„Remélem, a robotok életben hagynak” – exkluzív interjú a Zsivány Egyes, a Godzilla és Az Alkotó rendezőjével, Gareth Edwardsszal

Az Alkotó, bár a jövőben játszódik, mintha másról sem szólna, mint ami körülöttünk zajlik a világban. Nagyon is politikus filmet csinált, úgy tűnik, sok minden dühíti…

Amikor elkezdtem a forgatókönyvet írni, a mesterséges intelligencia még nem volt több mint egy távoli álom. Körülbelül annyi realitása volt, mint annak, hogy a Holdon fogunk élni. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar valóság lesz belőle, biztos voltam benne, hogy az én életemben még nem kell komolyan számolni vele. Szóval, nem a jövőbe láttam, a vakszerencsének köszönhetem csupán, hogy mire Az Alkotó kész lett, a mesterséges intelligencia ott tart, ahol. 

Ami a film háborús rétegét illeti, hogy egy nagyhatalom ráront egy kisebb országra, nos, erre csak azt tudom mondani, hogy egy háborús film tíz évvel ezelőtt ugyanúgy időszerűnek hatott volna, mint öt éve, vagy ma. Valahol mindig zajlik hasonló háború a világban. 

Van egy jelenete a filmnek, amikor hatalmas méretű tankok támadnak egy falura. Thaiföldön forgattunk, javában zajlott a pandémia, olyan statisztákra volt szükségünk, akik nyugati katonáknak festenek. A közelben kellett embereket találnunk, végül egy oroszokból és ukránokból álló helyi közösségből toboroztuk a szereplőket. A forgatás napján rohanta le Oroszország Ukrajnát, miközben a kameráink előtt Thaiföldön élő oroszok és ukránok játszották a falut lerohanó katonákat. Mi meg közben a telefonjainkon néztük, ahogy az orosz tankok behatolnak Ukrajnába. Furcsa érzés volt. A forgatási szünetekben az oroszok és az ukránok békésen beszélgettek, viccelődtek, nevetgéltek, ahogy az a forgatási szünetekben lenni szokott. Ugyanahhoz a baráti társasághoz tartoztak. 

Valahol a film is erről akar szólni; minél jobban megismered a másik embert, akiről azt mondják, hogy az ellenséged, annál nehezebb lesz gyűlölnöd.

A mesterséges intelligencia (MI), ha megjelenik, főleg a gonosz szerepében, az emberekkel szembeni fenyegetésként jelenik meg a filmeken, és éppenséggel a jelenleg is folyó hollywoodi sztrájk sem fest kedvezőbb képet az MI-ről.

Emlékszem, amikor a Photoshopot megalkották, mekkora volt a pánik, hogy kész, itt a grafikus szakma vége, és mi történt? Tele van a kreatív ipar olyan pozíciókkal, ahol a Photoshopot használják. Meglehet, egy kicsit elfogult vagyok, mert jól ismerem a Photoshop feltalálóját, John Knollt, hiszen ő írta a Zsivány Egyes sztoriját. 

Azt remélem, hasonló lesz a helyzet a mesterséges intelligenciával is; lesz egy kis pánik, igen, de 5-10 év távlatából már úgy fogunk visszagondolni rá, hogy milyen jó, hogy elterjedt.

Persze van egy kis esély, egy nagyon kis esély, hogy rosszul fog elsülni a dolog, de még ebben az esetben is a hasznunkra lehet. Képzeljük el a következő utópisztikus helyzetet: kiderül, hogy a mesterséges intelligencia, ha elérhetővé válik minden amerikai számára, évente negyvenezer ember életét fogja kioltani az Egyesült Államokban. Senki nem egyezne bele, ugye?! Azt követelnék, tiltsák be azonnal, hiszen ez megengedhetetlen szörnyűség. Pedig van már egy ilyen eszköz, ami pont ekkora emberáldozatot követel. Úgy hívják: autó. Évente negyvenezren halnak meg autóbalesetben, de senki nem mondja, hogy tiltsák be az autókat, elképzelhetetlen lenne autó nélkül az élet. Az MI-ben is hatalmas előnyök rejlenek, és őszintén szólva nem tudom, milyen katasztrófának kellene bekövetkeznie ahhoz, hogy betiltsák. Egyszerűen túl nagy a kísértés. És hát az emberiség sosem volt túl jó abban, hogy visszagyömöszölje a szellemet a palackba.

