Isabelle Huppert: „Nem vagyok olyan jó, mint Bryan Cranston” – interjú a francia színészlegendával

Isabelle Huppert nem szenvedheti az olyan kérdéseket, amelyek nem szigorúan az épp aktuális filmjéhez kötődnek; ha egy-egy újságíró mégis arra vetemedne, hogy elkalandozik a napirenden szereplő témától, azt határozott hangon felszólítja, hogy legyen szíves visszatérni a mű szabta keretekhez. 

Ezek pedig A célpont című film esetében a következők: Maureen Kearney-t, az ír származású, de Franciaországban élő szakszervezeti vezetőt a saját otthonában támadták meg, nem sokkal az után, hogy tudomására jutott, hogy egy francia atomipari óriáscég titkon szerződést kötött Kínával. A betörő megkötözte és halálosan megfenyegette Kearney-t: egy A betűt vágott a hasába, és szexuálisan bántalmazta. Az elkövető kilétére a mai napig nem derült fény, a nyomozók eleinte nem is hittek az áldozatnak, azzal gyanúsították, hogy megrendezte az egészet.

Ezt az esetet tárgyalta a La Syndicaliste című könyv, majd a belőle készült film, amelyet A célpont címmel augusztus 31-től vetítenek a hazai mozik. A Maureen Kearney-t alakító Isabelle Huppert-rel 2023 januárjában, a Rendez-vous with French Cinema nevű rendezvényen találkoztunk.

Mekkora publicitást kapott a maga idejében, 2012-ben, ami Maureen Kearney-vel történt? 

Nem igazán került be a köztudatba, az én figyelmemet is elkerülte. Mintha mindenki megfeledkezett volna Maureen Kearney vesszőfutásáról, pedig csupán 10 éve történt. Bevallom, én még a történetet körüljáró könyvre sem figyeltem fel, de szerencsére Jean-Paul Salomé, a rendezőnk igen. Elolvasta, és úgy döntött, filmet akar csinálni belőle.

Nagyobb felelősséggel jár, ha valós személyt játszik, olyasvalakit, aki itt él köztünk?

Nem igazán. Már csak azért sem, mert Maureen Kearney nem akart részt venni az előkészületekben, nem is nagyon akart találkozni velem, de azért két alkalommal kilátogatott a forgatásra. Röviden, de beszéltünk. Egyébként mindenben szabad kezet adott nekünk, hagyta, hogy tegyük a dolgunkat, ahogy jónak látjuk. Ami a megjelenését illeti, nagyon is törekedtünk a hasonlóságra: a szőke haj, a szemüveg, a kiskosztüm, az ékszerek – ezeket mind róla mintáztuk. Ám ezek csupán külsőségek. Amiben nem követtük a valóságot, hogy nem egy ír, hanem egy francia nőt játszom, dacára annak, hogy Maureen Írországból származik. Bár a hajam vörös, hiba lett volna írt játszanom. Marueen Franciaországban alapított családot, itt él, de a kívülállóságából belevittem valamit az alakításomba.

A filmbeli Maureen visszafogottságát is a valóság ihlette?

Olyan alakot formáltam meg, aki nem úgy viselkedik, mint egy jó áldozat. Nem úgy, ahogy azt az áldozatoktól a külvilág elvárná. Talán ezért is kérdőjelezték meg az igazát, ezért merült fel a gyanú, hogy csak kitalálta az egészet.

De talán akkor sem hisznek neki, ha az ismerős áldozati szerepben látják. A filmben egy harcos nőt játszom, aki a munkások érdekeiért harcol, és egy olyan nőt, aki nem fél a férfiaktól, noha gyakran megalázzák, egy szexista közegben kell küzdenie. Persze nem tudhatta, hová fajulnak a dolgok, mi fog történni vele. Ha tudta volna, lehetséges, hogy óvatosabb. Vele ellentétben én nem vagyok harcos típus. Meghagyom a harcot a profiknak, akiknek ez a foglalkozásuk.

Politikai szereplőnek látja Maureen alakját?

Egy olyan nőnek látom, aki szakszervezeti vezetőként harcba száll, hogy egy nagy atomenergetikai cégnél munkahelyeket mentsen meg, sok-sok munkahelyet. Kezdetben nem méri fel, hogy ezzel akaratlanul is egy nagyszabású politikai játszma szereplőjévé válik. A társadalmi felelősség mozgatja, de egyre jobban kénytelen elmerülni a politikában. Persze a társadalmi felelősségérzet már önmagában politika. Ami alatt persze nem a napi politikát értem.

Ön követi a politikát?

Olvasom az újságokat, mint mindenki más.

Gondolom, létezik Franciaországban színészszakszervezet. Tettek önért valami jót?

Biztosan tettek, de most nem tudnám felidézni.

