„Először átfutott az agyamon, hogy innen nem jövök ki élve” – Hajduk Eszter minden hegymászó rémálmát élte át

Hajduk Eszter kirgizisztáni útja egy projekt része volt. Európa legmagasabb hegycsúcsával, a Mont Blanc-nal kezdte, aztán jött Győrffy Ákos emléktáblájának avatása még mindig az Alpokban, a Monte Rosán, és végül a kirgiz-tadzsik határon található Lenin-csúcs, más néven Ibn Szina.

Eszter életének mindig is része volt a sport, hívják azt lovaglásnak, boksznak vagy éppen Via Ferratának. A terepfutásra 4 éve talált rá. A legbüszkébb az első hosszú ultra távjára a Mátrában. A 125 km-es a távot és 6400 m szint-emelkedést teljesítők nem érmet kapnak, hanem önkéntesek által festett követ.

Augusztus elején indult Kirgizisztánba, hogy megmássza Lenin-csúcsot hegymászótársával, Attilával. Az akklimatizációs körök során egyre feljebb másztak. A hegymászó táborokat általában a gleccsereken alakítják ki. Eszterék feljutottak az 5400 méteren található C2-es táborba, ahol a hegymászó felszereléstől megszabadulva vacsorázni készültek.

A gleccserek vastagsága a becslések szerint több száz méter.

A hatalmas jégtömeg állandóan mozgásban van, évente akár 100 métert is megtesz. A jég közben töredezik, és hasadékok alakulnak ki. Egy ilyenbe esett bele Eszter. 

Mi jár ilyenkor az ember fejében, hogy néz ki a hatalmas jég a mélyből felnézve, és milyen, ha az ember a szerencsésebbek között van és élve kijut a csapdából? Hajduk Eszter teljes beszámolóját a fenti videóra kattintva érheti el.

Hozzászólna?