Videón Putyin rémálma: így szabadították a földi poklot az orosz támadókra Ukrajnában

Putyin rémálma – ezekkel a szavakkal jellemezte a nemzetközi sajtó a HIMARS rakéta-sorozatvetőket, amelyeket Ukrajna az Egyesült Államoktól kapott. A HIMARS Irakban és Afganisztánban már bizonyított és egyelőre úgy tűnik, hogy Oroszország sem tud mit kezdeni velük.

Az M142 HIMARS rakétasorozatvetőrendszer egy hordozó járműből – gyakorlatilag egy nehéz teherautóból – és a fegyverrendszerből áll. Viszonylag kicsi, gyors, viszont nagyon pontos. A HIMARS-okkal Ukrajna hetek óta egyre több gondot okoz az orosz támadóknak: a közösségi médiában szisztematikusan terjesztik azokat a – jellegükből adódóan meg nem erősített – videókat, amelyeken luhanszki, donyecki és herszoni célpontokat borítanak lángba. Viszont a Herszont megszállva tartó orosz erők ellátása szempontjából létfontosságú Dnyeper hidat Antonyivkánál már úgy megrongálták a HIMARS-ok rakétái, hogy le kellett rajta állítani a teherautó forgalmat.  

Ezek a felvételek a morált hivatottak erősíteni a csaknem öt hónapja tartó háborúban, Ukrajna ugyanis hatalmas veszteségeket szenvedett az összecsapásokban.

Olekszij Resnyikov ukrán védelmi miniszter szerint a precíziós fegyverek „döntő különbséget” jelenthetnek az orosz támadók elleni harcban. Moszkva reakciója pedig ennek megfelelően dühös. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter múlt héten azt mondta a Portfolio szerint: ha a Nyugat „impotens dühből” vagy a helyzet további élezésének vágyából tovább tömi olyan nagy hatótávolságú fegyverekkel Ukrajnát, mint a HIMARS-rendszerek, az azt jelenti, hogy a földrajzi feladatok még tovább fognak terjedni a jelenlegi vonalaktól. Hozzátette: Oroszország nem engedheti, hogy Volodimir Zelenszkij elnök, vagy „aki a helyére kerül”, nagy hatótávolságú fegyverrendszerekkel fenyegesse a donyecki és luhanszki, általuk népköztársaságoknak nevezett területeket.

Inkább az orosz hadsereg tűnik impotensnek a HIMARS-szal szemben

A HIMARS egy amerikai-brit fejlesztési rakétatüzérségi eszköz. Az angol rövidítés feloldása: High Mobility Artillery Rocket System, vagyis „nagy mozgékonyságú rakétatüzérségi rendszer”. A jármű hat, 227 milliméteres átmérőjű rakétát tartalmazó konténert hordoz, a rakétákat gyors egymásutánban tudja indítani, a tűzvezérlő rendszer pedig nagyon pontos célzást tesz lehetővé.

Ha a jármű a hatos konténer helyett csak egy jóval nagyobb (610 mm-es átmérőjű) rakétát hordoz, akkor annak hatótávolsága akár 300 kilométer is lehet, az amerikaiak azonban ezt a fegyvert nem szállítják Ukrajnának, a kisebb 227 mm-es rakéta viszont „csak” nagyjából 90 kilométerre lévő célpontokat képes eltalálni. Amerikai állsáspont szerint félő ugyanis, hogy Ukrajna orosz területet lőne, és ezzel ürügyet szolgáltathat Oroszországnak arra, hogy NATO-célpontokat vegyen célba. (Ukrajna ezt már eddig is megtehette volna a rendelkezésre álló fegyverrendszerekkel is.)

