Így készült a Szárnyas fejvadász 2 meghökkentő szexjelenete!

Annak ellenére, hogy az ikonikus film szintén ikonikus folytatása nem robbantott nagyot a mozikban, elvitathatatlan, hogy zseniális. Korábban már írtunk róla kritikánkban, hogy miért is annyira méltó folytatása ez a ’82-es eredetinek, és azóta is csak a filmen, a karaktereken, a színészeken és a cselekményen agyalunk.

Nehéz tehát kitörni a Szárnyas fejvadász-hatásból, és ez nagyjából mindent el is mond!

Valószínűleg ez is az az alkotás – hasonlóan az elsőhöz –, ami annak ellenére is kultfilm lesz, hogy a mozikban nem hozta az elvárt számokat.

De most tegyük félre a matekot, és merüljünk el egy picit jobban a történetben! Mielőtt azonban ezt megtennénk, vigyázzatok: erősen SPOILERESEN folytatjuk!

Noha, Villeneuve igyekezett a legtöbb díszletet ténylegesen megépíteni, és csak a legszükségesebb esetekben használt számítógépes effekteket, volt egy jelenet, amit ő sem kerülhetett meg a CGI nélkül. Igen, a hologramos szexjelenetről beszélünk!

 

Több szempontból is fontos lépcsőfok ez K (Ryan Gosling) karakterének, és pont emiatt, hiába tűnik borzasztóan bizarrnak és furcsának a jelenet, ahogyan egy hologram nővel, a szerelmével, Joi-val (Ana de Armas) és egy örömlánnyal (Mackenzie Davis) egyszerre szeretkezik, ez a folytatás egyik legmegindítóbb része is.

Hiszen mélyről feszítő érzelmek, bizonytalanságok szakadnak fel a főszereplőnkből, K-ból, aki replikánsként őrlődik és a Szárnyas fejvadász-történetek lényegét testesíti meg: vajon mitől ember az ember? És replikánsként mennyire lehet ő is az?

A nagy fordulatot, ami ehhez a jelenethez vezet, most inkább nem feszegetnénk: lényeg a lényeg, hogy K úgy szeretkezik hologram „szerelmével”, hogy a lány próbál „egybeolvadni” a fizikai testtel rendelkező örömlánnyal… így azt az érzetet keltve, hogy valójában ő az, akit K csókol…

De technikailag hogyan érték el ezt a hatást? Hogyan tudták így összehangolni a színésznők mozdulatait?

 

Hiába kecsesek és visszafogottak az érintések, szándékosan még így is el-elcsúsznak egymástól.

„Ahogyan a szemek vagy egy kéz mozog… Úgy éreztem, minél apróbbak a gesztusok, annál erotikusabb és erősebb lesz maga a jelenet. Szerettem az ötletét, hogy egyszerre két nőnek is érezheted a jelenlétét, és emiatt néha olyan volt, mintha egy harmadik nő is ott lenne.” – mesélte a rendező.

A felvételek során a színésznők megpróbálták lemásolni egymás mozdulatait, a vizuális effekteken dolgozó csapat pedig állítólag több mint egy évig dolgozott azon, hogy összehangolják a képeket. A végeredmény persze „nem tökéletes”, hiszen sokszor elcsúsznak egymástól, azonban ezt Villeneuve akarta így: el szerette volna kerülni, hogy varázslatos legyen a hatás, így a nézők is érezhették a technológia korlátait, és fura leírni, de ezzel lett sokkal valóságosabb az egész.
 

Forrás: Vulture, Screenrant
Képek: InterCom