Bérgyilkosokat fogadott az ügyvéd anyja, hogy maga mellett tartsa a fiát

„Kalifornia legrosszabb anyósa” – így jellemezte a Los Angeles Times cikkében Elizabeth Ann Duncant, az utolsó nőt, akit kivégeztek az államban 1962-ben. De minek nevezhetnénk a fiát, Frank Duncant, aki nemcsak eltűrte az anyjától, hogy terrorizálja a feleségét, Olgát, hanem azután is az anyját védte, hogy halálra ítélték a várandós nő megölése miatt?

Érzelmi zsarolás

Elizabeth Ann Duncannek hat gyereke volt, közülük a legkisebb, Patsy Ann 1948-ban, 15 éves korában váratlanul meghalt. Az anya élete a tragédia után gyökeresen megváltozott, a következő évtizedben csalásokba bonyolódott: hamis csekkeket váltott be és tucatnyinál több házasságot kötött, jellemzően azért, hogy megszerezze a férfiak pénzét. Sokszor el sem vált, mielőtt hozzáment újabb áldozatához. Egy bordélyház működtetéséért börtönben is ült. Állítólag azért követte el a törvénytelen cselekedeteket, hogy kedvenc fiát, Franket jogi egyetemre járathassa. Még fia egyik évfolyamtársával is összeházasodott, akinek hazudott a koráról.

A Los Angeles Times szerint Elizabeth 1957-ben költözött Frankhez a kaliforniai Santa Barbarába. A New York Post és más források is arra utalnak, hogy mindig együtt éltek, leszámítva egy rövid időszakot, amikor Frank kollégiumban lakott. Sőt, a legtöbb lakásukban csak egy ágy volt, egyik szomszédjuk házaspárnak nézte őket. Elizabeth legjobb barátnője, Emma Short a bíróságon azt mondta, Frank gyakran „babámnak” hívta anyját, és azt mondogatta neki, hogy soha nem hagyja el. Megtörtént, hogy Short belátott a hálószobába, ahol az ágyban Frank feküdt, Elizabeth pedig azt kérdezte barátnőjétől: „Hát nem gyönyörű?”

Frankből ügyvéd lett, anyja a bírósági tárgyalásokra is elkísérte, kézen fogva mentek be a tárgyalóterembe. Ha Frank megnyert egy ügyet, Elizabeth ujjongott, és az ügyészt szidalmazta, ha fia veszített. A Time magazin korabeli beszámolója szerint a 29 éves ügyvéd arrogáns volt és humortalan, a bírósági fogalmazók a raccsolásán gúnyolódtak a háta mögött. 

A fiatal férfi mégsem az anyjával tervezte leélni az életét, 1957-ben úgy gondolta, sikeres fiatalemberként ideje saját lábra állnia. Más forrás szerint rendezni akarta anyja zűrös életét, de amikor Elizabeth nem volt hajlandó együttműködni, arra kérte, költözzön el. Ennek eredménye azonban az lett, hogy Elizabeth altatókat vett be, hogy a túladagolással bűntudatot keltsen fiában, és ez sikerült is neki.

„Jobb a békesség”

Frank azonban megismerkedett a gyógyszermérgezésből lábadozó anyjáról gondoskodó ápolónővel, a vele egyidős, Kanadából érkezett Olga Kupczykkal, és találkozgatni kezdtek, amit Elizabeth nem volt hajlandó elfogadni. Azt hangoztatta, hogy Olga nem illik a fiához, arról nem is beszélve, hogy külföldi. De leginkább azt akarta, hogy Frank vele maradjon, ahelyett, hogy fiatal nőkkel randevúzik.

Elizabeth zaklatni kezdte fia választottját. Olga egyik volt barátját megpróbálta rávenni, hogy verje össze a nőt, de az visszautasította. Telefonon hívogatta az ápolónőt, aki hiába változtatta meg a számát, mert Elizabeth azután a kórházba telefonálgatott.

Frank nem védte meg Olgát, inkább az anyjának hitt, aki következetesen tagadta előtte, hogy terrorban tartaná a nőt. Pedig Olga félt, erről barátainak beszélt és a szüleinek is írt, és többször is elköltözött, hogy távol tartsa magától Elizabethet. A pár mégis együtt maradt, sőt, Olga teherbe esett, ami után 1958 nyarán titokban összeházasodtak. A nászéjszakát egy motelben töltötték, ahonnan Frank éjjel fél kettőkor hazament az anyjához.