A rendszert 2010 óta rendszeresítette az amerikai fegyveres erők és azóta többször is alkalmazták éles bevetésen Irakban, illetve Afganisztánban. Az ukrajnai háború legutóbbi szakaszában nyomasztóvá vált az orosz tüzérségi fölény, az ukrán erők azonban az amerikaiak „ajándékával” képessé váltak arra, hogy erre érdemben reagáljanak: a front mögötti orosz lőszer- és üzemanyagraktárakat, illetve parancsnoki állásokat vehetnek célba, majd a fegyver odébbállhat, mielőtt az orosz tüzérség bemérné és válaszcsapást indítana. Az oroszok helyzetét nehezíti, hogy a kilőtt rakéták döbbenetesen gyorsan, akár 3000 kilométeres óránkénti sebességgel szállnak, viszont alacsonyan, így rendkívül nehéz védekezni ellenük.

AA HIMARS-nak van egy korábbi, lánctalpas változata is (az M270-es), amelyen 12 rakéta van két hatos kötegben, mondta el kérdésünkre Dr. Kaiser Ferenc, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) docense. Az Ukrajnának szállított eszközökön egy hatos köteg rakéta található, ezért mozgékonyabb, illetve azonosítani is nehezebb. „Ha lehajtja a rakétaindító konténerét és rátesznek egy ponyvát, akkor nagyon nehéz megkülönböztetni egy sima teherautótól. Minimális álcázással polgári teherautónak tűnik.” – fogalmazott a szakember, aki hozzátette, ellentmondó adatok vannak arról, hogy a 227 milliméteres rakéta meddig lő el, a legújabb változatok esetén nagyjából 84-92 kilométerről lehet szó. Míg az oroszok úgynevezett tömegtüzet lőnek rengeteg rakétával, több járművel, nagyjából egy irányba, a HIMARS-eknél minden egyes rakétának saját GPS-vezérlése van, tehát az amerikai rendszer pontcélokat lő.

„A HIMARS 2-3 rakétával megoldja azt, amire az oroszok százat rálőnek. És ami nagyon fontos: kilövik ezt a 2-3 rakétát, majd padlógázzal mennek is tovább. Mindkét félnek vannak tüzérségi lokátorai, amik a saját lövedékek röppályáját is mérik, de az ellenséges gránátokat és rakétákat is figyelik és igyekeznek beazonosítani a kilövés/indítás helyét. A rakéta kilövése után nagyjából ki lehet számolni, hogy hol csapódik be, azonban sok természetes körülmény, a szél, az eső és a levegő hőmérséklete és páratartalma is befolyásolhatja ezt. Az orosz rakéták – kivéve egy-két korszerűbb típust – az előre megszabott ballisztika szerint repülnek, a HIMARS rakétái viszont menet közben is tudják módosítani a röppályájukat, tudnak korrigálni.” – magyarázta Kaiser Ferenc, aki hozzátette: az oroszoknak a hasonló elven működő Tornádó-rendszerhez van ilyen rakétájuk, illetve ami volt, azt valószínűleg már ellőtték, mert ezekhez nyugati chipekre lenne szükség.

Természetesen a HIMARS sem sebezhetetlen, azonban a körülmények az ukránoknak kedveznek. Az orosz tüzérség zöme, az úgynevezett csöves tüzérség nem tud olyan messzire ellőni, ahová az ukránok a saját vonalaik mögé helyezik ezeket a rendszereket. Az ukránok azonban innen még kényelmesen „túllövik” az orosz tüzérség nagy részét. „A legjobb megoldás az lenne, ha a levegőből semmisítenék meg őket, ehhez az kellene, hogy orosz különleges műveleti katonák bemenjenek ukrán területre. Ez most nekik nem életbiztosítás, összefüggő fontvonal van, nem könnyű átszivárogni. Egy másik út, hogy alacsonyan repülő helikopterekről és harci repülőgépekről lőjék ki őket. Ez sem tűnik nagyon járhatónak, ugyanis Ukrajna elképesztő mennyiségű vállról indítható légvédelmi rakétát kapott a Nyugattól, illetve régebbi szovjet rendszereket Romániából, Lengyelországtól, Csehországtól, Szlovákiától, meg a balti államoktól. Ezek miatt nem olyan egyszerű berepülni az ukránok által ellenőrzött területre, jó eséllyel lelövik ezeket az eszközöket.” – magyarázta az NKE docense.

