Bródy János: Nehezen fogadom el, hogy sokan képesek egy agresszív, birodalomépítő hatalom pártját fogni Magyarországon

Bródy János maga sem gondolta, hogy ekkora siker lesz az István, a király. Az első bemutató után túlzónak érezte az elragadtatást, és úgy nyilatkozott, ha harminc év múlva is emlékeznek még erre a darabra, akkor elhiszi, hogy értékes és jó művet alkottak. Bár a darab már tíz éve elmúlt 30, a sikere töretlen, azóta is folyamatosan játsszák, a legújabb verzió Novák Péter rendezésében kerül majd az Aréna színpadára 2023. augusztusában.

A legendás szerzőpáros – Szörényi Levente és Bródy János – minden előadást a rendezőkre bízott, a 40 éves jubileummal sem lesz másként. A rockopera egyik sikere szerintük éppen abban rejlik, hogy a darab minden előadás alkalmával újjászületik és néha új értelmezést is kap, az alapja viszont mindig ugyanaz marad: a haza és haladás, a hagyomány és a progresszió szembenállása.

Azt a konfliktust, ami a történelem során mindig más köntösben, de újra meg újra megjelenik, ez a darab a művészet erejével fel tudta oldani

– véli Bródy.

Szörényi Levente erre példaként említette, hogy az egyik rendezésben, Koppányt nem négyfelé vágták, hanem a vesztőhelyen négy szerzetes jelent meg, akik négy irányból meglocsolták a szentelt vízzel.

A mű keletkezéséről rengeteg anekdotájuk van, bár arra már egyikük sem emlékezett, hogy melyik dalt vagy szöveget írták meg elsőként.

Szörényi Leventének egyszer hétvégi álmából felébredve jutott eszébe az egyik dallam, amit azonnal le is írt a kottába. De nevetve idézett fel egy másik kulcsfontosságú pillanatot is.

Valahonnan jöttünk taxival, akkor még Marx térnek hívták a Nyugati teret. Emlékszem, azzal a gondolattal szálltam ki ott a kocsiból, hogy hagyjuk békén az Istvánt, vitessük el a Sarolttal a balhét

– idézte fel.

A dalszövegek megírásához komoly előtanulmányokat használtak fel, de a darab kedvéért beleírtak archetípusokat, nem létező személyeket is, akinek fontos szerepük volt a történet alakulásában. Ilyen volt a három magyar úr, vagy Koppány lánya, Réka, akit a szerzők elképzelése szerint valamilyen érzelmi szál fűzött Istvánhoz. Ez viszont a darabban végül csak nagyon finoman és árnyaltan jelent meg.

„Már akkor is figyelmeztettek minket, hogy ezt ne nagyon bonyolítsuk túl, első, szent királyunkat ne hozzuk a házasságtörés gyanújába" – emlékezett Bródy.

És hogy mennyire aktuális a darab még 40 év után is? 

Ezt a szerzőpáros szerint minden néző maga döntse el. Bródy János abban bízik, hogy mindenki tudja: István király Intelmeiben, amit fiához, Imre herceghez írt, az a mondat is szerepelt, hogy az „egynyelvű, egyszokású ország gyenge és erőtlen”.

A napi híreket és politikai eseményeket követik, azt mondják, nem is tudnak tőle eltávolodni. 

Bródy János annyit fűzött hozzá:

Nagyon nehezen fogadom el, hogy ’56 emlékezete annyira elhalványult a magyar nép tudatában, hogy nagyon sokan képesek egy agresszív, birodalomépítő hatalom pártját fogni. Egy olyan birodalomét, amivel a magyar nép a történelme során nagyon sokszor küzdött.

Hogy szerepelnek-e majd a jubiluemi darabban, nem tudják, a rendezőre bízták. Az viszont biztos, hogy a végén ők is meghajolnak majd.