Tarr Zoltán: Nagyon mélyre süllyedt a református egyház

A szombati tüntetés egyik fő szónokaként szinte azonnal meg is kezdődtek ön ellen a támadások a kormánypárti médiában. Egy blogbejegyzésre hivatkozva írta meg mások mellett a Magyar Nemzet is, hogy Magyar Péter szombaton bejelentett egyesületét, a Legyél a változás! Egyesületet már jóval a kegyelmi botrányt megelőzően bejegyezték, méghozzá a kormánybuktatás céljával, és hogy az egyesület elnöke Tarr Zoltán. Hogyan történt az egyesület alapítása, illetve hogy lett belőle Magyar Péter egyesülete?

Tavaly nyáron alapítottuk néhányan ezt az egyesületet azért, hogy próbáljuk egy kicsit békésebb, párbeszédre építő keretbe terelni mindazt, ami tavaly az oktatás átalakítása, a pedagógusok fizetése, az oktatási rendszer aggasztó helyzete miatt, illetve sok más egyéb témában is elindult. Azt gondoltuk, annyira elmérgesedett a helyzet, hogy jó lenne valami olyan keretet létrehozni, ahol lehet beszélgetni, és ahol a közös pontokat meg lehet találni, és hogy ez a keret kapcsolódjon ahhoz a közös kiálláshoz, ami akkor elindult. Az egyesület célja részben egy olyan szervezeti keret létrehozása volt, amivel tovább lehetett volna mozogni, akár olyan egyszerű technikai dolgokban, mint például terembérlés egy beszélgetéshez. A lényeget abban láttuk, hogy a beszélgetést valami olyan irányba tudjuk elvinni, ami a sok-sok szembenállás és a sok-sok indulat ellenére valahogy mégis a megoldás felé visz. 

Az egyesület létrehozásában semmiféle előre kigondolt kormánybuktató szándék nem volt.

Így alakultunk, de őszintén szólva hamar elfáradtunk benne. Részemről ebbe némi magánéleti kihívás is belejátszott, akkor indult egy vállalkozásom, ami nem tudott kibontakozni. Más egyesületi tagoknak egyéb akadályoztatásai voltak, egészségügyi gondoktól kezdve, magánéleti problémákig. Ezért múlt év végén úgy döntöttünk, hogy a kezdeti lelkesedés ellenére meg kellene szüntetni az egyesületet.

Amikor a kegyelmi botrány kirobbanása után elkezdtem Balog Zoltán püspök ügyében az egyházon belül mozgolódni, úgy véltem, érdemes lenne megszüntetni minden olyan körülményt magam körül, ami félreviheti azt a szándékot, ami vezetett. Elkezdtük hát a megszüntetést előkészíteni, ami nem egyszerű dolog, sok papírmunkával, meg adminisztrációval, utánajárással jár, nem is haladtunk vele. Közben egyszerre sok minden történt a kegyelmi üggyel kapcsolatban. Magyar Péterrel egy közös ismerősön keresztül találkoztam, akkor említette, hogy egyesületre volna szükségük a megkezdett mozgalom építésben, bennem pedig felmerült, hogy mindenkinek egyszerűbb lenne, ha a miénket átvenné a mozgalom, és nem kellene megszüntetni. Végül is így alakult a dolog.

A Fővárosi Törvényszék nyilvántartásba vételi végzésében az ön neve szerepel az egyesület képviselőjeként.

Igen. Én vagyok az elnöke az egyesületnek, miután annak idején úgy döntöttünk, hogy én legyek az, aki egy személyben képviseli az egyesületet a hivatalos ügyekben. Ennek különösebb oka nem volt, egyszerűen csak így alakult, és vállaltam a feladatot, ezért szerepel az én nevem a dokumentumban. De az átvezetés folyamatban van, a jövőben nem én leszek az egyesület képviselője.

Az önt is támadó cikkekben szerepel Molnár Áron neve, olyan összefüggésben, hogy mint baloldali aktivista köze lehet az egyesülethez, így Magyar Péterhez is. Ő is tag volt?

