Az elmúlt évtizedekben a munka világa és az életmódunk jelentősen átalakult, a siker hagyományos társadalmi mércéi azonban sok szempontból változatlanok maradtak. A státusz, a pénz, a karrier, a növekedés és a látható teljesítmény továbbra is erős visszajelzést biztosít, miközben egyre nagyobb hangsúly esik a mentális jóllétre, a társadalmi hatásra és a jelentőségteljes munkára. Ez a kettősség különösen akkor okoz belső feszültséget, amikor valaki eléri a korábban kitűzött célokat, mégsem érzi magát elégedettnek vagy a helyén. Pistyur Veronika a saját pályáján is megtapasztalt olyan időszakokat, amikor kívülről sikeresnek látszott, ám legbelül megfogalmazódtak a kérdések: valóban ezt akarta-e elérni, megérte-e a befektetett energia, és mi marad az identitásából a teljesítmény és a pozíció nélkül.