A Jobb később, mint soha utazása nemcsak kaland volt, hanem lelki utazás is Badár Sándor, Scherer Péter, Epres Attila és Frohner Fecó számára. Frohner Fecó meghatóan vallott arról, hogyan kovácsolódott össze a csapat: „Ha meglátjuk egymást az utcán, mosolyra fakad az arcunk – ez jó dolog, amit senki nem vehet el tőlünk.” A szereplők az ázsiai emberek szeretetre épülő szemléletét is magukkal hozták.