Nem szívesen mondok a korábbi tagokról semmit. Miután az egyesület átadása jogilag elindult, ők kifejezetten kérték, hogy szeretnének távol maradni ettől a történettől. Nekik nincs szerepük abban, hogy ez a helyzet kialakult, amiben egyébként semmi rossz nincs, senki semmiféle gonoszságot nem követett el. Volt egy kis sziget, egy kicsi közösség, amelyik most úgy döntött, hogy nem akar tovább működni. Ahhoz, amit a noÁr és társai – akiket nagyon hamar megbélyegzett a szélsőséges jobboldali média mint balos szószólókat –, és amit sokan mások, mozgalmak, civil szervezetek csináltak és csinálnak, volt köze az egyesületünknek, hiszen volt egy lendület, ami próbált abban a feszült hallgatásban és párbeszédképtelen helyzetben tenni valamit, új teret nyitni, ahol egy kicsit higgadtabban lehet elindulni a beszélgetés irányába. Ez volt az alaphelyzet, az egyesületünk őszinte szándékkal indult, nem volt fiókintézménye senkinek. Nagy lendülettel fogtam bele én is, de az élet sajnos nem mindig teszi lehetővé, hogy terveinket végigvigyük.

Gyakorlatilag tehát ön az egyedüli, aki megmaradt az alapítói körből?

Így van. Ennek adminisztratív okai vannak.

Nem sértett ember és nem sikkasztott

Később ki fog lépni?

Nem tudom. Meglátjuk. Nem tudom pontosan, hogyan fog maga az egyesület működni a továbbiakban. Ezt majd Péterék eldöntik, lesz-e szükség rám, lesz-e olyan dolog, amit én tudok hozzátenni. Én nem kívánok közvetlenül pártpolitikával foglalkozni, a célom az egyesület keretei között esetleg az lehet, hogy tegyek valamit azért, hogy jobb legyen ebben az országban élni, létezni. Per pillanat az a helyzet, hogy egy ideig mindenképp maradnom kell, mert adminisztratív okokból erre szükség van. Aztán majd meglátjuk, hogy később mi lesz. 

Azt a látszatot, vagy azt az elgondolást azonban mindenképp szeretném eloszlatni, hogy valamiféle előre elgondolt terveim lettek volna az egyesülettel. Nincs semmi ilyesmi, egyszerűen napról-napra alakulnak a dolgok. Bizonyos értelemben óvatos és óvatlan lépések is vannak ezekben az ügyekben, nem feltétlen kell ebbe többet beleolvasni, mint ami valójában történik. 

Tudom, hogy némely médiumoknak az az alapelemük, hogy próbálnak tendenciózusan összekötni dolgokat, amik nem feltétlenül összeköthetőek, de hát kellő igyekezettel nyilván össze lehet mindent mindennel kötni.

Azt is írták, hogy Tarr Zoltán sértett emberként hagyta ott a református egyházat és hogy 2013-ban őt sikkasztás vádjával illették.

Soha nem voltam sértett ember. Olyan ember voltam és vagyok most is, aki bizonyos dolgokkal nem tud egyetérteni az egyházban. Konkrétan az egyház és állam kapcsolatának az erős átalakulásával, és minthogy nem akartam ebből feszültséget az egyház akkori vezetésével, az látszott a legjobb, legbékésebb megoldásnak, ha elállok az útból, hogy az a szemlélet, az a meggondolás, ami akkor sokak szerint jó volt, azt tudjon érvényesülni, és ne attól legyen hangos az egyház, ne abban merüljenek ki az energiák, hogy sakkozunk és értelmetlennek tűnő dolgok fölött vitatkozunk. 

Én nagyon szeretem a Magyarországi Református Egyházat, nekem az a hivatásom, az életem másik középpontja a családom mellett. Nem esett jól, hogy el kellett jönnöm, de az egyház szeretete miatt eljöttem.

A másik történet egy névtelen blog által fabrikált történet, ami egyébként megint csak abból fakad, hogy abban az időben, amikor az egyházban dolgoztam, nagyon sok mindent rendbetettünk, nagyon sok olyan szervezeti, átláthatósági lépést tettünk, ami sokaknak nem kedvezett. Sokak számára okozott nehézséget, hogy bizonyos játékszereket elvettünk emberektől, amikről azt gondolták, hogy járnak nekik. Ilyen volt a kétezres évek elején az egyház finanszírozásának ügye. Volt egy olyan támogatás, amit nem azon a jogcímen folyósított nekünk az akkori kormányzat, amely jogcímen az járt volna. Ennek az elszámolása körül vélt fölfedezni egy bizonyos névtelen blogger valamiféle visszaélést egy újságcikk alapján. Ennél több nem történt. 

