Súlyos nukleáris katasztrófa lehet a vége, hogy az oroszok rá akarják tenni a kezüket Ukrajna atomerőműveire

Bejárták a világot azok a képsorok, amelyeken ukrán lakosok szó szerint a testükkel védik Európa legnagyobb atomerőművét. A létesítményhez egyetlen út vezet, amelyet teherautókkal, vashulladékkal és homokzsákokkal torlaszoltak el az erőmű dolgozói. Az orosz hadsereg körbevette őket és többször próbáltak már bejutni a területre, de ezt a helyiek élőlánccal akadályozzák meg.  

A Zaporizzsja erőmű a világ egyik legnagyobb teljesítményű nukleáris telepének számít. A Dnyeper folyón partján álló létesítményben 6 darab reaktor üzemel.

Aszódi Attila, a Budapesti Műszaki Egyetem Természettudományi Karának dékánja a Fókusznak elmondta, az ukrán villamosenergia rendszerben lévő 15 működő atomerőmű blokk az ukrán villamosenergia ellátás több, mint felét, összesen az 52 százalékát adja. Ráadásul egy vízierőmű is működik a területen. 

Vagyis ha az oroszok irányítása alá kerülne a két létesítmény, akkor a szakember szerint meg tudnák bénítani az ukrajnai áramellátást. Valószínű, hogy az ukránok már csak azért sem akarják leállítani a reaktorokat, mert az kiválthatja az oroszok támadását. A biztonság érdekében védőcsapatokat sem küldtek az erőműhöz, nehogy találat érje azt.

Egy atomerőmű katonai fenyegetése és megtámadása azonban az ENSZ alapokmányába ütközik. Ezért is fordult a kijevi kormány a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséghez, hogy minden ukrán erőmű 30 kilométeres körzetét biztonsági zónává alakítsák.

Aszódi Attila szerint az atomerőművek nincsenek felkészítve arra, hogy háborús cselekmények színterévé váljanak, emiatt nincs is protokoll ilyen esetekre.

Ám egy atomerőművet nem olyan egyszerű leállítani. Aszódi Attila szerint ha gyorsleállítást alkalmaznak a reaktornál, ezt követően el kell látni villamos energiával a blokkokat. A fűtőelemek ugyanis tovább termelik a hőt a leállítás után is. Tehát utána napokig, hetekig, hónapokig, sőt, évekig hűteni kell egy leállított reaktort.

Az 1986-os nukleáris katasztrófáról ismert csernobili erőmű területét viszont már elfoglalta az orosz hadsereg. Az erőművet 2000-ben teljesen bezárták, de a tárolókban a mai napig őrzik a kiégett fűtőelemeket és a sugárszennyezett hulladékot. Bár a területen még mérhető radioaktivitás, a lezárt zónán kívül, például Csernobil városában élnek emberek. Az orosz megszállás után egyes hírek szerint az orosz tankok és katonai járművek által felvert por miatt megnőtt a háttérsugárzás.

Csernobil elfoglalása azonban nem a bezárt reaktorok, pusztán az elhelyezkedése miatt volt stratégiai célja az oroszoknak. A terület Kijevtől nincs nagy távolságra, így a Fehéroroszországból az ukrán fővárosba tartó orosz inváziós erőknek egyszerűen útba esett, mint legrövidebb út. Nem véletlen, hogy még a háború előtt az ukránok a nukleáris katasztrófa idején teljesen evakuált Pripyat városában gyakorlatoztak.

Az orosz-ukrán háborúban azonban már több olyan incidens volt, ami nukleáris veszélyt is jelenthetett volna. Egy kijevi atomhulladék lerakót vasárnap ért rakéta találat és Harkivban is megsérült egy nukleáris hulladéklerakó transzformátora. Szerencsére egyik esetben sem történt szivárgás.

A Fókusz riportja:

Nyitókép: A Zaporizzsja erőmű 2019-ben. Fotó: Getty Images