Az Alkotó inkább az MI pártját fogja…

Remélem, a robotok életben hagynak, ha jön az apokalipszis, mert a film együttérez velük. Drukkolok, hogy így legyen. A film elején még úgy tűnik, az MI a főgonosz, de ha a robotok szemszögéből nézed a világot, akkor nagyon is úgy tűnhet, hogy ők az elnyomottak és az emberek az elnyomók. Persze Az Alkotó csakegy mese a diszkriminációról. De mire ez a mese elkészült, az MI is megérkezett, és a rosszfiú szerepét osztottuk rá, e pillanatban legalábbis így fest. Én pedig abban a furcsa helyzetben találtam magam, hogy mindenki az emberiség jövőjéről faggat. Ebből csak rosszul jöhet ki az ember, mert bármit is válaszolsz, az tíz év múlva úgyis nagy marhaságnak fog tűnni.

Mint kiderült, az új Indiana Jones-film 300 millió dollárból készült, és a legutóbbi Mission Impossible készítői is hasonló költségvetésből gazdálkodtak. Erre jön ön és leforgat egy nagyszabású sci-fit alig 80 millióból. Hogy sikerült ilyen kevésből kihoznia?

80 millió dollár – ez a szám sehogyan sem megy ki a fejemből. Őrülten nagy összeg, pokolian sok pénz. Feszélyez is, hogy 80 millió dollárba került. Valójában még ennél is több volt, a forgatás során nőtt valamennyit. 

Azzal viccelődtem a producereimnek, hogy senkinek a száját nem hagyhatja el a mondat, hogy ezt vagy azt nem tudjuk megcsinálni, mert csak 80 millió dollárunk van. Valójában nem is viccelődtem, halálosan komolyan gondoltam. 80 milliónak elégnek kell lennie mindenre. 

Gyakran megesik, még egy ekkora stúdiófilm készítésekor is, hogy leszavazzák az ötletedet, azzal a megfellebbezhetetlen érvvel, hogy nincs pénz. Nepál utcáin szeretnél forgatni? Kizárt, túl drága. De nekem tíz ember is elég, az tíz repülőjegy Nepálba, ami mondjuk 20 ezer dollár… Vannak ilyen körök. Számomra az egyik legfontosabb az volt, hogy kézben tarthattam a forgatást. A legelső filmem producerével dolgoztam újra, vele forgattam a Szörnyeket, amit teljesen gerilla módszerekkel csináltunk.

Egy öt fős stábbal, egy furgonban jártuk Mexikót és Közép-Amerikát. Gerillában akartam nyomni most is, de szteroidon, hatalmas díszletek között. Meg kellett találnom azt a stúdiót, amelyik elég tökös ahhoz, hogy rábólintson.

A filmet főleg Thaiföldön forgatta. Mi volt ebben a gerilla?

Eredetileg úgy volt, hogy hét különböző dél-kelet ázsiai országban forgatunk. Ha befejezzük az egyikben, utazunk tovább a másikba. 

Csakhogy beütött a pandémia, a producereim rögtön figyelmeztettek is, hogy Gareth, a tervnek lőttek, nem engedhetjük meg magunknak, hogy minden egyes országban kivárjuk, amíg a színészek kijöhetnek a karanténból. 

Úgyhogy Thaiföldnél maradtunk, itt forgattuk a film nagy részét. A gerilla-rész ezután következett. Amikor a thaiföldi forgatással megvoltunk, egy kis stábbal felkerestük Nepált, Indonéziát, Kambodzsát és Japánt és az itt forgatott anyagot szépen beledolgoztuk a filmbe. Remélhetőleg úgy, hogy az nem tűnik fel. Úgyhogy miközben egy nagy stúdiófilmet csináltunk, forgattunk úgy is, mintha egy kis független filmen dolgoznánk.

A Szörnyek után olyan nagy stúdiófilmeket rendezett, mint a Godzilla és a Zsivány Egyes. Ehhez képest Az Alkotó létezéséről csak néhány hónapja szerezhetett tudomást a világ, amikor az első előzetes megjelent. Mintha addig nem is létezett volna a film.

Annak is megvan az előnye, ha nem áll hatalmas, mindent árgus szemekkel, kritikusan figyelő rajongótábor a filmed mögött. És persze ez a dolog hátránya is, hiszen a rajongók biztos jegyvásárlók, mindenképpen látni akarják a filmedet. Szomorú, hogy olyan kevés eredeti sci-fi készül manapság, amikor gyerek voltam, minden hétre jutott egy. Az Alkotó az én szerelmeslevelem a gyerekkorom és a fiatalságom kedvenc filmjeihez.

Nyitókép: Borja B. Hojas / Getty Images