Kimondhatja a szülő, hogy a gyerekének meg kell halnia?

Ő akarta, és a szülei is beleegyeztek – röviden így lehetne összefoglalni az első törvényes gyermekeutanáziát, amelyet 2016-ban hajtottak végre Belgiumban. Akkor még ez volt az egyetlen ország, ahol bármilyen fiatal gyerekek választhatták a halált abban az esetben, ha gyógyíthatatlan betegségben szenvedtek, és ha szüleik is beleegyeztek, valamint ha a hatóságok úgy találták, hogy ők maguk is értik, miről van szó, és minden befolyás nélkül kérik a beavatkozást.

A szenvedésnek nincsen kora. Szerencsére az eutanázia a fiatalok körében még mindig elképesztően ritka. Ha csak egy esetről lett volna szó, akkor is elképesztően hasznos lett volna ez a törvény

– mondta 2018-ban a belga eutanáziabizottság vezetője, Wim Distelmans professzor. Addig összesen három fiatalkorú számára biztosítottak eutanáziát a megváltoztatott törvény alapján: egy 9, egy 11, és egy 17 évesnek.

Mostanában újabb országokról hallani, ahol napirendre került a gyermekeutanázia ügye: Hollandiában nemrég engedélyezték az 1-12 éves korosztály számára, hogy hasonlóan szigorú körülmények mellett véget tudjanak vetni életüknek, illetve az utóbbi időben Kanadában is heves vitákat váltott ki egy erre irányuló tervezett törvénymódosítás. De miért dönt úgy egyre több ország, hogy engedélyezik ezt a felkavaró orvosi beavatkozást, és milyen ellenérveket hoznak fel a törvényváltoztatások kritikusai?

A Groningen-protokoll: Felelős döntés a halálról

A holland törvényváltoztatás nem a semmiből jött: az egészségügyi minisztérium még 2019-ben tett közzé egy tanulmányt, amely számos gyerek négy évvel ezelőtti haláláról szólt. A jelentés nem ment részletekbe, ám ekkoriban sokat lehetett hallani arról, hogy a halálos betegségben szenvedő gyerekek számára az orvosok és a szülők közös beleegyezéssel siettették a halál eljövetelét a kezelés során, hogy megkíméljék a fiatalokat még több szenvedéstől. Itt olyan páciensekről beszélünk, akiknek már tényleg csak kínból állt az élete: gyerekek, akiknek kezelhetetlen agytumorai folyamatos hányáshoz, sikoltozáshoz, és rohamokhoz vezettek, vagy olyan epilepsziások, akiken kifogott minden kezelés, és akiknek akár többszáz rohamuk is lehetett egyetlen nap alatt.

Ez a jelentés az eutanáziaszabályok lazítását javasolta a kormány számára. Fontos megjegyezni, hogy a holland szabályozás eltér a belgától: az itteni törvények szerint gyakorlatilag illegális marad a 12 éven aluli gyerekek eutanáziája, ám az ügyészek jogkört kapnak arra, hogy különleges körülmények között ne emeljenek vádat az ilyen beavatkozást elvégző doktorok ellen. 

Ez azt jelenti, hogy ha valaki egy gyerek eutanáziájáról dönt, annak komolyan fel kell készülnie arra, hogy később a hatóságok előtt is megvédje döntését.

Ezeket a különleges körülményeket a 2005-ben született Groningen-protokoll alapján állapítják meg a hatóságok. Ekkor orvosok és jogi szakértők közösen publikáltak egy útmutatót arra, hogy mikor etikus az eutanázia egy éven aluli gyerekek esetében. A protokoll része többek között az is, hogy mennyire biztosak az orvosok a diagnózisban, illetve hogy mindkét szülő, illetve egy független orvosszakértő támogatják-e a döntést. A protokoll azt is előírja, hogy csak akkor lehet eutanáziát végezni, ha a páciens szenvedései „reménytelenek és kibírhatatlanok”. A törvénymódosítás szerint ugyanez lesz érvényes az 1-12 éves korosztályra.

