Rácz Jenő a Mekiben kezdte, Istenes Bence iszapot lapátolt, Lilu fagylaltot árult – így kerestek pénzt kamaszkorukban a hírességek

„14 éves voltam, amikor elkezdtem dolgozni a Régi posta utcai McDonald’s konyháján. Ez volt az első igazi diákmunkám” – emlékezett vissza a Michelin-csillagos séf, Rácz Jenő, akinek már az iskolás éveit is meghatározta a konyha és a vendéglátás. A diákmunka mellett egy szakképző iskolában próbálhatta ki magát először a gasztronómia világában: ahelyett, hogy egész évben az iskolapadot koptatták volna, hetente változott, hogy épp a tanórákon ültek, vagy egy ötcsillagos hotelben dolgoztak.

Emlékszem, hogy egy ledolgozott hónap után 12 ezer forint volt a fizetésem. És egy kamasz gyereknek min jár az esze? A bulin, a csajokon, a barátokon. 

Szóval első dolgom volt, hogy vegyek magamnak egy új pólót, és elmenjek bulizni. Utána megint keményen dolgoztam egy hónapot, és a következő fizetésemből már mozijegyet vettem. Tudom, hogy ezek apróságnak tűnhetnek, de számomra egy-egy lépést jelentettek a függetlenedés és az önállóság felé, ami már akkor is nagyon fontos volt számomra” – idézte fel Rácz Jenő.

Rácz Jenő: Van egy generációs hiba

A séf úgy gondolja, hogy szülei generációja és a tanárai nagyon sokat tanítottak neki a munkabírásról és a siker fogalmáról, viszont a mostani fiatalokból hiányolja a munka iránti alázatot és a professzionalitásra való törekvést. 

A mostani generáció gyakorlatilag használhatatlan. 

A tapasztalataim alapján a Z-generációs munkavállalók között rengeteg az olyan fiatal, akik kemény munka nélkül akarnak minél több pénzt keresni és sikeressé válni, de a valóságban ez nem így megy. Ez egy generációs hiba szerintem” – fejtette ki.

Rácz Jenő szerint az emberek „okosan” akarnak kevés munkával sok pénzt keresni, de ez a hozzáállás nem fog professzionális szakembereket adni a világnak, mert ahhoz, hogy valaki profi legyen, elengedhetetlen a szorgalom, a kemény munka és az alázat. Jenő szerint ez a probléma a gyerekek neveltetéséhez nyúlik vissza. Az őt és kortársait nevelő szülők még teljesen más szellemben terelgették a gyerekeiket, ami a munkához való hozzáállásukat is befolyásolta.

„Az én korosztályomat olyan emberek nevelték fel, akik a rendszerváltás előtti időszakban nőttek fel, amikor az emberek hivatást választottak, és akár az egész életük során egy munkahelyen dolgoztak. Természetesen nem azt mondom, hogy a korszellem vagy a rendszer, amiben nevelkedtek, példaértékű, de a munkabírás és a szívósság, amit szüleinktől láttunk, egyértelműen az.”

A séf a nyári munkát remek lehetőségnek tartja, aminek segítségével a diákok korán megtanulhatják, hogy a pénzt és a sikert nem osztogatják ingyen. 

A tudás nélküli, folyamatos pihenésre vágyó ember nem lesz sikeres, ez a különbség a sikeres és sikertelen ember között. 

Míg az egyik pihen, és a komfortzónáján belül marad, addig a másik mindennap fejleszti magát” – mondta Jenő.

Istenes Bence sokkal többre értékeli emiatt a sikert

Istenes Bence – Rácz Jenőhöz hasonlóan – szintén 14 éves korában állt először munkába. A műsorvezetővel megesett, hogy egyszerre több helyen is dolgozott annak érdekében, hogy megkeresse a strandbelépőkre, koncertjegyekre és a motorja karbantartására szükséges pénzt.  

Voltam újságkihordó a faluban, ahol éltünk, konyhán mosogattam, pincérkedtem, költöztettem, iszapot lapátoltam egy wellnesshotelben. 

A legkeményebb talán a költöztetés volt, de az iszaplapátolás sem volt egy könnyed menet” – foglalta össze diákmunkaélményeit Bence, aki a mai napig meghatározó tapasztalatként emlékszik vissza a munkával töltött nyári szünetekre: „Ezeknek köszönhetően a mai napig nagyon megbecsülöm a pénzt, és sokkal jobban tudom értékelni a sikereket.”

Bár Bence gyerekei még messze járnak attól a kortól, amikor diákmunkát vállalhatnának, a műsorvezető apaként mégis fontosnak tartja, hogy ha eljön az idő, akkor Nátán és Ádin is dolgozzon: „Mindenképp szeretném, hogy ezt majd ők is megtapasztalják kamaszkorukban. Szerintem fontos, hogy az ember minél hamarabb lássa, hogy a munkával megkeresett pénzét mire tudja elkölteni, mert az nagyon maradandó élmény, amikor egy egész napos munka után az ember csak néhány gombóc fagyit tud venni a pénzéből.”

