„Kegyetlen pszichopatának” tartották, tucatszám gyilkolta a besúgókat az IRA ökle – mégis megúszta, mert közben a brit hírszerzésnek jelentett

Az IRA berkein belül nem voltak gyűlöltebb emberek a besúgóknál. Az ügyet eláruló tagok büntetése halál volt. Miután videóra vették beismerő vallomásukat, amit kínzásokkal csaltak ki belőlük, két fejlövéssel végezték ki őket.

Ezt a feladatot az Írország egyesítésérért harcoló szervezet egyik legrettegettebb egysége, a téglák leleplezésével foglalkozó Belbiztonsági Egység tagjai hajtották végre a „kegyetlen pszichopataként” jellemzett Freddie Scappaticci irányításával. A férfi legalább harminc, de egyes beszámolók szerint ötvennél is több állítólagos informátor megkínzásáért és kivégzéséért volt felelős, akik közül többet saját maga ölt meg.

Nagy hatalmú figura volt. Ha az IRA tagja voltál, és Scap felkeresett, kifutott az erő a lábadból

– mondta el egyik áldozatának az apja. Az ő feladata volt, hogy kiderítse, ki köpött, amikor egy akciót sikerült megakadályozniuk a brit hatóságoknak. A Guardiannek egy IRA-tag úgy jellemezte, mint a szervezet „mumusát”, aki „bíró és hóhér volt egyben”: úgy fogalmazott, hogy „amikor valami rosszul sült el, Freddy Scappaticciért küldtek”.

Ha valakiről nem lehetett gyanítani, hogy besúgó, az ő volt. Senki sem gondolta volna, hogy a besúgóvadász osztag embereket gyilkoló vezetője maga is besúgó lehet. 

2003-ban azonban Greg Harkin belfasti újságíró, és egy Martin Ingram álnevű brit katonai hírszerző, Ian Hurst leleplezte, hogy Scappaticci volt a brit hadsereg legértékesebb besúgója, Stakeknife néven.

A róla szóló hírek megjelenése után Angliába menekült, ahol a brit hírszerzés védelme alatt élte le életét. Április elején derült ki, hogy a rossz egészségügyi állapotban lévő, a hetvenes évei végén járó, elhízott férfi meghalt.  

A hírszerzés legértékesebb gyémántja

Alfredo Scappaticci saját bevallása szerint már az alapításakor belépett az Ideiglenes Ír Köztársasági Hadseregbe. A Belfastban katolikus olasz bevándorló családba született, kőművesként dolgozó zömök férfi – aki a hetvenes években egy brit internálótáborban barátkozott össze a Sinn Féin későbbi elnökével, Gerry Adamsszel – megbízható katonája lett az IRA-nak.

A róla szóló beszámolók szerint a hetvenes évek végén vált besúgóvá. Hogy ez hogyan történt, arról többféle verzió is létezik: vagy önként jelentkezett, miután büntetésből megverték az IRA tagjai, vagy a brit hatóságok elkapták, és megzsarolták. A GQ magazin 2020-ban megjelent tényfeltáró cikke szerint azonban a brit hírszerzés egyik tehetséges tagja szervezte be szép lassan és módszeresen.

Igazi kincs volt a britek számára. A besúgók keresése mellett feladatai közé tartozott az újoncok leellenőrzése, így jól ismerte az IRA tagjait, a szervezet felépítését, a készülő akciókat, és jó kapcsolatban állt a csoport vezetésével is, így róluk és az IRA belső ügyeiről is tudott jelenteni. 

A nyolcvanas években Scappaticci már a brit hadsereg legtitkosabb hírszerző szervének, az FRU-nak jelentett, évi nyolcvanezer fontos álomfizetésért. A Stakeknife nevű besúgó annyira értékes volt a szervezet számára, hogy még az FRU-n beül is csak kevesen tudtak létezéséről. John Wisley tábornok, aki 1990 és 1993 között az Észak-Írországban állomásozó brit erők parancsnoka volt, a brit hírszerzés „legértékesebb gyémántjaként” és „aranytojást tojó tyúkjaként” jellemezte őt, aki a brit hadsereg szerint több száz életet mentett meg. Ez utóbbi kijelentés valóságtartalmát sokan kétségbe vonják.

Egy gond volt csak: ahhoz, hogy megszerezze azokat az információkat, amik miatt olyan értékes volt a brit hírszerzés számára, továbbra is irányítania kellett az IRA besúgóvadászatát. 

