Erik és ikertestvére koraszülöttek voltak, ami mindkettőjüknél komplikációkat okozott, ám maradandó sérülést csak Erik mozgásközpontja szenvedett. A fiú sokáig nem értette, hogy miért pont vele történtek ezek a dolgok, miközben a testvére teljesen felépült. Később ő adott neki erőt és motivációt ahhoz, hogy elfogadja és javítsa az állapotát. Saját erejét aztán nem csak önmaga fejlesztésére, hanem mások segítésére is szerette volna használni. Így került egy alapítványhoz, ahol súlyosan-halmozottan fogyatékos személyek oktatásával foglalkoznak és aminek ma már ő a vezetője.