Grönlandon szőrén-szálán eltűnt egy egész település

Nagyjából ezer éve a vikingek Grönland déli csücskén telepedtek le, ahol a fagyos, zord körülmények ellenére évszázadokon keresztül virágzó társadalmat építettek fel. A grönlandi vikingek valamikor a 15. század derekán eltűntek a hatalmas szigetről, csak romok és emberi maradványok maradtak utánuk.

Mi történt a vikingekkel?

A kutatók a grönlandi vikingek eltűnését gyakran a középkori kis jégkorszak kezdetével hozzák összefüggésbe, de egy új kutatás szerint nagy valószínűséggel más áll az elnéptelenedés háttérben. Az egykor virágzó társadalom legnépesebb csomópontjai sokszor szó szerint a földdel váltak egyenlővé, ilyen például a Keleti településnek nevezett, egykor több mint kétezer lakost számláló kisváros is, amelyből mára nem maradt szinte semmi. Az amerikai Brown Egyetem kutatásából kiderül, hogy a Keleti település leépülését és 

a vikingek eltűnését az előzetes teóriákkal szemben nem az extrém hideg, hanem a szárazság okozhatta.

A Boyang Zhao posztdoktori kutató által vezetett kutatócsoport a Science Advances tudományos folyóiratban publikálta az eredményeit.

A tudományos világban általános vélekedés, hogy a grönlandi viking települések eltűnését az extrém éghaljatváltozás, egészen pontosan a lehűlés okozta. Ez az elmélet nem veszi figyelembe, hogy a viking lakóközösségeket sokszor nagyon különböző földrajzi tulajdonságok jellemezték. A szóban forgó Keleti település például majdnem ezer kilométerre található azoktól az északi, magasabban fekvő területektől, amelyeknek a pusztulását valóban az extrém lehűlés okozhatta. Zhao és csapata több évszázadot átölelő adatelemézsbe kezdett, hogy kiderüljön: az egyes területeken milyen időjárási viszonyok uralkodtak a középkori kis jégkorszak nyomán.

Éghajlat-változási szempontból még nem sikerült részletesen megvizsgálnunk ezt az időszakot, ezért mindenképp szerettünk volna részletes elemzést készíteni arról, mi történhetett pontosan Grönlandon. A legfontosabb kérdés az, hogy van-e egyértelmű összefüggés a vikingek eltűnése és az éghajlatváltozás között.

– mondta Zhao.

Hogy a Keleti település eltűnését megértsék, a kutatócsoport három éven keresztül gyűjtötte az üledéket Grönland 578-as tavából. A tó egy korábbi viking farm mellett fekszik mintegy 10 kilométerre Qassiarsuk (Brattahlíð) lakóközösségtől. Ez a környék egykor a régió vikingek által legsűrűbben lakott területe volt, itt élt Erik Torvaldsson, ismertebb nevén Vörös Erik is, korának egyik legnagyobb viking felfedezője.

Egy nagy vagy több kisebb család élhetett itt, a tó vizét ivásra és öntözésre használhatták

– vélik a kutatók.

A kutatók a törmelékmintákból többek között az akkori hőmérsékletre és a víz minőségére vonatkozó adatokat tudtak kinyerni. A tó mélyéről felhozott üledékek nővényi maradványokat is tartalmaztak. Mindebből Zhaoék számára világossá volt, hogy a Keleti település és környéke közel sem szenvedett annyira a lehűléstől, mint ahogy azt korábban gondolták. A kutatócsoport tagjai azonban bizonyítékot találtak arra vonatkozóan, hogy a terület nagyon száraz volt, ami megmagyarázná azt a régészek által korábban feltárt jelenséget, miszerint a vikingek egy idő után áttértek a mezőgazdasági termények fogyasztásáról a tengeri állatokon alapuló étrendre.

Őszintén szólva nem igazán látunk jégkorszakra utaló jeleket a területen, viszont annál több tényező utal arra, hogy extrém szárazság pusztított régióban, ez pedig komoly hatást gyakorolt a környékbeliek életmódjára

– magyarázta Zhao.

Zhao a tanulmányban hangsúlyozza, a kutatásuk eredményei nem zárják ki azt sem, hogy más tényezők is közrejátszottak a Keleti település elnéptelenedésében. A tanulmány szerint a grönlandi vikingeknek számos kihívással kellett szembenézniük, beleértve az éghajlatváltozást és az egyre nehezebb gazdálkodási körülményeket.

Összességében azonban elmondható, hogy az eltűnt település lakói és a környékbeli kolóniák az extrém szárazság miatt hagyták el a területet.

Zhaoék kutatása amellett, hogy megold egy évszázados rejtélyt, még modern jelentőséggel is bír. Grönland déli részét ugyanis ismét aszályok sújtják. A kutató szerint a szóban forgó régiónak meglehetősen összetett az éghajlata a különféle légköri és óceáni behatások miatt. Az mindenesetre érdekes, hogy a most és az évszázadokkal ezelőtt Grönlandon élő embereket ugyanazok a problémák sújtják.

Nyitókép: Wolfgang Kaehler / Contributor