Pásztor Virág: Úgy éreztem magam, mintha megerőszakoltak volna

A Ki vagy te sorozatban a Barátok közt Berényi Timijének karakterét alakítod tovább, aki a többi szereplőhöz hasonlóan sokat jár szórakozni. A te bulizási szokásaid mennyire találkoznak az általad megformált karakterével?

Mondhatnám azt, hogy nem igazán, viszont Timinek sem az a normális, ahogy a sorozatban szórakozik. Teljesen új közegbe keveredett, ahol új, tőle idegen bulizási szokásokat próbált ki. Saját magam kapcsán pedig azt érzem, hogy most, ebben az évben fogom tudom úgy igazán megélni a fiatal, felhőtlen, bulizós életérzést. Mivel amit mi eljátszottunk tavaly nyáron – hogy egyfolytában bulizunk a sorozatban –, az a való életben épp az ellenkezője volt, nagyon sok munka és semmi szórakozás. Így, hogy vége lett a forgatásoknak, végre elmehettem bulizni, utazgatni vagy a barátaimmal találkozni. Ha szórakozom, akkor felszabadulok: imádom a hangos zenét, a szabadságot, a nyarat és a táncot.

Hogyan látod, mennyire szivárgott be a kábítószer-fogyasztás a te generációdba?

Voltam nemrég külföldön egyik barátnőmmel, ahol volt egy elég rossz tapasztalatom az éjszakai élettel kapcsolatban. Bár nem a bulizás volt a fő célunk, közel voltunk egy híres bulinegyedhez és kiváncsiak voltunk, de utólag bánom. Nagyon diszkomfortosan éreztem magam, rendesen rosszul lettem és hányingerem lett attól, amit tapasztaltam. Egy normális szempárt nem láttam a helyen, lépkedtünk az elhasznált dolgaikon és akár még tőlem fiatalabbak is bekábulva táncoltak.

A drogok hatására azt hiszik, hogy jó a buli, de közben nem az.

Legalábbis az a buli tuti nem volt az. Szerintem nincs arra szükség, hogy az ember ne tudjon a világáról, akár egy-két itallal is jól érezheted magad. Egyébként azt hittem, hogy az ilyen szintű droghasználat csak egy bizonyos réteg számára népszerű, de nem. Jól öltözött, jól szituált fiatalok is ugyanúgy használták. Számomra kiábrándító volt ez az igénytelen látvány.

Te hogyan tapasztalod, Budapesten mennyire jellemző, hogy partidrogokat fogyasztanak a fiatalok?

Nem nagyon mozgok ilyen közegben, szóval nem látok rá erre. Viszonylag keveset is járok bulizni, de azt látom, hogy nálunk jobb a helyzet, vagy lehet csak naiv vagyok és nem ismertem fel. Nekem amúgy nagyon kevés kapcsolatom van a saját generációmmal, mert 16 éves korom óta nagy szerepet tölt be az életemben munka, és azóta nemigen csapódtam ide-oda különböző társaságokhoz. Leginkább a már jól ismert barátaimmal vagyok, vagy dolgozom.

Voltak kellemetlen vagy rossz élményeid szórakozóhelyeken?

Hiába járok keveset bulizni, így is vannak rossz élmények. Mi lenne, ha még többet járnék? Engem az frusztrál a legjobban, ha túl sokan vannak egy helyen mert ezt a zsúfoltságot nagyon sok ember kihasználja, akik a közeledben szeretnének lenni. Vannak elég pofátlan itt-ott tapizós fura alakok. De arra nagyon figyelek, hogy semmiképpen, még véletlenül se adjak félreérthető jelzést bárkinek. Elég antiszociálisnak tűnhetek ilyen téren, de ezt muszáj meglépnem. Ennek ellenére is volt már olyan, hogy úgy éreztem, valaki átlépett egy általam meghúzott határt.

Ezután egyből haza is mentem a buliból, mert elment a kedvem attól, hogy mert lány vagyok, védtelen, és azt gondolják páran, hogy azt csinálnak, amit akarnak.

Megfordultam, de persze már nem állt mögöttem senki, nem tudhattam, hogy ki az és ez nagyon frusztrált. Nem gondolom etikusnak az ilyen férfiakat. De szerencsére szerintem jól kezelem az ilyet, kiállok magamért és távolságtartó vagyok idegenekkel, bár nyilván minél zsúfoltabb egy hely, annál nehezebb. Ezek ellen egyébként szabadtéri bulikkal lehet védekezni, mert ott sokkal több hely van, ahol a barátaiddal tudsz bulizni.