Bár a HIMARS-ok hetek óta borsot törnek az oroszok orra alá, a támadóknak eddig a jelek szerint nem sikerült időben lokalizálni és hatástalanítani őket, ahogyan gondjuk akadt a fontos infrastruktúra, például fegyverraktárak védelmével is. Az Ukrajnának szállított mennyiségről nincsenek egyértelműen megbízható adatok, de legalább 12 már megérkezett, Kaiser Ferenc szerint friss hírek arról szólnak, hogy a leszállított HIMARS-ok számát 20-30 darabra vihetik fel (az ukránok legalább száz darabra tartanának igényt). Az orosz beszámolók szerint több ilyen rendszert is megsemmisítettek már a harcokban, de a Pentagon szerint ezek az állítások hamisak, ők azt állítják, hogy 

eddig egyetlen ilyen fegyvert sem lőttek ki.

Kaiser Ferenc szerint óvatos egyensúlyozásban van az Egyesült Államok is: vélhetően azért nem szállítanak több száz ilyen eszközt, mert az érdemben befolyásolná a harcokat és esetleg keményebb válaszra, például az ukrán városok válogatás nélküli támadására késztetné Oroszországot. 

A német Focus idézte a Kiev Independent (KI) ukrán hírportál elismert haditudósítóját, Illia Ponomarenko az oroszok megtorpanását a rugalmatlan és elavult stratégiának tulajdonítja: 

Úgy tűnik, Oroszország nem képes gyorsan dekoncentrálni a lőszerraktárait, ami megmenthetné a lőszert Ukrajna megszállt részein. Az orosz hadsereg ragaszkodik az elavult szovjet megközelítéshez, a hiperközpontosított parancsnoki és irányítási rendszerhez, amely kevés kezdeményezést tesz lehetővé a középső és alsó vezetési szinteken.

Ponomarenko szerint az orosz lőszerlogisztika is korszerűtlen, hiányzik a hatékony kommunikáció és az automatizálás a folyamatból. Orosz katonai bloggerek szerint évekbe telne, amíg ezen a területen fejlesztéseket lehetne végrehajtani. Bár az orosz hadsereg egyszerűen kivonhatná és a biztonságos hátországba helyezhetné lőszerraktárait, Ponomarenko szerint azonban egy ilyen visszavonulás csak súlyosbítaná a már említett logisztikai problémákat. A HIMARS ellen egy másik, elvileg járható út lenne, ha az oroszok légitámadásokat indítanának. Ponomarenko azonban úgy tudja, hogy az utóbbi hetekben az orosz pilóták egyre inkább attól tartanak, hogy az ukrán légvédelem lelőheti őket. Forrásai szerint ezért az orosz csapatoknak csak akkor van reális esélyük, ha az ukránok nem mozdítják el folyamatosan a HIMARS-okat, vagy feladják a pozíciójukat. 

Mick Ryan ausztrál katonai szakértő szerint ukrán szempontból van még egy lényeges tényező, ami a HIMARS-ot olyan rendkívül értékessé teszi: lehetővé teszi a kijevi csapatok számára, hogy a preferált hadi taktikára összpontosítsanak. A korrózió és a bomlás stratégiájára, amely a háború kezdete óta gyakran bevált. 

Ezzel a korróziós stratégiával Ukrajna ott támadta meg az oroszokat, ahol azok gyengék, miközben harci erejük egy részét arra használták, hogy megállítsák az orosz csapatokat.

A háború első heteiben Ryan értékelése szerint az ukránok belülről fárasztották le az orosz erőket, majd moráljukat is és végül megalázó visszavonulásra kényszerítették őket Kijevből és Harkivból. Az ukránok részben a HIMARS-oknak köszönhetően voltak képesek továbblépni a keleti háborúból, amelybe belerángatták őket.

A HIMARS azonban nem csodafegyver. Fontos befolyása van, és lesz is, de a HIMARS egyedül nem fogja megnyerni ezt a háborút

– tette hozzá Ryan.

Nyitókép: Ukraine / Reddit