A szegénységnek van egy olyan arca, amely nem szembeötlő. A szakirodalomban neve is van: relatív szegénységnek hívják. Ide tartoznak például, akik kevés pénzért dolgoznak, a kisnyugdíjasok, és akik egyedül nevelik a gyerekeiket. Ők soha nem mondanák magukról, hogy szegények. Gyakran csak a családjuk, vagy a barátaik tudják: nélkülöznek. Arról kell a legtöbbször lemondaniuk, amiért érdemes élni.