Márpedig a beach bodyhoz csak két dolog kell: egy strand és egy test

Azok számára, akik narancsbőrösek, túlsúlyosak, túl vékonyak, valamilyen heget viselnek, vagy a testük valamelyik pontja egyszerűen csak eltér a „megszokottól”, a rövid, lenge ruhák miatt a nyár messze a legkényelmetlenebb évszak lehet. Hogy a nyilvános fürdésről már ne is beszéljünk. 

Ezt kívánja orvosolni a spanyol esélyegyenlőségi minisztérium csütörtökön közzétett új plakátjaival, amelyeken különböző korú, testalkatú és bőrszínű fürdőruhás nők láthatók a tengerparton ezzel a szlogennel:

A nyár a miénk is.

A minisztérium a kampányban arra biztatja a nőket, hogy utasítsák el a sztereotípiákat és azt a társadalmi nyomást, ami miatt úgy érzik, hogy szépségideáloknak kell megfelelniük.

A női jogokkal foglalkozó spanyol kormányszerv vezetője elmondta: a társadalom elvárásokat támaszt a nőkkel szemben arra vonatkozóan, hogy hogyan kellene kinézniük, és ez nemcsak az önbizalmukat befolyásolja, de abban is korlátozza őket, hogy hogyan viselkedjenek, és hogyan érezzék magukat nyilvános helyeken.

A kampány természetesen hatalmas nemzetközi figyelmet kapott annak tartalma miatt, de a kivitelezéssel is akadnak nagy hullámokat keltő problémák. Míg a plakátot sokan megszólták amiatt, hogy a grafikája kissé alsóosztályosra sikeredett, sokkal nagyobb gondot jelent,

hogy az egyik rajta szereplő modelltől egyáltalán nem kértek engedélyt a képe felhasználásához. Péntekre már az is kiderült, hogy a grafikus lopta a betűtípust a szöveghez.

A Metro szerint egy brit modell azt állítja, hogy a spanyol kormány még csak meg sem kérdezte, mielőtt felhasználta volna a képét az új testpozitív kampányban. Nyome Nicholas-Williams, akit az Instagramon Curvy Nyome néven ismernek, azt mondta, hogy csak akkor értesült a plakátról, amikor a nagynénje üzent neki, hogy gratuláljon. Nicholas-Williams szerint a plakát jó emlékeztető arra, hogy nőként általában a teste még mindig nem az övé. „Nem tudtam befolyásolni, hogyan használják a testemet a képen, ezért kezdetben nagyon szomorú voltam. Aztán nagyon dühös lettem. Látható, hogy én vagyok az. A családtagjaim jelentkeztek, hogy »szép munka«.

Mégis mi folyik itt?

– tette fel a kérdést Nicholas-Williams, aki attól tart, hogy a többi modelltől, köztük attól, aki büszkén mutatja a masztektómiás hegeit, szintén nem kértek engedélyt. 

Vasárnapra továbbá kiderült, hogy a kép bal alsó sarkában fekvő amputált modell lábprotézisét lehagyták a képről. A 32 éves Sian Green-Lord azt mondja, az ő képét is engedély nélkül használta fel a plakát készítője.

„Bárcsak felismerném a többi nőt, hiszen akkor összeállhatnánk, mint a Spice Girls, és felvehetnénk a harcot a spanyol kormánnyal” – magyarázta a szereplők közül Nicholas-Williams. Arról is beszélt, hogy gond nélkül részt vett volna a kampányban, ha erre előzetesen felkérik, mert jó kezdeményezésnek tartja, ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy megérdemli, hogy hozzájárulást kérjenek tőle, és hogy fizessenek neki, ugyanis korábban is járt már úgy, hogy engedély nélkül használták fel a képeit, és mindig nagyon keményen kellett küzdenie azért, hogy elismerjék és honorálják a munkáját. 

Miután péntek reggel híre ment az ügynek, a plakátot készítő grafikus felvette a kapcsolatot Nicholas-Williamsszel, és felajánlotta, hogy kárpótolja őt. A nő szerint azonban ez nevetséges, mert bár szuper, hogy fizetni akarnak neki, mindez csak azért történik, mert a plakát készítői úgy érzik, bajban vannak.  

Pénteken arra is fény derült, hogy az Arte Mapache néven ismert grafikus olyan betűtípust használt a plakáthoz, amelynek licencével nem rendelkezik. A művész a tudatlanságára hivatkozott, ugyanakkor reagált arra a vádra is, hogy 84 ezer eurós költségvetést kapott a plakát elkészítésére, és elmondta, hogy 4490 eurót kért a munkájáért. Most az a szándéka, hogy a munkából származó összes nyereséget egyenlő mértékben ossza meg a plakát főszereplői között, és megvásárolja „a betűtípus licencét”.

A kampányt persze nem elsősorban a kivitelezése miatt bírálták: a közösségi médiafelhasználók és a konzervatív politikusok szerint egyrészt „népszerűsítik az elhízást”, másrészt teljesen feleslegesen és haszontalanul verik el a közpénzt.