Nem sikkasztottam, nem tettem el pénzt, nem is indult semmiféle erre irányuló nyomozás. A minisztérium annak idején a pénzügyi beszámolókat hibátlanul elfogadta, két állami számvevőszéki vizsgálat zajlott le azóta, ezek semmiféle hiányosságot nem találtak, semmilyen logikus következtetéssel nem lehet tehát eljutni arra, hogy az valóság lenne, amit ők írtak. 

Ha volt ebben az ügyben valóban sértett, megbántott ember, akkor az a névtelen blogger, akit azonban nem tudunk azonosítani sem, hiszen névtelen.

„Az egyházon belül szerettem volna megoldást találni”

A szombati tüntetésnek ön volt az egyik fő szónoka, Magyar Péter előtt. Miképp alakultak úgy a dolgok, hogy egy református lelkész színpadra lép egy százezeres kormányellenes tüntetésen?

Ebben a helyzetben, ami ennek a nagyon szomorú, elkeserítő és felháborító kegyelmi ügynek a nyomán mostanra Magyarországon kialakult, sajnos közvetlenül érintett egy református püspök. Egy református püspök, aki korábban a kormány minisztereként tevékenykedett. Abban, hogy ez a botrány kirobbant, illetve abban, hogy ennek a botránynak a nyomán egy ilyen nagy, hangos és változást akaró tömeg alakult ki, ebben alkotó szerepe volt ennek a református püspöknek, aki történetesen nekem elöljáróm is volt. 

Balog Zoltán egy abszolút hiteltelen, társadalmilag mélyen elítélhető, de egyházi berkekben is mélyen elítélt helyzetbe hozta azzal a református egyházat, hogy berángatta abba a bűnbe, amit ő maga követett el. 

Ezzel gyakorlatilag a közélet és a politika porondjára került az egyház akarva-akaratlanul. Csakhogy a közélet és a politika porondján nem nagyon hangzik el az egyháztól semmi. Az egyház csöndben van. Nem mond semmit. Terelik a témát, a jól kialakult, teljesen megszokottan működő kommunikációs panelek használatával. 

Az egyházban hivatalosan nincs Balog-ügy.

Az én találkozásom Péterrel abból fakad, hogy van ez a közös ügy, amit ki az egyik, ki a másik oldalról közelít meg, és amit én egy teljesen más oldalról élek meg, az egyház oldaláról. Én az egyház békességének, hitelességének visszanyerésén dolgozom, Péter pedig nyilván a közélet, a politika, a pártpolitika megtisztításán, azt érzi küldetésének, azon fáradozik. A kegyelmi ügy témájában találkoztunk, és nyilván bizonyos értelemben erősíti vagy hat egymásra a kettőnk cselekedete, és Péter így kért meg, hogy szólaljak föl ezen a gyűlésen, mert az egyházak témája, a kegyelmi ügy nagyon szorosan kapcsolódik ahhoz, amiért az a sok-sok ember szombaton eljött.

Beszédében azt mondta, hogy „mi, reformátusok, meg fogjuk oldani a Balog-ügyet”, minden jogszerű és jogilag lehetséges eszközt bevetve. Milyen lépéseket tesz az egyházjog lehetővé?

Az egyházban nagyon sok lehetőség van ennek az ügynek a kezelésére. Az, hogy ez a helyzet nem oldódik meg, alapvetően abból is fakad, hogy az egyház teljesen lebénult attól, amit Balog Zoltán előidézett. Azok a testületek, azok a személyek, akik egyébként ebben az ügyben intézkedhetnének, mert megvan hozzá az egyházjogi felelősségük, az eszközkörük, egész egyszerűen nem csinálnak semmit. 

Én nagyon sok levelet írtam ebben az ügyben az egyházjog szerint felruházott döntéshozó testületeknek, és ezt nagyon fontosnak tartom leszögezni, hogy először nem interjúkat adtam, nem színpadokra álltam: az egyházon belül szerettem volna megoldást találni.

