Badár Sándort világutazóként már nem lepte meg a japánok infantilizmusa, azonban Scherer Pétert annál inkább lenyűgözte. Szerinte Japánban a fegyelem és a játékosság különös harmóniában él: minden tökéletesen szervezett, mégis tele van gyermeki abszurditással. Ezt a kettősséget a stáb egy cicás kávézóban élte át igazán – ahol nyávogva kellett rendelni –, míg Csuja Imre inkább ámulattal szemlélte a precíz, de mégis derűs japán mindennapokat.