Szerinted mennyire alakultak át a szórakozási szokások, például a szüleink generációjához képest?

Ahogy a zene, az ízlés, úgy a szokások is változtak. Kicsit elszomorított, amikor a nagymamám megkérdezte tőlem, hogy fel szoktak-e kérni táncolni a fiúk. Végiggondoltam és arra jutottam, hogy nem, ilyen még sosem történt velem. Sosem tudott kialakulni egy normális ismerkedés sem – bár barátom van, szóval nem is azért megyek szórakozóhelyekre, de előtte sem. Mindenki csak lötyög, senki sem táncol úgy igazán. A szüleim is kérdezték, hogy milyen szórakozóhelyeket tudok nekik ajánlani, de leginkább semmit sem mondtam, mert a szórakozás már rég nem arról szól nekünk, mint nekik.

Tegyük fel, ha nem lenne párod, akkor hogyan reagálnál egy táncfelkérésre?

Biztosan kinevetném. Hogy szeretne táncolni? Egymással szemben lötyögjünk? Szóval ilyen már tényleg nincs sajnos. Nincsenek már olyan helyek, ahova kifejezetten a tánc miatt mennek az emberek. Általában a barátaimmal úgy döntünk, hogy nem érdekel a többség, mi akkor is széttáncoljuk magunkat, de ha több órán át megy a langyos zene, amire tényleg csak lépegetni lehet, akkor nagy valószínűséggel hazamegyek.

A Ki vagy te sorozatban Nika kirabolt egy benzinkutat annak érdekében, hogy a többiek elfogadják őt. Neked volt olyan élményed, amikor a beilleszkedés vagy a csapathoz tartozás miatt „kellett” megtenned valamit?

Szerencsére nem volt ilyen. És erre valahol büszke is vagyok. Mostanra egy egészséges önbizalmat tudtam felépíteni magamban, és így nincs szükségem arra, hogy olyan dolgokat tegyek a beilleszkedés érdekében, amiket nem szívesen tennék meg. Én az öcsémnek is azt szoktam javasolni, hogy ha valahol bármi olyat várnak el tőle, ami nem ő, akkor lépjen ki abból a szituációból. Bármikor tudsz szerezni olyan „insta-elit” társaságot, akik folyton koktéloznak és menő bárokba járnak, közben meg némán ülnek egymással szemben, de ha neked nem ez ad boldogságot, hanem hogy kint piknikezz a Margitszigeten, és úgy futkározz a fűben, mint egy gyerek, akkor miért akarnál bekerülni egy ilyen felszínes világba?! Ahol nem tudsz azonosulni a körülötted lévőkkel, az nem a te helyed, ennyi. Inkább örülj neki, és semmiképp ne próbálj „hozzájuk simulni”.

A közösségi média használata is elősegítheti ezt a jelenséget, hogy mindenki egy ilyen felszínes világban akarjon élni, és ha nem tud, akkor emiatt szorongani fog, nem?

Nagy vonalakban ez így van szerintem is. Bár nálam ez lelkiállapot függő. Van, hogy annyira lent vagyok, hogy szinte fáj látni mások tökéletesebbnél tökéletesebb életét, de normális állapotban tudom, hogy ez nem a valóság. És szerencsére azt látom, hogy volt idő, amikor nagyon rossz irányba ment ez a dolog, de utat tört magának a Be real és kezd lecsillapodni a tökéleteskedés. Mostanra már máshogy használom én is ezeket az oldalakat. Persze, nem ördögtől való dolog, hogy az ember a legjobb pillanatait próbálja megörökíteni és megosztani, viszont ennek ellenére igyekszem én is visszaadni a saját valóságom. Nem célom megváltani a világot azzal, hogy próbálok önazonos lenni az interneten. Magam miatt is csinálom, mert sokkal jobb, ha azt látom vissza magamról, amit a tükörben is. De muszáj kiemelnem, hogy nagyon tisztelem azokat, akik ebben hangsúlyosabb szerepet vállalnak és próbálják terelgetni a média közösségét.

A Ki vagy te karakterei alkalmanként elég messzire mennek annak érdekében, hogy elérjék, amit akarnak. Te a karriered érdekében meddig mennél el, és mi az, amire már nemet mondanál?

