Puskaporos szócsatával estek egymásnak a csapatok

Iza továbbra sem akar lemondani Krisztiánról! Már napok óta megállíthatatlanul próbálkozik, mindent megtesz, hogy az őszinte megbocsásson neki. A fiú a Villán kívüli életükről magyarázott Izának, aminek az volt a lényege: ne körözzenek egymás körül, ha ki mennek, úgyis más irányba indulnak majd el. Izát ez sem érdekelte. Előcsapta gyerekkori énjét és a pici Izához hasonlóan levélben kért bocsánatot a fiútól. Betűket vágott, és az ágyán kirakta, hogy „hiányzol”. Utána pedig jött a várakozás. Krisztián magának csak annyit mondott, amikor meglátta a cetliket: „Te is nekem szamár”. A szíve szakadt meg a kreatív üzenet miatt, de nem tudta ilyen könnyedén elengedni a történteket. Viki csak nevetett a „tragikomédián”. Krisztián viszont nem nevetett, csendes kétségbeeséssel fogadta a lány tetteit. A nagy veszekedés után azonban végre már beszélgettek egymással. Az udvaron ülve Krisztián csak annyit mondott: „Ilyen fiút nem fogsz találni, aki ennyire szeretett”. Iza halkan, a könnyeivel küszködve próbálta megemészteni a fiú szavait.

A jócsaj kitartása úgy tűnik végtelen, hiszen másnap tovább folytatta a Krisztián-hajszát. Újabb üzenetet alkotott, ami miatt Vikiből csak kibuggyant egy rosszalló megjegyzés. Ebből először sértődés, később azonban egy meglepő fejlemény kerekedett. Viki elmondta, hogy neki hiányzik a régi Iza. Elege van már az állandó szomorkodásból. Veszekedés helyett a két lány leült, hogy megbeszéljék a dolgokat. Iza elmondta, hogy az egyetlen örömöt az okozta neki, hogy Krisztián végre beszélgetett vele. Ezek után, amikor szeretett volna adni valamit a fiúnak, Viki kiröhögte. Viki azonban elmondta a lánynak, hogy szerinte Krisztián csak játszadozik vele. „Tedd már félre az érzelmeidet, ez egy játék!” – magyarázta Izának. Kimondta: szerinte szánalmas, amit a jócsaj csinál. A nagy fejtágítással a mindig határozott Izát is elbizonytalanította. Ezután a lány odament Krisztiánhoz, hogy beszéljenek. „Ha annyira színészkedtem volna, akkor most nem döglődnék ennyire” – ezt mondta Izának a Vikiféle vádakra reagálva. Ezek után bement a hálóba, hogy a többieknek is elmondja: hiányzik neki Iza, amihez nekik semmi közük nincs!

A Párbajozók már megvannak, így Krisztiánnak és Vikinek búcsút kellett mondaniuk a védettséget jelentő kendőtől. De nem csak nekik. Mivel a játék végének közeledtével egyre jobban élesedik a harc, a lila kendő végleg eltűnt a lakók életéből. A nagy elváláson mindenki átesett: egyesével járultak oda a hatalmat és nyugalmat hordozó kendő színe elé, és érzékeny búcsút vettek tőle.

A Párbajozók csapatai azt a feladatot kapták, hogy írjanak hadüzenetet az ellenfélnek. Aurelio egyedül támogatva Teot, mindent beleadott a nagy monológjába. Őt Zsófi követte, aki a másik csapat főszereplőjeként azonnal neki esett Aurelionak, és egy rögtönzött Párbaj-hangulat robbant ki kettejük között. A két lány csatája helyett Aurelio és Zsófi ostorozta egymást támadó szavakkal. A rózsaszín csapat hadüzenetét a veszekedést követően Viki adta elő, rímekkel tarkítva a szöveget. Teo a szavakat keresve próbált meg visszavágni Zsófiéknak. A visszavágás végül mégis üvöltözésbe fulladt, amiről újfent Aurelio és Zsófi gondoskodott.