Első magyarként, a szárazföld, vagyis az Antarktisz partjáról indulva tette meg az utat. A magyar extrém sportoló 44 nap és 4 óra alatt teljesítette a 917 kilométeres távot egy 94 kilós szánt húzva maga után.

Rakonczay elérte a Déli-sarkot!

A testsúlya tíz százalékát elégette, és az arcán fagyási sérüléseket szenvedett, de boldogabb, mint valaha.

Tudta előre, hogy élete egyik legnehezebb 40-50 napja vár rá, így azután nem is érte meglepetésként, hogy tényleg kőkemény kihívásokat rejtett a Déli-sark Expedíció.

S hogy mi volt a legnehezebb benne?

„Fizikailag próbára tett az a kétszáz kilométeres szakasz, amelyen mély hóban meneteltünk – azt mondják, évek óta nem esett itt ennyi friss hó, a rendkívüli időjárás miatt több expedíciót is kellett kimenteni, mint általában. Másrészt pedig… ilyen hosszú ideig nem voltam még ennyire ingerszegény környezetben. Szinte elkoptak a gondolataim. Néha órák teltek el anélkül, hogy bármilyen gondolat is átfutott volna az agyamon… Számítottam valami ilyesmire, de nem ilyen szinten” – mondta Rakonczay, aki tehát sokszor mély hóban, máskor whitoutban (vagyis tejszerű fehérségben, amelyben csak a síléce előtti egy métert látta), a végén pedig folyamatos, jeges szembeszélben teljesítette a távot. A négytagú expedíció beiktatott egy tervezett szünnapot, s két nap kényszerpihenőt is tartott egy hatalmas vihar miatt, amely a sátrukba „zárta” a csapattagokat. Így jött össze a 44 nap és 4 óra.

Eleinte –12 Celsius-fok körüli volt a hőmérséklet az Antarktiszon, ám ahogy közeledtek a sarkponthoz, már szinte mindig –20 Celsius-fok alá kúszott a hőmérő higanyszála, s olykor elérte a –30-at is. Az erős szembeszél miatt pedig a hőérzet jelentősen kevesebb, –40 fok körüli volt.

Arról, hogy voltak-e mélypontjai a több mint hathetes út során, Rakonczay elmondta, tudatosan távol tartotta magát a lehetséges mélypontoktól, úgyhogy mentálisan jól bírta a sokszor végtelennek tűnő menetelést.

„Az Antarktisz hatalmas, tökéletesen élettelen, ugyanakkor fantasztikusan tiszta és érintetlen. Semmi sem indokolja itt az életben maradást – tette hozzá Rakonczay. – Az agy ráadásul képtelen felfogni a menetelés tényleges időtartamát, ebben az ingerszegény környezetben az ember lépésről lépésre küzdi előre magát. Csak megy előre, és nem foglalkozik azzal, meddig tart még, hogy milyen hosszú ez az egész, hogy mennyi is az a 950 kilométer, amennyit végül ténylegesen megtettünk a síléceinken, a szánjainkat húzva.”

A szabályok értelmében, aki először jár az Antarktiszon, csapatban kell teljesítenie a távot, így Rakonczay is negyedmagával vitte végig az expedíciót. A legtöbbet ő haladt az élen, vagyis ő „törte az utat” a többiek előtt, valamint a legtöbb közös felszerelést is ő vitte, úgyhogy az ő szánja volt a legnehezebb. Ennek ellenére fizikailag jól bírta a megpróbáltatásokat.

„Az utolsó előtti nap hatodik órájában, ahogy nagy nehezen felküzdöttem magam az egyik dombtetőre, megláttam… – mondta Rakonczay. –  Néhány fekete és fehér pötty volt csupán a távoli horizonton, de megálltam, és mutattam a többieknek, hogy ott van… Huszonegy kilométerre előttünk a Déli-sark bázis. Negyvennégy napja indultunk el, és mostanra mutatta meg magát. Nagyon nagy volt az öröm. Szinte felfoghatatlan egyébként, hogy lépésről lépésre, még egy ilyen hatalmas cél is elérhető. Kettős érzés kavarog bennem: mintha a bensőm egy része mindig is tudta volna, hogy sikerül, és csak csendben mosolyogna. Ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy ez egyszerűen elképesztő, s emiatt hatalmas örömöt és hálát érzek. Örülök, hogy sikerült, és hálás vagyok, hogy itt lehetek és ezt átélhettem! Hogy a történtek fényében nekivágnék-e újra? Nem is kérdés, hogy igen!”

Szalay Balázs, a Déli-sark Expedíció menedzsere éppen a 41. Dakar rali első szakaszát teljesítette azokban az órákban, amikor Rakonczay elérte a Déli-sarkpontot, de amikor a táborba érve megtudta, hogy sikerült a küldetés, neki is fülig szaladt a szája.

„Voltak pillanatok, amikor aggódtam Gáborért, hiszen a puha hó, a hatalmas szél, majd pedig a vihar nagyon megnehezítette a dolgát, de a kitartása, a küzdeni tudása végül azt eredményezte, hogy ebben a több mint hat hétben legyőzött minden akadályt, amit a természet elé állított – nyilatkozta Szalay Balázs. – Példaértékű, ahogy végigküzdötte ezt a 950 kilométert, bizonyítva ezzel, hogy nem ismer lehetetlent, s hogy nem riad vissza semmilyen kihívástól. Már az is hatalmas eredmény, hogy most elérte a célt, de szerintem még jó néhány nagy küldetés vár rá az életben… Büszke vagyok rá, az elsők között gratuláltam neki, és a magam részéről szeretnék továbbra is együtt dolgozni vele.”

Németh Ottó, a Magyar Marketing Szövetség sportmarketing tagozatának alelnöke az expedíció fővédnökeként elmondta, nagyon büszke arra, hogy ez a páratlan küldetés sikeresen célba ért, s hogy ilyen óriási érdeklődést vonzott.

„Már a felkérés is megtisztelő volt, hogy legyek az expedíció fővédnöke, most pedig hatalmas büszkeség tölt el, hogy ennek a különleges kalandnak a részese lehettem. Gábor elképesztő tettet vitt véghez azzal, hogy első magyarként a szárazföld partjáról indulva elérte a Déli-sarkot, ezért nagy gratuláció jár. Nagyon jó érzés volt látni, milyen nagy érdeklődés övezte ezt a hosszú expedíciót, s milyen pozitívan álltak hozzá az ismerősök és ismeretlenek egyaránt. Ezúton szeretném megköszönni, hogy az RTL Klub az ügy mellé állt és beszámolt az elmúlt 44 nap és 4 óra történéseiről, köszönet a partnereknek a támogató hozzáállásért, valamint Szalay Balázsnak és a Sportmarketing Ügynökségnek, azért, hogy megszervezték az expedíciót és hírt adtak Gáborról minden nap” – mondta Németh Ottó.