12:08
Fókusz
2017. február 4. 18:20
Hol vannak már a finom csipkeernyők, a gombos sétapálcák, a fényes főúri estélyek, és a hajnali rókavadászatok! A magyar arisztokraták számára 1945 után nagyot fordult a világ. Címektől, rangoktól és vagyontól fosztották meg őket. Utódaik viszont igyekeznek méltón vinni tovább azt, ami megmaradt: a nevet és a szellemi örökséget.
Dolgoznak, egyetemre járnak, sportolnak, a nevük azonban különlegessé teszi őket. Az arisztokrata megnevezés csak a 18. század végétől terjedt el a rendi Magyarország leggazdagabb és legbefolyásosabb elitcsoportjának megnevezésére. A magyar nemesség a honfoglalás és az államalapítás után a király híveiből, később szolgálataik fejében, birtokot, címet kapott vitézekből, illetve azok leszármazottaiból alakult ki. Ezek a családok régen várakban, palotákban, kastélyokban, kúriákban éltek. Ma szinte már nem is találunk ilyet.
Gróf Sárvár-felsővidéki Széchenyi István a magyar politika egyik legkiemelkedőbb és legjelentősebb alakja, eszméi, tevékenysége és hatása által a modern, új Magyarország egyik megteremtője. Arcképe bankjegyet díszít, nevét utca, hegy, fürdő, és díj is viseli, örökségével pedig lépten-nyomon találkozunk: a Lánchíd, a Magyar Tudományos Akadémia, a szabályozott Duna, vagy éppen a lóverseny köthető a nevéhez.
Noblesse oblige, azaz a nemesség kötelez. A mondás a 18. századból származik, egy francia herceg udvari nevelőjétől. Eszerint egy nemesnek példát kell mutatnia a viselkedésével, erre kötelezi neve és származása.
Kövess minket, és értesülj a friss hírekről a Facebookon is!
Követem 
