„Igaz emberekről, igaz embereknek, igaz filmet csinálni”

Mit is jelent Sándor Pál számára a boldogság? Mennyire kegyes hozzá az élet, amiért ezt a hivatást választotta, pedig lehetett volna újságíró, vagy táncos-komikus, sőt kiváló birkózó volt, amíg a szegedi villám közbe nem szólt. A nagy titkot az életében ő sem tudta megfejteni, de sokszor hálás, amiért intézetben nevelkedett. Az alkotó a sárga cetliket úgy keveri, mint a kártyát, de ha forgatásról van szó, akkor ő a fehér lap.

Állítja, a világ legszebb szakmája az övé, és mi elhisszük neki. Legjobb barátja elvesztését úgy dolgozza fel, ha nem engedi el magától és bizton tudja, hogy Garas Dezső a felhőn ülve, lábat lógatva nézi, hogy mi történik vele.

Nézze meg a Portré riportját!