Lilu a családi cégnél keresett először pénzt

„15 éves voltam, amikor először szerettem volna egy kis pénzt, ami felett én rendelkezem” – mesélte Lilu. A Cápák között műsorvezetője édesapja cégénél kezdett el fagylaltot árulni, amivel nem a pénzszerzés volt a legfőbb célja, sokkal inkább az önállósodás.

A nyári munka ilyen szempontból szerintem nagyon klassz dolog, mivel lehetőséget nyújt a diákoknak, hogy különböző munkákat ismerjenek meg, és így kicsit a szülőktől is függetlenedhetnek. 

„A nagyobbik fiam, Dávid pont most van abban a korban, amikor már nála is szóba került a nyári diákmunka. Hozzám hasonlóan előtte is nyitva áll az a lehetőség, hogy a családi cégek bármelyikében nyári munkát végezhessen. Azért előnyös a gyerekek és a szülők szempontjából is, ha ilyen helyen kezdenek el dolgozni, mert a fiatalok így egy jól ellenőrzött, biztonságos közegben tudnak tapasztalatokat szerezni.”

Járai Máténak tandíjra kellett

Járai Máté a gimnáziumi évei után végzett először diákmunkát, ami igazi mérföldkő volt a színészi pályafutásában: „Fizetős volt a színiiskola, amibe jelentkeztem, és mivel a szüleim ebben nem tudtak támogatni, magamnak kellett előteremtenem a tandíjat. Máténak szerencséje volt, mert baráti kapcsolatok révén egy piackutató intézetben kapott lehetőséget arra, hogy pénzt kereshessen. Az volt a feladata, hogy kérdőíveket töltsön ki különböző rendezvényeken a részt vevő emberek válaszai alapján.

Elég jó pénznek számított a fizetésünk. Ha jól emlékszem, 600 forintot kaptunk egy kérdőívért, és utána elképesztően büszke voltam magamra, hogy sikerült összegyűjtenem a tandíjra valót.

Ezután már nem kellett olyan diákmunkát vállalnia, amely „nem passzolt hozzá”, mert a színiiskola után elkezdett fellépésekre járni, így azzal kereste meg a pénzt, amivel valóban foglalkozni akart. „Emlékszem, az első olyan előadás, amiért pénzt is kaptam, egy szilveszteri gálaműsor volt, amiben Vikidál Gyula, Bodrogi Gyula és Voith Ági is szerepeltek. Ekkor körülbelül 20-21 éves lehettem, és egy éjszaka alatt négyszer adtuk elő a műsort, úgyhogy összesen 80 ezer forintot kaptam. El sem tudtam képzelni, hogy ember ennyi pénzt kereshet.”  

Dér Heni az álmaiért küzdött, de kapálnia is kellett

Dér Henit is hasonló belső motiváció hajtotta a korai munkavállalásra, mint Járai Mátét: miután már gyerekként elhatározta, hogy énekesnő szeretne lenni, mindent megtett, hogy ez az álom valóra válhasson. Ebben még az sem akadályozhatta meg, hogy édesapja nem igazán támogatta ezt a tervét, neki ugyanis az volt a legfontosabb, hogy a lánya jól teljesítsen az iskolában.  

„Általános iskolában végig kitűnő tanuló voltam, és rengeteg tanulmányi versenyt nyertem csak azért, hogy apának ne legyen kifogása az ellen, hogy hétvégente énektanárhoz járok, amire egyébként saját magam teremtettem elő a pénzt. Mivel tényleg nagyon eltökélt voltam a zenei karrieremet illetően, 13 évesen elkezdtem esküvőkre, rendezvényekre járni, ahol zenekarok mellett énekeltem, és az ott kapott fizetséget énekórákra költöttem.”

Az énekesnő végül sikeresen érvényesült a zenei világban, azonban a sikerről alkotott képét nagyban meghatározzák a gyerekként szerzett nyári munkatapasztalatai. Mivel édesapja mezőgazdaságban dolgozott, így Heni már kislánykorában kipróbálhatta a kapálást, hogy megtudja, milyen a kétkezi munka.

„Belém nevelték, hogy semmi sem edzi meg annyira az ember testét és jellemét, mint a fizikai munka. A fizetség pedig csak a kemény melóért jár. Ennek egyébként sok pozitív hatása volt a gondolkodásomra, azonban észrevettem a hátrányait is. 

Például a mai napig lelkiismeret-furdalással küzdök, amiért lemondok egy-egy munkát, hogy a családommal lehessek.  

Néha azon kapom magam, hogy csak azokat az eredményeket tudom értékelni, amikért kőkeményen megdolgoztam, az apró sikereket pedig szinte teljesen figyelmen kívül hagyom.”

Heni tisztában van vele, hogy ezek rossz beidegződések, ezért is dolgozik folyamatosan azon, hogy változtasson a hozzáállásán. „A saját tapasztalataim miatt szeretném majd, hogy az én gyerekeim is megismerjék a fizikai munkát, de semmiképp sem akarom, hogy azt a gürit is átéljék, amit én csináltam diákként. Az a legoptimálisabb, ha a nyári szünet inkább a kikapcsolódásról szól egy gyerek életében, mint a munkáról.”