Mindig a célegyenesben buktak el – ezt mondta Presser Gábor az LGT-ről, amikor Nyugat-európai sikereikről kérdeztük. Furcsa ez, hiszen a legnagyobb fesztiválokon léphettek fel, többszázezer ember előtt, angol nyelvű lemezük is megjelent, de a nagy áttörés elmaradt. A támogatás, a pénz hiányzott hozzá, amit egy magyar zenekar akkoriban legfeljebb az államtól kaphatott volna. Az LGT sem kapott, pedig Magyarországon egy-egy albumuk többszázezer példányban jelent meg, és az állami hanglemezkiadó sokat keresett rajtuk. Annak viszont nem örültek volna, ha egy zenekar, amely nem simulékony, nyugaton sztárrá válik. Arról, hogy mekkora sikerük volt kint, csak rövid tudósításokban számoltak be. Amerikában készült filmfelvételeket pedig egyáltalán nem láthatott a közönség.