Elizabeth őrjöngött, amikor tudomást szerzett fia házasságáról. A körülötte élők szerint arról beszélt, hogy előbb öli meg Olgát, minthogy a fiával együtt élhessen. Frank szerint az anyja vigasztalhatatlanul sírt és könyörgött, hogy menjen haza, ő pedig, hogy „megőrizze a békét”, a két nő közt ingázott: esténként felment Olgához, majd hazament aludni abba a lakásba, ahol az anyjával élt. Békéről persze szó sem volt, Elizabeth még pisztolyt is vett, és azzal fenyegetőzött, hogy megöli magát, de Frank elvette tőle a fegyvert.

Eszement tervek

Híres Los Angeles-i bűntényekkel foglalkozó blogján Joan Renner társadalomtörténész is írt az ügyről. Eszerint Elizabeth rávett egy csalót, Ralph Wintersteint, hogy menjenek el együtt a szomszéd megye bíróságára, és ott Olga és Frank nevében érvényteleníttessék a házasságot. Ez meg is történt, majd Elizabeth elment Olga lakásához, ahol a háztulajdonosnak azt mondta, hogy Olga és Frank nem is házasok, „bűnös” az együttélésük. A háztulajdonos vitába szállt vele, de Elizabeth azt mondta neki, hogy nézzen csak utána a nyilvántartásban. De Olga végül nem azért költözött, mert kirúgták, hanem mert halálra volt rémülve anyósától.

Elizabeth ezután többeket rá akart venni arra, hogy tegyék el láb alól a menyét. Egyikük Winterstein volt, aki nemet mondott, és elmondása szerint legszívesebben a rendőrséget is értesítette volna, de attól tartott, hogy ő is bajba kerül a házasság érvénytelenítésében való közreműködése miatt.

A nyolcvanas éveiben járó Emma Shortot arra kérte, hogy hívja át magához Olgát, és ültesse le egy szekrény elé, amiből Elizabeth előugrott volna, hogy egy kötéllel megfojtsa menyét. A bíróságon megkérdezték az idős nőt, hogy szólt-e erről a tervről Franknek, amire azt mondta, nem, mert „Duncan urat nagyon nehéz elérni, és nem volt mondanivalóm számára”.

Elizabeth megkörnyékezte Barbara Reedet is, akit legalább tíz éve ismert. 1500 dollárt ajánlott neki, ha savat önt Olga arcába, majd felviszi a hegyre és ledobja a szikláról. Reed azt mondta Elizabethnek, hogy gondolkodik az ajánlaton, de másnap felhívta Franket, és találkozót kért tőle. Annyit mondott neki, hogy csináljon valamit, mert megőrült az anyja, és veszélyben van a felesége, amire Frank annyit válaszolt, hogy megteszi, amit tud.

Diane Romerónak és férjének, Rudolph Romerónak is pénzt ajánlott Elizabeth, ha segítenek neki megszabadulni Olgától. Előbb Diane-nak öt dollárt adott, hogy vegyen lúgot, majd utólag mondta el neki, hogy arra kell a vegyszer, hogy feloldja Olga testét a fürdőkádban.

Elizabeth egy helyi orvoshoz csak azért jelentkezett be, hogy az asszisztensét megpróbálja rávenni, hogy randevúzzon a fiával. Képeket mutogatott neki Frankről, vacsorára is meghívta, de a nő nem ment bele.

Botcsinálta bérgyilkosok

Elizabethnek végül két fiatal bűnözővel, a 21 éves Luis Moyával és a 26 éves Augustine Baldonadóval sikerült megállapodnia arról, hogy hatezer dollárért megölik Olgát – háromezret akkor fizet ki, ha elvégezték a feladatot, még háromezret pedig fél éven belül. Néhány száz dollár előleget is adott, amiért ékszereket adott zálogba, és Frank tárcájából is lopott pénzt.

A terv az volt, hogy Moya és Baldonado elrabolja Olgát, átviszik Mexikóba, és ott megölik. A bérgyilkosok 25 dollárért kölcsönvették barátjuk autóját, egy ütött-kopott 1948-as Chevrolet-t. 1958. november 17-én Olga lakásához mentek, ahová Moya felcsöngetett, és lehívta a nőt, elhitetve vele, hogy Frank nagyon berúgott. Olga lement, hogy segítsen felvinni a férjét, az autóban azonban nem Frank volt, hanem Baldonado, aki berángatta a járműbe, miután Moya megpróbálta leütni egy pisztollyal.

Olga megpróbált szembeszegülni a támadóival, akik addig verték, amíg el nem vesztette az eszméletét. Miközben kifelé haladtak a városból, Moya és Baldonado rájött, hogy a kölcsönautóval aligha tudnak átjutni Mexikóba, és változtattak a terven. Az éj leple alatt egy elhagyott környékre mentek, egy épülő gáthoz. Olgát kihúzták az autóból, lerángatták a töltésen, majd le akarták lőni, ám eltörték rajta a pisztolyt, miközben azzal verték. Így puszta kézzel fojtogatták egészen addig, amíg Baldonado, aki a hadseregben szanitéc volt, meg nem állapította a halál beálltát.

