A testközelség jelentőssége a koraszülöttek ápolásával, életben maradásával kapcsolatban 1978-ban, a Kolumbiai Bogotában merült fel elsőként, ahol nem állt rendelkezésre elég inkubátor, ezért kényszerűségből az anyák testén kenguru pozícióban rögzítették a koraszülött, vagy túl kicsi babákat. Hamar kiderült, hogy a kezdetben kényszerű megoldás számos előnnyel járt.