Magyarországon mindig számít, ki melyik párthoz tartozik, aszerint osztották azt, ami egyébként is járna. Aki hivatalt kap, az úrnak gondolja magát, kicsit többnek, mint a többiek, és beilleszkedik az uram-bátyám-világba. Csak a legnagyobbak maradnak kívül a körön: Bartók Béla ilyen volt.