A diagnózis felállításának pillanata traumatikus élményt jelent az érintettek számára. A szakértő megfogalmazása szerint erre a helyzetre „a leggyengébb szó a rettenet”, hiszen a kontrollvesztés érzése, a bénító félelem és a bizonytalanság azonnal megmutatkozik. Mivel az orvosoknak ritkán van idejük vagy kapacitásuk a lelki folyamatok kísérésére, a betegek gyakran tabuként kezelik a félelmeiket, és nem tudják, hogyan kommunikáljanak a családjukkal vagy hová fordulhatnak a mindennapi szorongásukkal.