk, hogy a késések kezelésének kialakult gyakorlata van: az érintett utasoknak igazolást kell kérniük az állomáson, azt bemutatva bizonyíthatják az iskolában vagy a munkahelyükön, hogy nem a saját hibájukból nem érkeztek be időben. 

Nyitókép: Kyodo News via Getty Images