Egyenlő bérek férfiak és nők között? Néhány éve sokan felemelték a hangjukat ez ügyben Hollywoodban…

Igen, ez egy olyan harc, amit érdemes megvívni. Franciaországban is vannak még különbségek, pedig nem kellene, hogy legyenek.

Egy-egy munkahelyi ütközet után a főszereplő pókerrel vezeti le a napi feszültséget. Önnek mi a módszere?

Én tévézek. A legvacakabb dolgokat bámulom. 

Ami neki a póker, az nekem a tévé. Válogatás nélkül mindent fogyasztok. Szükségem van erre az agymosásra.

Kiszolgáltatottabbnak érzi magát színészként, ha külföldi produkciókban, idegen nyelven játszik? 

Ilyenkor úgy érzem, mintha egy kicsit más ember lennék. De már csak azért sem érzem magam sebezhetőbbnek, mert számomra a forgatás, minden forgatás olyan, mint egy búvóhely. Sokkal inkább, mint bármi más az életemben. Egy búvóhely, ami mindig megvéd. Itt mindig tudom, mi a teendőm. Persze, ha te vagy az egyetlen külföldi a csapatban, az változtat egy kicsit a helyzeten.

Nem tartanak öntől a fiatal kollégák? Mégiscsak a nagy Isabelle Huppert-rel kell együtt játszaniuk…

Szeretném azt hinni, hogy gyorsan megtöröm a jeget. 

Persze, lehet, hogy ez valakinek nehézséget okoz, de a filmkészítésben az is jó, hogy a forgatásokon mindenki egyenlővé válik.

A Breaking Bad sztárja, Bryan Cranston mondta egyszer, hogy a sorozat olyan híressé tette, hogy már nem élhet kedvenc időtöltésének, nem tudja kedvére megfigyelni az embereket, mert menten felismerik. A hírnév nem zavarja az effajta szemlélődésben?

Nem igazán, de persze nem vagyok olyan jó, mint Bryan Cranston. Láttam színpadon is, New Yorkban, a Network című darabban. Egészen fantasztikus volt. Csodálatos színész. Ivo van Hove volt a rendező, aki nemrég engem is rendezett Tennessee Williams Üvegfigurákjában.

Paul Verhoeven filmjében, az Elle-ben, amiért Oscar-díjra is jelölték, egy olyan nőt játszott, akit az otthonában megerőszakol egy maszkos betörő.  Van némi hasonlóság Verhoeven filmjének hősnője és A célpontban játszott szerepe között.

Igazából ez csak akkor esett le nekem, miután már leforgattam a filmet. Az Elle főszereplőjéhez hasonlóan Maureen sem úgy viselkedik mint egy standard áldozat. Az Elle nőalakja odáig megy, hogy nem is értesíti a rendőrséget, hanem a saját kezébe veszi a dolgot, hogy aztán elérje a maga bizarr célját. De a két film között leginkább én vagyok a kapocs, nem a történet.

Tavaly meghalt a francia film egyik legismertebb arca, Jean-Louis Trintignant. Ön Michael Haneke  két filmjében, a Happy Endben és a Szerelemben is játszott vele. Jól kijöttek egymással?

Nehéz is lett volna nem jól kijönni Jean-Louis Trintignant-nal. 

Egy édes ember volt. A világ legegyszerűbb dolga volt a vele való munka, még úgy is, hogy sokszor nem tudhattad, mire számíthatsz tőle. Különösen azóta volt ilyen, hogy az a nagy családi tragédia érte, azóta, mióta elvesztette a lányát (Marie Trintignant színésznővel élettársa, a Noir Desir énekese, Bertrand Cantat végzett). Nagyon megkedveltem, a második Haneke-film forgatásán pedig sokat is beszélgettünk. A fiatal Trintignant-t hasonló aura lengte körül, mint a nemrég elhunyt Gaspard Ulliel-t. Ugyanaz a sárm, ugyanaz a titokzatosság. Képtelenség lett volna Jean-Louis-val veszekedni. Nagyszerű ember volt és nagyszerű színész.

Melyik a kedvenc Trintignant-filmje?

Annyi korszaka volt, hiszen egy nagyon hosszú, sok-sok évtizedet átívelő pályafutás volt az övé. Legyen a klasszikusok közül az Éjszakám Maudnál, és legyen a közelmúltból Hanekétől a Szerelem.

Tervez még filmet Hanekével?

Nem tudom, mi a helyzet Hanekével. Azt hiszem, épp pihen valahol. Nagyon szeretném újra látni.

Tartják a kapcsolatot?

Igen.

És nincs szó következő filmről?

Nincs. Bárcsak lenne!  Nem tudom, mire készül.

Nyitókép: Isabelle Huppert A célpont londoni premierjén 2023. június 30-án. Fotó: Hoda Davaine/Dave Benett/WireImage