Minden egy helyen volt egy hibátlan film elkészítéséhez: elismert rendező, forgatókönyvíró, dicshimnuszokban fürdetett színészek és egy kellően szélsőséges életrajzi alapanyagot kínáló ember, a néhai Apple-vezér, Steve Jobs. Vajon Fassbenderék a győzelemig vitték az életrajzi filmet?

Steve Jobs kritika – István nem dolgozott meg eléggé a pénzünkért?

A történet maga (nem a filmé, az előkészületeké) eléggé kacifántosan kezdődött, lévén a film minden egyes részlete bizonytalan lábakon állt, kivéve az Oscar-díjas Aaron Sorkin forgatókönyvét. Az megalkottatott, a szerkezet maga is kitaláltatott, azonban a rendező és a főszereplő kiléte még mindig kérdéses volt ezen a ponton. Először David Finchernek szánták a rendezői stafétát, aki bizonyos pénzügyi hercehurcák miatt inkább kihátrált a projektből, és utána érkezett Danny Boyle. Aki maradt is. Egy pont kipipálva.

A legrizikósabb választás azonban még hátravolt: ki játssza majd Jobsot? Sorkinék mindenképpen egy nagy nevet akartak, aki képes elvinni a hátán a filmet – a karakter ugyanis minden egyes jelenetben benne van, nem kevés szöveggel. Ezek után nem meglepő, hogy Christian Bale-t szerezték meg maguknak. Ezzel persze még nem érkeztek nyugvóponthoz: Bale ugyanis hosszas gondolkodás után kiszállt, azzal magyarázva döntését, hogy szerinte nem ő a legjobb választás a szerepre. Ajvé.

Steve Jobs kritika – István nem dolgozott meg eléggé a pénzünkért?

Bale-t követően Leonardo DiCaprio volt még nagy esélyes a főszerepre, ő azonban a Visszatérő miatt passzolta a lehetőséget. És akkor végső mentsvárként érkezett Michael Fassbender. Második pipa.

Az elkészült mű pedig… hmm.

A külföldi újságírók közül rengetegen dicsérik és méltatják. Akiket viszont személyes szálak is fűznek a történethez, többnyire panaszkodnak, hogy a Fassbender által megalkotott kép, teljesen félreértelmezi Jobsot. És akkor még az állítólagos elferdített tényekről nem is esett szó. De talán nem is ez a lényeges, hanem az összkép… ahogy Boyle is mondta:
 
„A történészek elmondják mi történt, a drámaírók pedig azt, hogy milyen érzés volt.”
 
Az érzés azonban felemás. Sajnos.

Steve Jobs kritika – István nem dolgozott meg eléggé a pénzünkért?
Kép: UIP-Duna Film

Nehéz eldönteni, hogy valójában milyen kategóriába sorolhatnánk az életrajzi drámát. Jó? Rossz? Annyira kicsik ezek a halmazok, és nem hagynak egy fikarcnyi esélyt sem, hogy összetettebben értékelhessünk.

Pedig, amikor elindul a film – szépen in medias res – egy lélegzetvételnyi időt sem hagy a nézőnek, hogy feldolgozza mit lát: bent vagyunk a mélyvízben, Jobsszal (Fassbender), Andy Hertzfelddel (Michael Stuhlbarg) és Joanna Hoffmannal (Kate Winslet), amint azon vitatkoznak, hogy a Macintoshnak kell-e köszönnie a bemutató elején vagy sem. A vászon pedig pezseg. Finoman érik el, hogy egyszerre akarjuk arcon csapni az Apple gurut és ugyanakkor tátott szájjal figyeljük, ahogy a színészek már az első öt percben megkezdik a diadalmenetüket.

Mégis, ahogyan haladunk előre a történetben, valami nem oké. Valami biccen.

Steve Jobs kritika – István nem dolgozott meg eléggé a pénzünkért?
Kép: UIP-Duna Film

És nem a színészi alakítások miatt. Ó, na még mit nem! Fassbender képes ellátni azt a szerepet, amellyel oly nagy terhet róttak rá, hiszen alakítása a tőle megszokott profizmussal párosulva az egyik olyan pontja a Jobs-nak, amely – kissé túlozva talán –, de megmenti az egészet a csalódástól. Ugyanide tartozik Kate Winslet is. Kettejük dinamikája megkérdőjelezhetetlen, és talán pont ez is lehetett az oka, hogy Winslet karaktere a történethűséget megtagadva még akkor is a vezér mellett van a filmben, amikor az eredeti történések szerint már rég otthagyta a céget. 

A mellékszerepekben szintén egy kifejezetten erős színészi gárdát sikerült összeraknia a készítőknek: Seth Rogen és Jeff Daniels is értékes részei a cselekménynek.

Steve Jobs kritika – István nem dolgozott meg eléggé a pénzünkért?
Kép: UIP-Duna Film

A fényképezésre sem lehet panasz. Boyle és Alwin H. Kuchler (operatőr) nem ragadtak meg a már-már snassznak számító totáloknál és közeliknél: igyekeztek helyenként valamilyen izgalmas részlettel megspékelni a látványt. Nálam a személyes kedvenc egy viszonylag feszült jelenet, ahol a szereplők mögött szakadó eső kontrasztja még nyomasztóbb érzést kelt az emberben.

A gond a forgatókönyvben keresendő és a film felépítésében. Ami borzasztóan megosztó. Ugyanis nem haladunk végig, szép nyugalmasan Jobs életén, hanem három meghatározó pontot kiemelve tekintünk ide-oda az időben. És igazából még ez sem lenne probléma, sőt innovatívnak mondanám, mégis sokszor önismétlővé válik az egész. Lévén a koncepció az lett, hogy Jobs karrierjének 3 felvonására helyezik a hangsúlyt, 3 nagy prezentációra és azok előkészületeire. A háttérben zajló dialógusok, konfliktusok mentén, visszaemlékezésekkel fűszerezve, avatva be minket a teljes képbe. Azonban olyan érzésünk támad a második és a harmadik prezentáció során mintha ugyanazt élnénk, mint percekkel korábban csak más szavakkal kikövezett úton.

Steve Jobs kritika – István nem dolgozott meg eléggé a pénzünkért?

Arra pedig nincs idő, hogy minden megfelelően hangsúlyozott és kidolgozott legyen. Jobs és a lánya, Lisa kapcsolata például végigvonul az egész filmen, mégis miután meghatározott pontokra ugrálva pillantunk be csupán egy-egy momentumba, hiányérzetünk támad. Nem lehetünk elégedettek.

Az összkép tehát botladozik, a színészek mégis képesek kárpótolni a mellkasunkban doboló zavartságot. Nem véletlen Kate Winslet Golden Globe-ja és Fassbender – és szintén Winslet – Oscar-jelölése!

Érdemes megnézni? A színészek miatt megér egy próbát!