Kódjátszma - Egy hang robbantott sebet a szívünkön

Kép: Fórum Hungary

Vajon egyszer majd eljön az a nap, amikor megtorpan a filmvilág és bambán maga elé meredve vakarja csak a fejét: na, akkor most miről is kellene filmet forgatnunk? Esélytelen. Hiszen ha nem is érkezik egy letisztult történet valamilyen romantikus forgatókönyvíró tollából, vagy éppen nem egy sci-fi burjánzás miatt tombol bennünk az izgalom, a történelem mindig jó alapanyag lesz a mozi alkotóknak. Sőt, sokszor jobb is lenyugodni a picsába, és egy kicsit visszatekinteni a múltba. Okulni, tanulni és #ofcourse ellágyulni a világ képtelenségén. Olcsóbb, mint időgépet építeni.

A Kódjátszma egészen a második világháború rideg hétköznapjaiba repít vissza minket, ahol a harcok unásig tanult részletei helyett egy tudós, Alan Turing (Benedict Cumberbatch) szemszögéből figyelhetjük, hogy vajon mi is volt az a titokzatos felfedezés, amely alapjaiban változtatta meg a háború kimenetelét. Egyetlen elme állt szemben a németek feltörhetetlen kódjaival és az Enigmával. Egyetlen meggyötört ember állt szemben önmagával és – az akkoriban – a homoszexualitásról alkotott világképpel.

Kép: Fórum Hungary

A történet tehát megtaláltatott, azonban megmaradt a kétely: vajon képes lesz megfelelő harmóniát teremteni a személyes és a történelmi szál között? Ez sokszor ugyanis nem jön össze a filmkészítőknek, hiszen a mérleg el-el billen az egyik véglet felé, súlyosan elhanyagolva a másikat. A Kódjátszma viszont azon ritka kivételek egyike, amelyek a végletek közötti váltogatás helyett inkább a teljes összefonódásra tették le a voksukat. A filmkockák finom részletekként libbentik fel a fátylat a gyerekkori szerelem és a megtört felnőttkori érzések titkairól, miközben Turing munkája során fokozatosan halad a felfedezés felé.

Mindehhez persze kellett valaki, aki akár a hátán is képes lenne elvinni a filmet. Cumberbatch pedig erősen betalált! Lassan már bérletet is válthatna Hollywoodban a zseni szerepekre, hiszen Turinggal együtt kb. a hetedik briliáns agyú karakterét kelti életre – Stephen Hawking, Sherlock, Khan, Julian Assange vagy éppen Van Gogh után szabadon.

Kép: Fórum Hungary

Mi lehet az oka? Talány az egész. Persze benne lehet az angolokra jellemző kimért arrogancia vagy az úriemberek finomsága, melyek Cumberbatchben is tagadhatatlanul ott bújkálnak. A 39 éves színész gyönyörűen kelti életre Turing megtépázott lelki világát, minden egyes részletet ügyesen hangsúlyozva. A kimondatlan érzelmek bizonytalansága és a kutatásai magabiztossága paradox módon kapcsolódnak össze egyetlen testben és gesztus rendszerben. Mindehhez pedig egy elhivatott színész, a tehetsége és egy hihetetlen hangszínen búgó orgánum is hozzájárult.

De komolyan! Ha valaki elájul a brit akcentustól és a csodás hangszínektől, akkor ettől a filmtől tuti, hogy megborul. Ha kiadják hangos könyvben, mi már most letennénk rá a foglalónkat. Köszönjük.

Nem csak Cumberbatch hozza még közelebb hozzánk a történetet. Ugyan sokan szerepelnek a filmben, megannyi színész tobzódik egyetlen jelenetben, mégis a női mellékszereppel és Keira Knightley játékával húzhattuk még inkább magunkhoz a kódtörő életét.

Kép: Fórum Hungary

A Joan Clarke (Knightley) és Turing között szövődő, kezdetben furcsa érzelmi egyveleg, majd szépen kitisztuló barátság teremti meg igazán az egyensúlyt személy és múlt között. A két színész közötti összhang ügyesen vonult végig a film atmoszféráján, a nézőket is magukkal rántva.

Teljességében végigtekintve a filmen egy megszokott, tisztességes történelmi adaptációról van szó, amely látványával, technikai megoldásaival, vagy éppen csavaros cselekményével ugyan nem robbant egyedülállót, színészi alakításokban viszont annál inkább. Ügyesen összerakott alkotás, melynek középpontjában két szó áll: egyensúly és finomság. Ezen jelszavak segítségével egy nyugodtabb kor árnyékából pillanthatunk vissza egy felkavaró korszakba, ahol a történelem fontos részletein túl az emberi gyarlóság képei is megtépázzák kissé a szívünket.