S. Oszkár egyetemista felvitte a Padot az emeletre, mostantól a történelem része

A legtöbb híresség élőben sokkal kisebb, mint a képeken. A Pad nem. A Pad nagyobb. És nehezebb. A Meme Múzeum üzemeltetője és a IX. kerületi vagyonkezelő két munkatársa cipelte fel a Károly körúti lakóház szűk lépcsőházában az első emeletre, ahol a hetven négyzetméteren berendezett múzeum kiállítási tárgyává és a mémtörténelem részévé hivatott válni. 

„Ő egy Pad. Ő egy barna pad, ahol megpihenhet bárki, függetlenül attól, hogy hovatartozás, vagy bármi, vagy akármicsoda” – közli a megérkezéskor a vagyonkezelő egyik munkatársa, mielőtt a Pad átveszi egy öngyilkosságra készülő Pepe helyét Nyan Cat mellett.

A Pad most éppen piros-fehér-zöld színű, de ez nem fog így maradni. A múzeumtulajdonos Heller Z. Péter (vagy ahogy követői a Facebookról ismerik: S. Oszkár, egyetemista) azt tervezi, hogy a Pad turbulens históriájának minden egyes színét megjeleníti majd a végső dizájnon: 

Egy pár centis rész szivárványos lesz, egy pár centis barna, egy pár centis zöld-fehér

 – magyarázza.

Egy sávon a PNG kiterjesztésű képek szürke-fehér kockás mintáját is rá akarja festeni, hogy a Pad közterületről való eltávolításáról is megemlékezzen. Azért a „Nyitott, szabad, boldog” felirat is ismét rá fog kerülni.

A Padnak közismerten rögös útja volt a Károly körúti lakásmúzeum kiállítóteréig: a folyamatos átpingálás aránytalanul nagy országos figyelmet kapott. Kisebb könyvtárakat lehetne megtölteni az egyes mintázatok mellett és ellen érvelők írásaival, ahogy arról is születtek hosszú értekezések, hogy miért nem kellene egyáltalán foglalkozni a Paddal: ugyanolyan politikai álláspont lett nem törődni az üggyel, mint beállni valamelyik oldalra. 

Azóta már viszont eltelt legalább egy hét, amely az internetes felhördülések és mémek időszámításában több évtizednek felel meg. Heller szerint az számít történelemnek, ami több mint húsz éve történt: egy internetkultúrával foglalkozó múzeum kiállítási tárgyai közül azonban mégsem lóg ki az online régmúlt (e hónap első fele) slágertémája.

A kétfarkú kutyák segítségével jött létre a mémmúzeum, de a helyi Fidelitas is hozzájárult

A Heller által berendezett – egyelőre apró – mémmúzeum tárlatában nem a Pad az egyetlen elem, amely nem az egyetemes internet legfelkapottabb műalkotásainak, hanem a keserédes magyar közéletnek a része elsősorban. Itt található még a Magyar Kétfarkú Kutya Párt eredeti csirkejelmeze, amelyben Tichy-Rács József 2018-ban kotkodácsolt a köztévében, amire világszinten is felfigyeltek.

A múzeum tavaly júniusban indult az MKKP kampánypénztékozló alapjától kapott kétmillió forintból. A Pad is a párt társelnöke, a Ferencvárosban alpolgármesterként dolgozó Döme Zsuzsanna által került a múzeumba, aki meglátta Heller rövid, vicceskedő posztját arról, hogy szívesen kiállítaná azt itt.

Heller elmondása szerint ekkor már több vállalkozóval, illetve politikai alakulattal beszélt arról, hogy segítsenek beindítani a projektet: felidézi, hogy még Rácz Zsófia akkori államtitkár is érdeklődését fejezte ki iránta. „Kalapoztunk sok helyen. Én nem irtózom annyira a politikától, mint az átlagos magyar” – idézi fel. Heller korábban politikai tanácsadóként is dolgozott, „bejártam a teljes palettát” – állítja, miközben az Epic Sax Guy nevű zenés mém tízórás verziója duruzsol a múzeum hangfalaiból.

