Tempfli Lászlóban és Szécsi Lászlóban nem csak a keresztnevük közös. Mindketten megtapasztalták, milyen érzés egy világjárvány közepén, a világvégén ragadni. Egyedül, megcsappant pénztárcával, biztató majd lelombozó információkkal – vagy épp azok hiányával. Nem látva a végét.