A sziget, ahol a britek kipróbálták, milyen az, ha elszabadul a lépfenejárvány

A brit kormány anthrax-kísérletekkel lakhatatlanná tett egy skót szigetet a második világháború idején – írja a BBC. A nagy terv a második világháború idején született meg és a vegetáriánus hadművelet fedőnevet kapta.

A műveletet Paul Fildes, az angliai wiltshire-i, Porton Down biológiai részlegének akkori igazgatója vezette. Fildes azt az utasítást kapta, hogy fejlesszenek ki egy biológiai fegyvert, amelyet be lehet vetni a náci Németország ellen. A tudósok végül úgy találták, hogy anthrax spórákkal lehetne komoly csapást mérni a németekre. Az eredeti terv az volt, hogy lenmagpogácsákat fertőznek meg lépfene spórákkal, és repülőgépgel ledobják őket a német szarvasmarha-legelőkre. A tehenek megették volna a süteményt, és anthraxot kaptak volna, akárcsak azok, akik fogyasztottak volna a fertőzött húsból.

A lépfene egy természetben előforduló halálos organizmus. A fertőzés tünetei csak idővel jelentkeznek, de amikor ez megtörténik, akkor borzalmas szenvedéssel járó halált okoznak. A biológiai támadás hazavágta volna Németország húsellátását, ráadásul lépfene-járványt okozott volna nagyfokú mortalitással.

Volt azonban egy bökkenő: ki kellett próbálni, hogy működik-e a gyakorlatban mindez. A brit haderő ezért 1942-ben megvette, és lezárta az Észak-Skóciában található Gruinard-szigetet, majd a kutatók kitelepültek, hogy kipróbálják az anthraxot birkákon. A cél az volt, hogy teszteljék, az anthrax túlél-e egy olyan robbanást a terepen, amivel szét tudják szórni a spórákat. Végül kis csoportokban kikötötték a szerencsétlen bárányokat a szigeten, majd robbantásokkal szétszórták a lépfene spórákat.

A kísérlet „sikerült”, a birkák napokon belül pusztulni kezdtek, majd miután felboncolták őket, elégették a tetemeket. A hamvakat utána eltemették, majd törmelékkel fedték be. Ezek után a tudósok visszamentek Porton Downba, készítettek 5 millió anthraxos sütit, de szerencsére a támadást lefújták, mert a normandiai partraszállás után jól haladtak a hadműveletek és feleslegessé vált egy biológiai támadás. A sütiket a háború után megsemmisítették, azt, hogy mit műveltek a szigeten, titkosították, a zónát pedig lezárták.

A terület azonban ottmaradt lépfenével fertőzötten. Azt tudni kell erről a baktériumról, hogy nagyon szívós, évtizedekig megmaradhat a talajban, és fertőzést okoz, ha a szervezetbe kerül, még évekkel a járvány után is. Az is sokatmondó volt, hogy a teszteket követő hónapokban a szárazföldön, a Gruinard-öböl közelében élő állatok pusztulni kezdtek.

A kormány csendben fizetett a gazdáknak és azt a mesét adták be, hogy egy görög hajóról leesett egy beteg birka, az okozott járványt.

Persze próbálkoztak a fertőtlenítéssel, de 1971-ben (vagyis 29 évvel a kísérlet után) még arra az eredményre jutottak, hogy a sziget felszínéről már eltűntek a spórák, azonban a talajban ott vannak és még javában életképesek. Végül 1986-ban tengervíz és formaldehid keverékkel öntözték be a talajt, majd a felső rétegeket felszedték és elégették. Ez már sikeresnek bizonyult. Mindezt a mérések mellett úgy derítették ki, hogy odatelepítettek egy birkanyájat, amelynek tagjai egészségesek maradtak. Végül 1990-ben, 48 év karantén után az Egyesült Királyság kormánya a Gruinard-szigetet lépfenementesnek nyilvánította.

A szigetet visszavásárolták 500 fontért az eredeti gazdái, többször is végeztek az elmúlt években vizsgálatokat a helyszínen, amelyek negatív eredményt hoztak, ugyanakkor nem egy tudós jelentette ki, hogy nincs az az Isten, hogy odaköltözzön.

Nyitókép: Getty Images/Gamma-Rapho/Chip HIRES