Kanadában nagyobb vitát váltott ki

Nemcsak Hollandiában, hanem nemrég Kanadában is terítékre került a gyermekek eutanáziája. Az amerikai országban felmerült törvényjavaslat nagyobb vitát váltott ki, hiszen azzal többet foglalkozott a globális, angol nyelvű sajtó. Az itteni törvénymódosításról ugyan még nem született döntés, de számos – főleg konzervatív – publikáció hozott le véleménycikkeket arról, milyen etikai aggályokat válthat ki a beavatkozás legalizálása.

A kanadai szabályzástervezet azért jelent zavarosabb vizet a megfigyelők számára, mert annak értelmében a gyermek akarata játssza a fő szerepet az eutanáziakérvény elbírálásában, amennyiben úgy találják, hogy a fiatal képes önálló, felelős döntést hozni – de közben a szülőkkel is kötelező konzultálni. Ezt a Spectator szerzője, Madeleine Teahan „három gyermek anyjaként” úgy értékelte, hogy „ha a szorongó tinédzsered eutanáziát kér a beleegyezésed nélkül, semmi hatalmad sincs arra, hogy megakadályozd az orvosokat a megölésében”. 

A szerző azt is felhozza, hogy a mostani világban a gyerekek életét minden eddiginél jobban „diktálja a vágy a lájkokért”, és hogy könnyen befolyásolhatja őket a közösségi média abban a döntésben, hogy szeretnének-e eutanáziát végrehajtani.

Ha viszont az aggódó anyukák publicisztikáin kívül a szakértők véleményére is ránézünk, azt láthatjuk, hogy a kanadai eutanáziatörvényekkel talán van realisztikusabb gond is, minthogy tinédzserek lájkokért akarnák megölni magukat. Itt az eutanázia kiterjesztése az AP hírügynökség cikke szerint inkább azért problémás, mert az ország egészségügyi rendszere a kritikusok szerint gyakran túl könnyelműen biztosítja azt mozgássérült embereknek. Tim Stainton, a University of British Columbia professzora például addig merészkedett, hogy azt mondja: „A jelenlegi kanadai törvény valószínűleg a legnagyobb egzisztenciális fenyegetés a mozgássérült emberekre a náci Németország 1930-as programja óta”.

A civil szervezetek viszont kritizálták a Quebeci Orvosi Kollégium állásfoglalását is, amelyet a szervezet tavaly augusztusban tett, és amely a csecsemők számára is támogatta az eutanáziát. A kritikák itt is a beleegyezés képességének hiányáról szóltak. Az egészségügyi szervezet képviselője viszont úgy fogalmazott: a fiatalabb korosztályokban csak akkor lehet opció az eutanázia, ha „a túlélés esélye egyenlő a nullával”. Közben a konzervatív brit bulvárlap, a Daily Mail viszont úgy tálalta az ügyet, hogy „az orvosi szervezet halálos injekciókat akar adni a súlyos beteg ÚJSZÜLÖTTEKNEK”, és azzal érvelt, hogy az országban az eutanáziát arra használja az egészségügy, hogy ezt a betegekre erőltetve tagadja meg tőlük a megfelelő kezelést.

Marie-Claude Landry, a kanadai Emberi Jogi Bizottság vezetője arra figyelmeztetett: Az eutanázia nem lehet a norma arra, hogy Kanada elmulassza az emberi jogi vállalásainak teljesítését.

A hollandiai gyermekeutanáziával kapcsolatban azonban nem állnak fent efféle aggályok, ráadásul ahol korábban kiterjesztették az eutanázia jogát, azt látni, hogy gyerekek esetében még úgy is elképesztően ritka a beavatkozás, hogy az orvosoknak nem kell jogi következmények miatt aggódniuk. Belgiumban eddig összesen négy esetben hajtották végre a beavatkozást 18 éven alulin – igaz, a teljes népesség körében elvégzett eutanáziák száma az AP szerint duplájára nőtt a törvény bevezetése óta, és ma már az összes haláláseset 4,6 százalékát teszi ki. Mióta pedig a holland hatóságok engedélyezték az egy éven aluliak eutanáziáját a Groningen-protokoll alapján 2007-ben, mindössze két esetről tudni. 

A felnőttek körében elvégzett eutanáziát pedig túlnyomó részben a törvény betűje szerint hajtották végre az országban, mióta azt húsz éve engedélyezték: a nagyjából 91 ezer esetből mindössze 133-ban merültek fel szabálytalanságok. 

Nyitókép: Aditya Romansa / Unsplash