A bérgyilkosok annyira felkészületlenek voltak, hogy még ásójuk sem volt, ezért puszta kézzel ástak az iszapba egy sekély gödröt. Mivel Baldonado szanitécnek is ugyanolyan csapnivaló volt, mint bérgyilkosnak, Olga feltehetően még élt, és csak akkor fulladt meg, amikor betemették.

Mama pici fia

Azután, hogy Olga nem ment be dolgozni, egy kolléganője, Adelina Curry elment a lakásához, ahol nyitva volt az ajtó, és égtek a lámpák. Miután lánya eltűnéséről értesítették, Elias Kupczyk átadta a Santa Barbara-i rendőrségnek az Olgától kapott leveleket, amelyekben Elizabeth halálos fenyegetéseiről is szó volt.

Eközben kiderült az is, hogy Elizabeth csalással érvénytelenítette Olga és Frank házasságát, amihez Frank egyik ügyvéd ismerősével, Hal Hammonsszal készíttette elő a papírokat. Ám Hammons később rákérdezett a dologra Franknél, aki az egészről semmit nem tudott, mire Hammons feljelentette Elizabethet.

Bármilyen meglepő is ezek után, az ámokfutó anyát kötelességtudó fia képviselte a bíróságon, ahová kéz a kézben vonultak be. Franknek sikerült elintéznie, hogy Elizabeth óvadékát 50 ezer dollárról ötezerre szállítsák le, és kiosztotta a hatóságokat, hogy vagy álljanak elő bizonyítékokkal, vagy ne gyanúsítgassák az anyját Olga eltűnése miatt.

Újságíróknak nyilatkozva Frank azt mondta, azt gondolja, hogy életben van a felesége, anyjának pedig semmi köze az eltűnéséhez. „Ismerem őt, és soha nem hazudna” – mondta. Amikor arról kérdezték, hogy az anyját zavarta-e a házasságuk, annyit válaszolt: „mondjuk úgy, hogy akadályozta a kibontakozást”.

Moya és Baldonado is rendőrkézre került egy másik ügyben. Elizabeth attól tartott, hogy beszélni fognak a rendőröknek a gyilkosságról, aminek azzal próbálta elejét venni, hogy a fiának azt mondta: a két férfi zsarolja őt a házasság érvénytelenítése miatt. Frank a rendőrségre ment, hogy Moyát és Baldonadót még nagyobb bajba keverje, de a próbálkozás visszafelé sült el. A rendőrök gyanút fogtak, és Olga eltűnéséről kezdték faggatni a bérgyilkosokat, akik megijedtek attól, hogy halálra ítélhetik őket, és beszélni kezdtek. Baldanado elvezette a rendőröket Olga holttestéhez, és Elizabeth ellen vallott. Moya is beismerte bűnösségét, csak Elizabeth ragaszkodott az ártatlanságához.

Frank még ekkor is maga védte az anyját a bíróságon. Nem tűnt úgy, mintha különösebben gyászolná feleségét: bár azt vallotta, hogy szeretetben élt Olgával, beismerte, hogy az eltűnése előtti tíz napban még csak nem is találkoztak. Már a tárgyalás alatt titokban megházasodott egy ügyvédnővel, akitől néhány évvel később elvált.

Pszichopata, de beszámítható

A tárgyalás során a legnehezebb az volt, hogy elfogulatlan esküdteket találjanak, mert szinte mindenkinek az volt a meggyőződése, hogy Elizabeth bűnös. Ő és Frank is rengeteg gyűlölködő levelet kapott. Végül Elizabethnek egy lehetősége maradt, hogy elkerülje a halálos ítéletet: ha beszámíthatatlannak nyilvánítják. Az elmeorvosi vizsgálat azonban azt állapította meg, hogy – bár pszichopátiás személyiségzavara van, és beteges hazudozó – beszámítható. 1959. március 16-án bűnösnek találták, és Moyához és Baldonadóhoz hasonlóan halálra ítélték.

Miután sikertelenül fellebbeztek, 1962. augusztus 8-án végrehajtották a halálos ítéletet. Elizabeth Ann Duncan élete utolsó estéjén azt mondta a börtönőrnek: nem bánta meg, amit tett. Felemelt fejjel vonult a gázkamrába, utolsó szavai ezek voltak: „Hol van Frank? Látni akarom a fiamat!” Frank ekkor épp egy San Franciscó-i bíróságon próbálta elérni, hogy anyja kivégzését elhalasszák.

A történtek után Frank Los Angelesbe költözött, ahol folytatta ügyvédi pályafutását, de már nem került többé a címlapokra.

Nyitókép: Elizabeth Duncan és Frank Duncan – Fotó: Bettmann / Getty Images