Egy szakma, ahol nem számít a nem – a női pilóták ma már minden sztereotípiát lebontottak

Az elsőtiszttel megbeszéljük, hogy mennyi üzemanyagot szeretnénk vinni – annak függvényében, hogy milyen az időjárás vagy milyen információkat állítottak ki a pilóták számára

– mondja Gombkötő Gabriella, aki több mint 20 éve dolgozik a levegőben. Kislánykora óta arról álmodott, hogy ha felnő, légiutas-kísérőként körbejárja a világot, ám érettségi után még nem kezdhette el a stewardess tanfolyamot, mivel akkoriban 20 év volt az alsó korhatár. Az utasfelvételi pultnál helyezkedett el, majd főiskolára ment. Végül 2002-ben kezdett el légiutas-kísérőként dolgozni. Nagyon megszerette ezt az életformát, hogy nem kell 9-től 5-ig egy irodában ülni hétfőtől péntekig. De pár év után rájött, hogy többre van szüksége. Akkor döntötte el, hogy pilóta lesz.

2014 óta repülök a WizzAir keretein belül. Voltam bázison Bukarestben, Boszniában, majd Budapesten, és 2018 óta repülök kapitányként a bal ülésből.

Kinevezése után Romániába került, majd az ott eltöltött 2 év után, 1,5 évvel ezelőtt helyezték át Budapestre. Jelenleg 6900 repült órája van

A női utasszállító-pilóták útját Czigány Ildikó taposta ki, ő volt a MALÉV első női kapitánya. Ő volt az, aki Gombkötő Gabriellát is inspirálta, miatta választotta ezt a hivatást.

Nem szeretném hirdetni, hogy lányként erre meg arra vagyok képes, szeretnék egyszerűen elvegyülni a többiek közt. Megelégszem azzal, ha egyszerűen pilóta vagyok

– mondta Czigány Ildikó a Fókusznak 1998-ban. A vele készült riportot itt nézheti meg:

Ildikó gyerekkorában még az irodalomért és a zenéért és rajongott, a Zeneakadémiára járt, ahol édesapja, Czigány György végzett. Emellett sokat utazott, gyakran belesett a pilótafülkébe, így szeretett bele később a repülésbe is. Ő is légiutas-kísérőként kezdte. Élete legnagyobb kihívására a Fókusz is elkísérte. A repülő kapitánya akkor Ildikó egykori oktatója és vizsgáztatója, Leposa Attila volt. Ő azt vallja, a fülkében nincs nő vagy férfi, csak pilóta, akivel bármelyik pillanatban számolhat. Ildikó akkor azt mondta, bár a szakma elférfiasodott, sem előnye, sem hátránya nem származott abból, hogy nő.

Ez nekem olyan már, mintha autót vagy rollert vezetnék.

Ezek már Gombkötő Gabriella szavai. A pilótáknak sűrű a munkabeosztása. Évente akár 900 órát tölthetnek a levegőben, a munkaidejük azonban nem merül ki ennyiben, hiszen felszállás előtt és landolás után is bőven akad teendő a gépen. Gabriella szereti munkájában, hogy nagy szabadságot ad, pedig pihenőnapjai gyakran hétköznapra esnek. Hivatására szolgálatként tekint, ahogy fogalmaz:

naponta emberek százait repítjük el a desztinációkra, elősegítve így az emberi kapcsolódásokat.

Egy-egy forduló között mindössze fél órája van, ami nem kávézással telik. Bár a pilóták valóban beutazzák a Földet, körbenézni nincs idő. Maximum a levegőből. Leszállás után körbejárják gépet, meggyőződnek arról, hogy a gépnek minden egyes eleme ép, nem hagytak el semmit, nem ütöttek el madarat, nem folyik az üzemanyag, nem folyik semmilyen folyadék vagy olaj a gépből. Ezek után megtankolnak, majd elkezdik a beszállítást. 

Egy nap általában 2 szektort repülnek, ez körülbelül 5 óra repülési időt jelent, de van, hogy 4 szektort is, ez már 10-12 óra.

A fordulóidők 30-35 percre vannak kiszámolva, ez azt jelenti, hogy ezalatt kell kiszállítani a repülőgépet, kitakarítani a kabint, megtankolni és beszállítani az utasokat. Ez igen szűkre van szabva, úgyhogy csipkedni kell magunkat.

Amikor Gabi 20 évvel ezelőtt belekezdett a pilótaképzésbe, nem sok női csoporttársa volt. Azt mesélte, még manapság is előfordul, hogy az utasok meglepődnek, amikor őt látják besétálni a fülkébe.

Nagyon furcsa, hogy az emberek fejében mennyire él még a sztereotípia a pilótákról.

A tréningeket maga finanszírozta. Ez akkoriban – 20 évvel ezelőtt – 6 millió forintjába került. Ahhoz, valaki beülhessen a pilótafülkébe, több alapkövetelménynek kell megfelelnie:

• betöltött 18. életév
• érettségi
• tudnia kell úszni
• és angolul beszélni.

És persze eleget kell tenni a szakmai követelményeknek is. A pilóták és légiutaskísérők szimulátorokban gyakorolnak a repülés során előforduló bármilyen különleges helyzetre, akár az esetleges vészhelyzetekre is.

A WizzAirnél jelen pillanatban pilóták 4 százaléka nő, a cég távlati célja pedig az, hogy 2030-ig elérjék a 7 százalékot. Ezek a nők csatlakozhatnak majd Ehardt Laurához, aki 28 éves és elsőtiszt, Temesvár a bázisa. 2 év kemény tanulás után ülhetett be a pilótafülke jobb ülésébe, nem kis felelősséggel.

Nagyjából ugyanazokat a feladatokat végezzük, mint a kapitány, viszont rajtunk kevesebb a felelősség, a kapitányé a döntő szó. De minden döntést együtt hozunk meg.

Ha tapasztalata és repült óráinak száma engedi, szeretne ő is kapitány lenni. Ez nagyjából 4-5 év múlva következhet be. Tudja, hogy ez a munka sok lemondással jár, azonban azt mondja, egy kis rugalmassággal igenis meg lehet találni az arany középutat.

Nagy fokú támogatást és megértést igényel a barátoktól, hogy én nem tudok ott lenni szülinapon, nem feltétlenül akkor megyek nyaralni, amikor nekik van szabadidejük, de szerintem össze lehet egyeztetni, ha szeretnénk.

Ezek a nők bebizonyították, hogy nem csak a férfiak tudják megtanulni az aviatikát. Ebben a szakmában nincs olyan, hogy „gyengébbik nem”, hiszen ők is gond nélkül irányítják a több tíz tonnás óriásokat a levegőben, amihez nem kell más, mint rátermettség, fegyelmezettség, alkalmazkodóképesség és precizitás.