A Marvel legújabb hőse rengeteg potenciált tartogatott magában, de vajon képes volt beváltani a hozzá fűzött reményeinket? Spoilermentes kritikánkból kiderül.

11 évvel a Marvel Filmuniverzum hivatalos indulását követően eljutottunk oda, hogy már nemcsak az olyan A-listás képregényhősök kerülhetnek nagyvászonra, mint Vasember, Amerika Kapitány, vagy Pókember, hanem az olyan kevésbé ismert világmegmentők is, mint Carol Danvers, vagyis Marvel Kapitány.

És bár elsőre furcsán hangozhat, hogy a világ egyik legnagyobb képregénykiadója és mára képregényfilm gyártója a saját márkanevével lásson el egy karaktert, Marvel Kapitány mindig is több volt egy egyszerű kabalahősnél vagy reklámfogásnál. A hatvanas évek óta szerves részét képezi a Marvel képregénykánonjának, ráadásul Ő volt az egyik első olyan karakter a szuperhősös füzetek oldalain, akinek esetében a női változat sokkal nagyobb sikereket ért el, az egyébként elég rövid élettartamú férfi elődjénél.
 


Ezek, valamint azon tény alapján, hogy a Marvel fejesei többször is kiemelték, hogy Carol Danvers a Marvel-filmek új érájának egyik zászlóshajója lesz, azt gondolhatnánk, hogy apait-anyait beleadtak a Marvel Kapitányba. Csak sajnos nem így van.

Pedig lehetőség jócskán akadt a filmben. A Skrull-Kree ellentét rengeteg izgalmas témát tartogatott, a kilencvenes évek korszaka remek hangulatot adhatott volna a filmnek, és az olyan régi-új szereplők, mint Ronan, Coulson, illetve Fury is csomó eddig kiaknázatlan lehetőséget tartogattak magukban. A Marvel Kapitányra azonban csakis úgy érdemes beülni, hogy a filmben rejlő lehetőségeket illető minden elvárásunkat nullára redukáljuk, hiszen semmi olyat nem tud nyújtani számunkra, ami kicsit is az újdonság hatásával, vagy a kötelezőnél kicsit többel szolgálna.

A régi szereplők, Fury kivételével, tiszteletüket teszik, a kilencvenes éveket épphogy érzékeljük néhány akkori slágerből, valamint utalásból, a Kree-Skrull űrháború pedig egy javarészt sablonos alapkonfliktusként van csak jelen a filmben. Ettől függetlenül persze szórakoztat a Marvel Kapitány, itt-ott vicces, ahol kell, ott látványos, de bárki, aki többet várna, ide értve a Végtelen háborúhoz, valamint a közelgő Bosszúállók: Végjátékhoz történő szoros kötődést is, csalódni fog.

Minden, ami Marvel – Marvel kapitány kritika
 


Sajnos ez a rosszértelembe vett minimalizmus vonatkozik a főhőst életre keltő Brie Larsonra is, aki nem sokkal nyújt többet szerepében néhány pimasz félmosolynál és grimasznál, bár azt meg kell hagyni, hogy Samuel L. Jackson Fury-ja, és Brie Carolja között tökéletesen működik a kémia. Remélem, hogy ebből a párosból látunk még a későbbiekben is. Akciók tekintetében kapjuk a kötelezőt, de azt még nem sikerült elhitetni velem, hogy Carol Danvers lesz a Thanos elleni szuperfegyver a Végjáték fináléjában.

Amit azonban mindenféleképpen ki kell emelnem, az a Samuel L. Jacksonnál jócskán alkalmazott digitális „fiatalítás”. Ez van, ki kell mondani: 2019-re eljutott oda a technológia, hogy ha pisztolyt fognak a fejemhez se mondom meg, hogy az öreg Sam Jackson bizony már a hetvenes éveit taposva szerepelt ebben a filmben.

Minden, ami Marvel – Marvel kapitány kritika
 


Összességében tehát nem lett rossz film a Marvel Kapitány, csak sajnos úgy ragaszkodik az alapvető Marvel-formulához, hogy közben semmilyen pluszt nem ad hozzá. Marvel-fanoknak persze így sem árt megnézni, mindenki másnak azonban nem fog többet nyújtani a film egy szombat esti popcorn mozinál.

Stáblista utáni jelenetből kettőt is kapunk, de azért ne fojtsátok vissza a lélegzeteteket miattuk.

6,5/10