„Nem kevesen vannak, akik megkérdőjelezték a testpozitivitást támogató szlogen fontosságát és relevanciáját” – írja a spanyol Publico.es, míg a BBC rámutat, hogy néhányan azon tűnődtek, vajon ki kellene-e terjeszteni a kampányt a nem szabályos testtel rendelkező férfiakra is (miért ne lehetne?). A spanyol baloldali vezető, Cayo Lara szerint a kampány az abszurditás csúcsa, mert megpróbálnak vele „problémát teremteni ott, ahol nem is létezik”. A Podemos nevű újbaloldali populista párt stílusosan vágott vissza a kritikusoknak egy tweetben:

Ha zavar mások teste, akkor maradj otthon twitterezni.

Mások azt kérték számon a minisztériumtól, hogy „mégis miért kellene a túlsúlyos nőknek az ő engedélyük” a strandoláshoz, hiszen könnyen mennek ők anélkül is. Ángela Rodríguez Pam, az egyenlőségért és a nemi erőszak elleni küzdelemért felelős államtitkár erre válaszul azt írta: „Természetesen megyünk a strandra. De feltételezzük, hogy gyűlölködést váltunk majd ki, amiért nem a normának megfelelő testtel jelenünk ott meg.”

A kampány számos ember tetszését elnyerte: sokan a #ElVeranoEsNuestro hashtaggel osztották meg gondolataikat, amelyek arról szólnak, hogy minden test érvényes és gyönyörű, az emberek pedig egyszerűen csak élvezzék a nyarat komplexusok, félelmek és bűntudat nélkül. Egy másik, a Newsweek által lefordított tweetben az állt: „A szépség nem a méret függvénye, nem jelent minden kalória háborút, mert a tested nem csatatér, és az értéked sem mérhető kilókban.”

Annak ellenére, hogy a plakát jóval több annál, mint hogy egy túlsúlyos nő szerepel rajta, – hiszen a narancsbőr, a szőrnövekedés, a striák vagy a műtéti beavatkozások kérdésével is foglalkozik – a spanyol és a magyar kommentek nagy része még mindig a testszégyenítéssel van elfoglalva. „Mangalicafesztivál”, „undorító”, „gusztustalan”, „micsoda szalonnaszag lehet ott 40 fokban”, de a túlsúlyosakat védő, vékony alkatúakat bántó és szintén nem elfogadható „csak az első osztály párnázott” és a jól ismert „csak kutyák játszanak csontokkal” kommentek is megjelentek a hírről beszámoló cikkek alatt. Az a nem elhanyagolható tény, hogy Spanyolországnak legalább van esélyegyenlőségi minisztériuma, nem sok magyar kommentelőt érdekelt, de a spanyol hozzászólások között is találni olyanokat, amelyek nincsenek odáig és vissza a kampány ötletétől:

Különbség van a különböző, de egészséges testtípusok népszerűsítése, ünneplése és az elhízás dicsőítése között. Ha ránézek ezekre a nőkre, cukorbetegséget, szívbetegséget és vastagbélrákot látok 

– írta egy felhasználó, valaki pedig hozzáfűzte, hogy ennek a reklámkampánynak a költségeit sokkal hasznosabban el lehetne költeni az oktatásra vagy az egészségügyre. 

A legtöbb ember valószínűleg tökéletesen tisztában van azzal, hogy a testének melyik része tér el kissé vagy nagyon a vágyott ideáltól, ez azonban nem jelenti azt, hogy folyamatosan, kéretlenül kommentálni kellene a másik testét. Sőt: egyetlen túlsúlyos ember életét vagy egészségét sem kell megmenteni sem a strandon, sem a közösségi médiában, ennek megfelelően teljesen szükségtelen diabéteszt vagy szívbetegséget vizionálni, ha az  ember meglát egy, az átlagosnál nagyobb vagy szabálytalanabb testet. A megszégyenítéssel ugyanis nem csak az a baj, hogy rendkívül kártékony: az egészséges életmódhoz sokkal jobb motiváció, ha az ember megtapasztalja, milyen sok mindenre képes egy jól karbantartott test. 

És szó sincs arról, hogy a spanyol kormány ezzel „népszerűsítené” az elhízást, hiszen egyik plakátra sem azt írták, hogy hízzatok meg, elhízni fantasztikus, s ha már megtörtént, maradjatok is így, hanem azt, hogy  

bárhogy is néztek ki, jogotok van szégyenkezés nélkül, felszabadultan élvezni a nyarat bármelyik közterületen.

A spanyolok valószínűleg csak azt az egyszerű üzenetet szerették volna közvetíteni, hogy a strandtesthez vagy beach bodyhoz csak két dolog kell: egy strand és egy test. No meg azt, hogy egyetlen testnek sem kötelező igazodnia egy bizonyos mérethez vagy formához ahhoz, hogy megmutatható és elfogadható legyen a nyilvánosság számára.

Nyitókép: Rawpixel / Getty Images