Slavoj Žižek: Az oroszoknak otthon kellene elkezdeniük a nácitlanítást

Slavoj Žižek szlovén filozófus még tavaly áprilisban adott interjút az rtl.hu-nak, amiben a magyar választás kimenetelén túl az ukrajnai háború volt a fő téma. Most utóbbiról adott kimerítő nyilatkozatot a Szabad Európa Rádió grúz adásának, melynek újságírója előbb arról kérdezte, hogy micsoda Oroszország: egy birodalom, egy birodalom maradványa vagy egy ország, amely birodalom akar lenni?

Žižek szerint egy ország, amely birodalom akar lenni, de Vlagyimir Putyin felemelkedése annak is köszönhető, ahogyan a Nyugat reagált a Szovjetunió felbomlására. Mint mondta, Jelcin alatt hallgatólagos megállapodás volt Oroszország és a Nyugat között arról, hogy Oroszországot elismerik nagyhatalomként, ha valójában nem akként viselkedik, és Putyin ezt a megállapodást rúgta fel. Szerinte az, ahogyan a Nyugat befolyásolta az orosz gazdaságot az 1990-es években, nem volt valami konstruktív. A gazdasági visszaesés, a demokrácia iránti bizalmatlanság, a korrupció mind megágyazott Putyinnak.

A filozófus szerint Oroszországnak sem lehet pontos elképzelése arról, hogy meddig tarthatnak birodalmi törekvései, csak próbál terjeszkedni. Míg egyes emberek szerint a birodalmi retorika csak a szavak szintjén létezik, Žižek úgy gondolja, hogy az ideológia olyan erő, amit nem szabad lebecsülni. Emlékeztetett, hogy már egyes szerb politikusok is azt hangoztatják, hogy Koszovót „nácitlanítani” kellene, Oroszországban pedig már „sátántalanításról” beszélnek, és Putyint lényegében egész Nyugat-Európa ördögűzőjének kiáltották ki.

Žizek az interjúban elkülönítette egymástól a fasizmust és a nácizmust: bár előbbit is szörnyűnek tartja, szerinte Franco, Salazar vagy 1938-ig Mussolini saját országa határain belül próbálta fenntartani a rendet, ezzel szemben Hitlernek szüksége volt a háborúra, az állandó feszültségre. Žižek úgy fogalmazott: 

a nácitlanítás céljával egyetért, de azt gondolja, az oroszoknak otthon kellene ezt elkezdeniük,

mert veszélyesen sodródnak a nácizmus egy új változata irányába.

Žižek a harmadikutasságot látja az orosz fasizmus alapjának, amely szerint a totalitárius Távol-Kelet és az individualista Nyugat között az orosz ortodoxia képviseli a helyes középutat. A filozófus hallgatólagos megegyezést lát a nyugati alt-right neokonzervatívok, az agresszív populisták és Oroszország között egy újfajta multikulturalizmusról. Erre példaként azt hozta fel, hogy amikor a tálibok hatalomra jutottak Afganisztánban, rögtön megállapodtak Kínával, ami a lényegét tekintve arról szólt, hogy Kína hagyja, hogy a tálibok azt csináljanak, amit akarnak, terrorizálják a nőket, és a tálibok is hagyják, hogy Kína azt csináljon saját muszlimjaival, az ujgurokkal, amit akar. Ez az új világnézet arról szól, hogy ki lehet vágni a nők klitoriszát, lehet LMBT-ellenesnek lenni, mindenki azt csinál, amit akar. Žižek szerint ez a víziója a szuverén neofasiszta államoknak, és az egész világ ebbe az irányba halad.

A filozófus szerint az oroszok többsége semleges, de cinikus módon, és az fog történni, ami Milošević-tyel Szerbiában. Ő azért vesztette el a hatalmat, mert elvesztette a háborút.

Ha Putyin győz, akkor még népszerűbb lesz, ha nem, akkor diktátornak fogják kikiáltani, aki kihasználta Oroszországot.

Az újságíró emlékeztette Žižeket, hogy korábban szembement azokkal, akik amellett érvelnek, hogy a Nyugatnak nem kellene támogatnia Ukrajnát, mert az egyszerűen nem nyerhet háborút Oroszországgal szemben, és bár a filozófus egyetért a mondat második felével, mégis ezt látja az ukrán ellenállás nagyszerűségének: megkockáztatták a lehetetlent, dacoltak a számításokkal, ezért a legkevesebb, ami jár nekik, a teljes támogatás.

Žizek most azt mondta, nem fogalmazott elég pontosan: arra gondolt, hogy Ukrajna nem győzhet nagyon erős nyugati támogatás nélkül. Elárulta: titokban sok ember beismerte neki jobb- és baloldalról is, hogy kellemetlen meglepetésként élték meg, hogy Ukrajna megvédte magát, azt akarták, hogy gyorsan vége legyen a háborúnak. Ám Žižek szerint ez a népi ellenállásnak egy olyan ritka példája, aminek minden baloldalinak örülnie kellene.

A filozófus nem érti azokat a baloldali barátait, akik Oroszországban a Szovjetunió utódját látják. Szerinte a baloldal számára dogma, hogy a NATO automatikusan ellenség: legyen egy ország bármilyen brutális diktatúra, ha a NATO ellene van, akkor végső soron nem lehet olyan rossz. Ezt az érvelést azonban Žižek ostobának tartja, és a II. világháború előtti német propaganda jut róla eszébe. Akkor azt mondták, hogy a francia, angol, amerikai imperializmus akarja uralni Európát, ezzel szemben ők Európa autonómiáját biztosítják, megmentik Európát, és így tovább.

A pacifisták Žižek szerint úgy érvelnek, hogy a frontvonalak többé-kevésbé megszilárdultak, legyenek béketárgyalások, adjunk az oroszoknak egy részt Ukrajnából. A filozófus azonban azt gondolja, hogy a pacifisták épp azt nem akarják beismerni, hogy a frontvonalak viszonylagos megszilárdulása éppen az Ukrajnának adott nyugati segítségnek köszönhető, ami nélkül Ukrajnát az oroszok már vélhetően elfoglalták volna, és tovább mennek Moldovába, a balti államokba, nyomást gyakorolnak Finnországra, és így tovább.

Nyitókép: Ray Tang/Anadolu Agency/Getty Images