A valódi döntéshozó testületeknek, döntéshozó személyeknek írtam, nem olyan testületeknek, amelyeket Balog püspök hívott össze. Arra hívtam fel a figyelmüket, hogy ez egy súlyos megoldandó probléma, és megoldási javaslatot is tettem. A mai napig nem kaptam ezekre választ. Erről szólt ez a kijelentésem a színpadon, hogy megvannak az egyházi jogban azok az eszközök, azok a struktúrák, amiken keresztül, hogyha az egyház szeretné, akkor ezt a kérdést rendezni lehetne. Így, hogy ebben a helyzetben mégis hallgat a teljes egyház tulajdonképpen cinkossá vált mindenki, minden testület, akinek és aminek megvannak az eszközei Balog Zoltánt visszahívni, elvenni tőle a püspöki tisztet, sőt, akár még ennél szigorúbb intézkedést is hozni.

Milyen testületről van szó?

A Magyarországi Református Egyház Dunamelléki Egyházkerületének közgyűlése. Ez a testület Balog Zoltán püspök felettes testülete, ez a testület jogosult dönteni az egyházkerület püspökeinek és világi vezetőinek kinevezéséről, ez a testület tehetne lépéseket Balog Zoltán püspöki tisztségből való elmozdítására – amennyiben a testület ezt jónak látja. 

Látjuk persze, hogy ez a testület egyetlen egyszer nem ülésezett még ebben az ügyben, semmilyen formában, még írásban sem kommunikáltak a testület tagjai egymással és az egyház vezetésével. 

Az egyházkerület vezetése nem hívta össze ezt a testületet.

Más testületek összeültek, de azok nem döntéshozók ebben a kérdésben. És itt a jog rendkívül fontos, hogy nem hozhat olyan testület döntést, amelyik nincs feljogosítva arra az adott döntésre. Hiába támogatták Balog Zoltánt bizonyos testületek, ők csak kisminkelték az ügyet, cselekedetük teljesen értelmetlen és felesleges volt, érdemben nem járult hozzá a megoldáshoz. Vannak tehát utak és eszközök, amiket ki lehetne használni, amiket meg lehetne mozgatni. Én egyébként az országgal kapcsolatban is ezt gondolom, hogy megvannak azok a struktúrák, azok a szervezetek, azok a jogszabályok, amik mentén békésen, rendezetten el lehet intézni problémás ügyeket. Nagyon sok energia, nagyon sok idő, nagyon sok fáradtság, de ezt meg lehet tenni.

Tehát, ha Balog Zoltán nem mond le, akkor a Dunamelléki Egyházkerület közgyűlése mondathatná le?

Így van.

Viszont részükről nem látszik igazán mozgás ebben ügyben, miközben az ön beszédéből úgy lehetett leszűrni, hogy Balog Zoltán sorsa püspökként meg van pecsételve.

Én ebben elég biztos vagyok, hogy ez így lesz. 

Balog Zoltánnak nem nagyon marad más lehetősége, mint hogy lemondjon, vagy elvegyék tőle a hivatalt. 

Egy másik példa, de napokkal ezelőtt jött a hír, hogy végül lemondott nagyjából utolsó alapítványi tisztségéről is. Eltelt hozzá jó néhány hét és hónap, hogy ez a döntés nagy nehezen megérlelődjön benne, de csak eljutott idáig.

Az egyházzal kapcsolatosan, a püspöki tisztség kapcsán le is vezette, hogy hány ponton sértette meg az egyháztagokat, hány ponton bántotta meg az egyház közösségét, csak a következtetés furcsa módon nem az volt, hogy lemond, hanem épp az, hogy marad. Ez egy elég furcsa logika. Azt gondolom, hogy többek között a külső nyomásnak van súlya, és ez a súly nemcsak rá, hanem azokra a testületekre is nehezedik, amelyek hagyják, hogy ez így legyen. Nyilván ezek a testületek, ahol egyébként érző és gondolkodó emberek ülnek, nem kellene, hogy ilyen helyzetbe, ilyen döntéskényszerbe kerüljenek. Nekem erre vannak elgondolásaim, amiket most nem kívánok még felfedni, de azt remélem, hogy a nyomásgyakorlás, a jogszerűség keretein belül maradva, el fogja érni a kellő eredményt.

