Szülei már a terhesség 17. hetében tudták, hogy baj van. A második ultrahangon látszott, hogy a kisfiú agyának egy része hiányzik. Az orvosok azt jósolták: holtan jön majd a világra, de a szülők az abortuszt elutasították. Jaxon pedig élve született, igaz folyamatosak voltak nála a fájdalmas görcsök és a rohamok. Csak ekkor derült ki, pontosan mi a betegsége. A hasonló agyi rendellenességgel született gyerekek általában vakok, süketek, nem ismerik fel a környezetüket, és fájdalmat sem éreznek. Jaxon azonban más volt. A szülők tisztában voltak azzal, hogy bármelyik nap meghalhat gyerekük, de addig is orvosok hada figyelte a fejlődését. Jaxon segítségével sokat megtudhattak erről a nagyon ritka betegségről, amely tízezerből egy gyereket érint. A kisfiú ötévesen hunyt el.