Magyed őszintén beszélt arról, hogy mennyire tartott az első betegétől, megjegyezve, hogy aki azt állítja, nem izgul egy ilyen helyzetben, az nem mond igazat. Bár alapvetően laza embernek tartja magát, az első páciensénél jobban remegett a lába, mint amikor először szerepelt a televízióban. Úgy látja, ritkán esik szó arról, milyen nehéz egyedül helytállni az első időszakban, mivel sok orvos a fegyelmezett „orvosperszóna” mögé rejtve ritkán beszél a bizonytalanságairól.