Azaz a brit hírszerzésnek hagynia kellett, hogy szabadon gyilkolhasson. Köztük olyanokat is, akik az IRA-ról adtak át információkat a brit hatóságoknak.

Egy évtizeden át folytatta tevékenységét, majd egy ponton elfogyott a szerencséje. Az 1990-es évek elején az IRA már elkezdett gyanakodni, hogy kém lehet, és leváltották, majd, miután már nem fért hozzá értékes információkhoz, az FRU 1995-ben megszüntette vele a kapcsolatát. Azonban a besúgással hatalmas vagyont szerző Scappaticci végül 2003-as leleplezése miatt nem tudta nyugodt kényelemben leélni hátralévő éveit.

De legalább az IRA bosszújától nem kellett tartania. A BBC Panorama című műsorának értesülései szerint az IRA vezetése nem csak sejtette, hanem tudta, hogy Scap brit kém volt, de ezt a számukra is kínos tényt nem ismerhették el, ha meg akarták tartani tekintélyüket. Miután a sajtó leleplezte, hogy ő Stakeknife, megegyeztek vele: ha élete végig tagad, az IRA is kitart mellette – és egyben nem kell attól tartania, hogy megölik. Scappaticci végül pontosan ezt is tette.

Harmincmillió fontos nyomozás

A Stakeknife-hoz kötött gyilkosságok ügyében 2016-ben széleskörű, független nyomozást indítottak Jon Boutcher, az angliai Bedfordshire megye egykori rendőrkapitányának vezetésével, aki terrorellenes nyomozásokat és nemzetközi háborús bűncselekmények gyanújával indított vizsgálatokat is folytatott. 

A több mint harmincmillió fontot felemésztő Operation Kenova nevű nyomozás során több mint ezer tanúvallomást vettek fel, 12 ezer nyomozási iratot készítettek, amik több mint egymillió oldalt tesznek ki. 

A Stakeknife-hoz köthető kormányzati és hírszerzési iratokhoz is hozzáfértek, továbbá kihallgatták az MI5 több vezetőjét és több brit kormányfőt is.

A Scappaticci ellen hozott egyetlenegy bírósági ítélet is a Kenova nyomozóihoz köthető. 2018 januárjában a legnagyobb titokban – még az őt figyelő MI5-tiszteket is meglepetésként érte – letartóztatták brit búvóhelyén, és bíróság elé állították. De nem a gyilkosságok miatt. Laptopja átvizsgálása után kiderült, hogy a korábban is pornófüggőként jellemzett férfi „extrém pornográf felvételeket” nézett, olyanokat is, amikben állatok szerepeltek.

Az ügyében döntő bíró három hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte, miután bűnösnek vallotta magát. Emma Arbuthnot az ítélethozatalkor kijelentette:

Látom, hogy egyáltalán nincsen jól, súlyos egészségügyi problémái vannak, és azt is, hogy magányos életet él.

A Kenova-nyomozás iratait ugyan 2019-ben átadták az ügyészségnek, de mindmáig nem emeltek vádat azok alapján senki ellen. Az ügyészség Scappaticcivel kapcsolatban közölte, hogy „értesültek a gyanúsított haláláról”, ami egyben azt jelenti, hogy nem is fognak már vádat emelni ellene. Hozzátették, még vizsgálják, hogy vádat emeljenek-e más gyanúsítottak, köztük az MI5 és a hadsereg egyes tagjai ellen.

A vádemelések elmaradása miatt frusztrált Boutcher közben azt tervezi, hogy még idén kiad egy összefoglalót a nyomozás eredményeiről, remélve, hogy azzal lökést ad az ügyészségnek, hogy lépjen az ügyben.

A Stakeknife-ot leleplező újságíró, Greg Harkin a The irish News című belfasti lapban közölt írásában kijelentette, hogy „semmi esély nem volt arra, hogy (Scappaticci) titkai a bíróság elé kerüljenek”, áldozatainak családjai soha nem fogják olvasni a Kenova-jelentést, a brit védelmi minisztérium és a brit titkosszolgálatok pedig közben megkönnyebbüléssel fogadták halálhírét, mert így a titkait is eltemethetik vele együtt.

Nyitókép: IRA fegyveresek, egy 1977-ben készült fényképen. Fotó:Alex Bowie/Getty Images