Egykori zsinati tanácsosként van még befolyása ezekre a folyamatokra?

Nem hiszem, hogy bármiféle befolyásom lenne. Aktív tanácsosként viszonylag jól megismertem az egyház szervezetét és annak működését, tudom, hogy egy jól működő egyházi szervezet nagyon sok hibát ki tud küszöbölni, illetve nagyon sok nehézségben megoldást tud nyújtani. Alapvetően erre a tapasztalatomra építek, de semmiféle olyan hatalmam vagy tekintélyem nincs, ami azt eredményezné, hogy ha mondok valamit, akkor utána az emberek abba az irányba kezdenek szaladni, vagy esetleg egy püspök lemond a tisztségéről.

Ha az a probléma, amit most Balog Zoltán püspök jelent, elhárul, akkor az egyház végre azzal tud foglalkozni, ami a dolga. Én nagyon erősen hiszem, hogy bármennyire is nehéz és visszataszító ez a helyzet, ebből egy sokkal-sokkal jobb dolog születhet. Megerősödhetnek a gyülekezeteink, megújulhat az egyházunk, egy olyan küldetéshez térhet vissza, ami azt hiszem, hogy a társadalom egészére is pozitív hatással lehet. Én ezért csinálom, ezt tartom fontosnak. Ennek az is része, hogy az embernek ki kell állnia akkor is, ha a vezetőjéről van szó, hogyha valami olyat lát, ami ezt az alapvető célt és küldetést súlyosan veszélyezteti. Ezért álltam ki, ezért vállalom a véleményemet, kilenc év hallgatás után ezért szólaltam meg, mert úgy éreztem, ez az a pont, ahonnan már nem lehet tovább menni.

Sok református hívő bizalma megrendült az egyházban a kegyelmi botrány miatt. Mit tud nekik mondani?

Nagyon-nagyon mélyre süllyedt a református egyház, és úgy általában az egyházak, ha szabad ezt mondanom. Olyan jóléti hallgatásba kényszerültek, amiben elhallgatják az evangéliumot. Nagyon sok lelkész testvérem van, aki elharapja a mondandóját. Régi reflexek jönnek elő, cenzúrázzák magukat, nem fejtik ki az igei tanítás alapján mindazt, amit ki kellene fejteni. 

Ellenben sokan vannak, akik a Biblia értelmezésével össze nem egyeztethető módon politikai kijelentéseket tesznek a szószékről. Ez nagyjából felekezetfüggetlen, de a keresztény hívek nagy számának ez visszatetsző, hiszen nem azért mennek templomba, hogy ott akármelyik politikai párt iránti hűségről vagy elkötelezettségről halljanak.

Nagyon-nagyon sokan vannak, akik ebben a keserűségben vannak, akik tényleg meghasonlottak, és fel nem foghatják, hogy mi történt, és hogy Balog püspök mit tett, miképp tudta ennyire belerángatni az egyházat ebbe a helyzetbe. Azt tudom mondani nekik, hogy nyilván emberileg van még ennél is lejjebb, de őszintén hiszem és remélem, hogyha azok, akik ezt már tényleg soknak tartják a sarkukra állnak, és kimondják, hogy ezzel a közösséggel nem lehet ezt tovább csinálni, ennek a közösségnek a történetét és hagyományait nem lehet így szembe köpni, nem lehet a magyar társadalmat ilyen módon teljesen félrevezetni, semmibe venni, akkor van és lehet megújulás.

Az a bajunk nekünk, magyaroknak, hogy többnyire mástól várjuk a megoldást, ülünk és azt reméljük, hogy másvalaki a problémánkat megoldja. Ez nem így van, sose volt így a történelem során. Az egyház problémáit is nekünk kell megoldani. Azért is fogtam ebbe bele, mert megszólítva éreztem magam. Nem várhatom, hogy majd valaki más jön, megoldja. Abban az életkorban, abban az élethelyzetben vagyok, hogy viszonylag félelem nélkül megtehetem azt, hogy szóvá teszek valamit, amivel nem tudok egyetérteni, ami miatt nem tudok a tükörbe nézni, ha nem emelem fel a szavam. Biztos vagyok abban, hogy ebből a helyzetből egy fantasztikus, csodálatos megújulás, az emberek megerősödése, megtisztulása fakad, egy olyan egészen új helyzet jöhet létre, ami nem csak az egyház, hanem a társadalom egészére is hatással lehet.