Nekem van egy készségem, és úgy voltam, hogy aki hajlandó fizetni a tudásomért, annak odaadom. A villanyszerelő sem mond le munkát, ha épp nem szimpi neki a vevő, miért legyen más egy politikai tanácsadó?

– vallja. 

Az MKKP-s adományok mellett szívesen látja más pártok vagy cégek hozzájárulásait. Rámutat egy próbababára kitűzött Magyarország előre megy, nem hátra feliratú kitűzőre: „Azt a helyi Fidelitas-elnöktől kaptuk” – mondja. Viszont nem hiszi, hogy valaha kormányzati támogatást kapna – már csak az előtérben elhelyezett, szivárványszínű csillámfaszláma miatt sem.

Korábbi munkája mellett Heller először 2014-ben kezdett el foglalkozni mémekkel. A Facebookon négy oldal adminja, egyik, az S. Oszkár, egyetemista már több mint 120 ezer követőnél jár. Ezt a tevékenységet üzletté formálta: amikor megkeresték hirdetők az oldalain történő reklámozás lehetőségével, amolyan hirdetésügynökséggé fejlődött a tevékenysége: segített eljuttatni a cégek anyagait más mémoldalak felületekre is.

Emellett podcastot is indított, amely az egyes mémek történetével, másodlagos, harmadlagos jelentéseivel foglalkozik. „Sokkal izgalmasabb ez a világ, mint az a négy másodperc, amikor az emberek meglátják, és felnevetnek” – mondja. 

A múzeum ötlete is érlelődött a fejében, aztán amikor meglett a finanszírozás, elkezdte kiállítási tárgyakká konvertálni a különböző internetes trendeket. Állítja: ez mindössze a világ harmadik mémmúzeuma, viszont a legjobb a három közül.

A Meme Múzeum hamarosan új helyre költözik: a Harminckettesek terének közelében októbertől hetven helyett háromszáz négyzetmétert harapnak majd ki a mémek a valós térből.

Mitől lesz a Pad teljes értékű mém?

Heller arról is beszél, hogy nem elégedett a „mém” szó széles körben elfogadott definíciójával. Eszerint a mém „egy ötlet, magatartásforma vagy stílus, ami imitáció útján terjed embertől emberhez egy kultúrán belül, és gyakran szimbolikus jelentéstartalmat hordoz, ami egy meghatározott jelenséget, vagy témát reprezentál”. Szerinte egy nagyszabású kutatásra lenne szükség ahhoz, hogy szociológusokkal, kommunikációs szakemberekkel és történészekkel megpróbálják megfogni a jelenséget.

A hagyományos definíciót elfogadóknak a mémmúzeum ötlete alapból azért tűnhet paradoxonnak, mert a való életben állít szoborszerű emléket olyan jelenségeknek, amelyek nagy része az interneten még él, virul, terjed. A Hellerrel folytatott beszélgetésben szóba kerülnek az NFT-k is, velük pedig az, hogy mennyire lehet, vagy érdemes igazolni egy-egy kismilliószor másolt kép eredetiségét: az eredeti csillámfaszláma megalkotója például erősen csodálkozott, amikor Heller hatósági nyomásra felkereste, hogy engedélyeztesse a munkája szoborrá változtatását. 

Hiszen ő is úgy vélte, hogy a mém éppen attól mém, hogy szabadon, korlátozás nélkül terjedhet.

Ebből a szempontból viszont kijelenthetjük, hogy a Pad – attól még, hogy eredetijét bezárták a múzeumba – mindig velünk lesz, amíg az interneten tovább terjed a képe, az ideája, ha nem is olyan hevesen, mint az elmúlt hetekben. A Meme Múzeumban pedig a több százezer mémpad mindössze egy látható, amely csak annyiban tér el a többitől, hogy súlya, mérete, anyagisága van. A Pad valójában már mindannyiunkké, akik az online térben is létezünk: még akkor is, ha nem akarjuk, hogy a miénk legyen.

Nyitókép: Mohos Máté