Soha nem úgy mentem a szerepek után, hogy bárkin átgázoljak közben. Még a castingokon is összebarátkozom azokkal, akik lehet elviszik előlem a szerepet. Egyáltalán nem mondanám magam törtető karrieristának. Most is úgy voltam vele, hogy a nyaramat szeretném inkább kiélvezni, és bár forgatok majd egy kicsit, de lesz időm pihenni és fesztiválozni is. Teljesen normális időszaknak nézek elébe, és ez azért nagyon fontos, mert egy részem szeretne úgy létezni, mint egy igazi 21-22 éves, akinek a „legnagyobb gondja”, hogy ZH-t kell írnia az egyetemen. De visszatérve, szerepek kapcsán pedig, ha olyan jelenet lenne, amivel nem tudok, vagy nem szeretnék azonosulni, akkor mindig megmondom, hogy ezt nem vállalom, minthogy szó nélkül teszem, amit kérnek, csak hogy enyém legyen a munka. Leginkább az értelmetlen, felesleges – művészi értéket nem képviselő – szexizős jeleneteket nem szeretem.

A mutogatást egyből elutasítom. Berényi Timi karakterénél is nagyon minimálisan kellett átlépnem ezeket a határaimat. Ez a karakter bőven elbírt volna több meztelenkedős jelenetet – eredetileg volt is benne –, de nem volt szükséges, így legalább volt minden 18+-os jelenetének helye és komoly jelentősége. Kiskoromban voltak olyan jelenetek a Barátok közt-ben, ahol például az volt a forgatókönyvben, hogy Timi éppen ruhát cserél, miközben valaki belép a szobába. Semmi célja nem volt annak, hogy én melltartóban álljak a jelenetben, és amikor ezekre ráeszméltem, főleg, mikor egyre több és több ilyen jött velem szembe, felmentem a vezetőséghez és elmondtam nekik, hogy majd szólok, ha készen állok ezekre, de most még nem szeretném átlépni ezeket a határaimat. Ezután egyből ki is írták ezeket a könyvekből.

Egyszer viszont volt egy nagyon rossz élményem egy fotózásról. Neveket nem szeretnék mondani, de egy magazinfotózáson voltunk, ahol az egyik embernek az lett volna a dolga, hogy engem képviseljen 17 évesen, de egyáltalán nem ezt tette. Előre leszögeztem, hogy nem csinálok fehérneműs és fürdőruhás képet, mert az diszkomfortos nekem – nem szeretem mutogatni magam. Ennek ellenére kaptam pár általam kifogásolható ruhát a helyszínen, amivel máskor nem szokott gond lenni, azonban csúszott a fotózás, mindenki ideges volt, a fotós kifejezetten érzéketlen volt, haladnunk kellett, ez a teher pedig rám volt zúdítva, mert ha én elkezdek hisztizni, hogy nem akarok egy bodyban szerepelni 17 évesen, akkor felborul az egész beosztás. Érzékeltették, hogy nincs nagyon választásom abban, hogy mit veszek fel. Egyedül a sminkes látta, hogy mennyire rosszul érzem magam, ezért bekísért a mosdóba, ahol elkezdtem sírni. Ő próbált nyugtatni, de ami a leginkább jólesett tőle, az a megértés volt. Mert senki más nem foglalkozott azzal, mi játszódik le bennem.

Úgy éreztem magam, mintha kicsiben megerőszakoltak volna.

Mintha nem lennék a saját testem ura és más dönt afelett, hogy mi történik velem.

Mi lett a fotózás kimenetele?

Megvalósult végül, méghozzá bodyban is voltam. Viszont vittem egy köntöst magammal, amit fogtam és felvettem a fotózásra – így végül abban készültek el a fotók. Nem takart teljesen, nem volt komfortos, de abban a helyzetben ennyit tudtam elérni.  Nemrég történt egy másik eset is, amikor leszögeztem egy forgatáson, hogy rajtam marad a szoknya, alatta pedig a nadrág és semmi sem látszódhat.

Az egyik rendező ezek után azt mondta, hogy „de hát színésznő vagy”.

Én ránéztem és azt mondtam, hogy akkor engem ne hívjon senki színésznőnek, mert ebből nem kérek. Szóval mostanra már kiállok magamért, és amint megtanultam ezt, jobban viselik a körülöttem lévők is. Félre értés ne essék, semmi gondom azzal, ha valaki kérdés nélkül ledobja a textilt kamerák előtt, de mások vagyunk, mások a határaink és ezt tiszteletben kell tartani. Azt kell megérteni, hogy nem hiszti, nem időhúzás és nem díváskodás, ha valaki nem akarja mutogatni magát. Ezek olyan érzékeny helyzetek vagy elvek szerintem, amik felett nem dönthet más, csakis én.

A Ki vagy te összes epizódja már elérhető az RTL+ streamingfelületén!