Molnár Gusztáv színész 265 napot töltött egy komlói rehabilitációs intézetben, ahol gyógyulását az írás is segítette. Papírra vetette, milyen felismeréseket tett önmagával, szenvedélyével, gyerekkorával kapcsolatban. Feljegyzéseiből monodráma született, melyben nem egy szerep mögé bújik: ez a darab róla szól. Arról, hogyan lett bántalmazott kisfiúból híres színész, majd vesztes függő. A rehabilitációs intézetet 16 hónapja hagyta el, azóta ismerkedik a világgal és saját magával is. Úgy véli, ez a munka élete végéig fog tartani. A jövőjét illetően optimista: egyre több feladat találja meg, és a szíve is nyitott egy új szerelemre.