A Válasz Online-on, meg a partizános beszélgetésben is említette, hogy családos ember, gyerekei vannak, a magánszférában dolgozik. A szombati beszédét bibliai idézettel zárta: ne féljetek. Nem fél?

Bizonyos értelemben de. Van családom, három tinédzser gyerekünk, az ő ellátásuk ugyanúgy nagy kihívás, mint Magyarország állampolgárai többsége számára. Ez a kiállás veszélyes, ennek a színpadra lépésnek adott esetben az egzisztenciámat érintő következményei lehetnek. Mi családilag azonban úgy döntöttünk, hogy vállaljuk és ebben a családom mellettem áll, ha ennek súlyos következményei lesznek az én életemre nézve. Nem akarok bolondnak látszani, ezeket nem lehet lekicsinyleni. Azt viszont tudom, hogy meg fogja adni a Jóisten azt, amire szükségem van. Ki kell állnom, mert ezt kaptam az őseimtől örökül. És ez az én saját hitem, az én saját meggyőződésem, a bibliai megjegyzés is ebből fakad: nem lehet csendben maradni. Az emberek, akikről ez az egész ügy szól, akiket mélyen lenéznek, akikről tudomást nem vesz, akikkel nem foglalkozik senki, az egyháznak oda kell állni melléjük. 

Az egyház csak így maradhat hiteles, nem lehet, hogy bármilyen politikai irányzatot, bármilyen rendszert, rezsimet kiszolgáljon.

Bár tudom, hogy megjárhatom, nincs B tervem, nincs egy fantasztikus megoldás a zsebemben, amit majd előrántok. De nem először csinálok ilyet. 2015-ben is úgy jöttem ki a református egyházból, hogy nem volt hova jönnöm, nem tudtam, mit fogok csinálni. A Jóisten azonban nagyon mellém állt. Sikerült egy teljesen új egzisztenciát építenem, elismert szakember lehettem bizonyos területeken. Biztos vagyok abban, hogyha hűséges maradok ahhoz az úthoz, amit ő szánt nekem, akkor gondja lesz rám. Ha ezt nem tudom megélni és megmutatni, akkor nem ér semmit sem az én hitem, sem az én lelkipásztorságom.

Ebben érzem a küldetésemet, és ezt most nem nagy szavakkal mondom, hogy olyan küldetéses ember vagyok, aki égő szemmel és nagy port kavarva rohangál fel-alá, de a magam szerény módján igenis küldetéses ember vagyok, aki biztos abban, hogy a Jóisten mellém fog állni azokban a dolgokban, amikben mellém kell állni.

Szombat óta többször is leszögezte, hogy nem áll szándékában pártpolitikával foglalkozni. Kívülről szemlélve azonban úgy tűnik, mintha már nyakig benne lenne.

Igen, valóban úgy tűnhet, de ez is egy értelmezési kérdés. A szombati esemény egy mozgalmi esemény, nem pedig egy pártpolitikai megmozdulás volt, hiszen nincs is még pártja Magyar Péternek. Nyilván Magyar Péter politikusi ambíciókkal szólt az emberekhez, de akik ott voltak ebben az óriási tömegben, nem mind lesznek Magyar Péter pártjának tagjai vagy akár annak szavazói.

Olyan emberek voltak, akik változást szeretnének, ahogy én is. És most látnak egy szikrát, látnak egy utat, egy kis fényt, amiben talán lehet változni, változtatni. Én ezt elsősorban az egyházra vonatkoztatva és arra szűkítve, arra fókuszálva élem meg és éltem meg. Ebben az értelemben a politikai szereptől nyilván nem tudok távol maradni, ha a politika alatt azt értjük, hogy a közélettel foglalkozunk. Pártpolitikával azonban nem tervezek és nem is szeretnék foglalkozni, nem ezt az utat szeretném járni. Én azt az utat szeretném járni, ahol helye van annak, hogyha valaki teljesen másképp gondolkodik.

Nyitókép: Nagy Attila Károly / rtl.hu