Shane Tusup és Szabó Zsófi szakítása még mindig címlapon van Londonban

Már nem London a második legnagyobb magyar település. Az Egyesült Királyság 2020. január 31-én kilépett az Európai Unióból, egy évvel később pedig véglegesen megszűnt a tagságuk. A magyarok közül rengetegen a hazatérés mellett döntöttek, számuk – legalábbis a hivatalos adatok szerint – 200 ezer alá csökkent a szigetországban, de még mindig sokan maradtak a kilencmilliós metropoliszban. 

A Fókusz Plusz olyan vállalkozó magyarokat látogatott meg, akik a brexit, a covid és az energiaválság ellenére is kitartanak, és felvirágoztatják vállalkozásaikat.  

Anglia legnagyobb magyar üzletláncává nőtte ki magát a Paprika Store

Londonban öt-hat magyar élelmiszerüzlet van, mindegyik hosszú évek óta szolgálja ki a vásárlóit. Ezek közül a legnagyobb a Paprika Store, ami már hálózattá bővült, még Írországban is van boltjuk.

Stábunk még az ünnepek előtt járt a londoni üzletben, így a halászlétől kezdve a bejglin át a legtöbb ünnepi hagyományos étel megtalálható volt, még a néhány itthoni üzletben hiánycikknek számító áru – így például a nálunk hatósági áras 2,8%-os tej – is bőséggel kapható, és természetesen annyit lehet venni belőle, amennyit csak akarunk.

„Vannak külföldi vásárlóink is, főleg olyanok, akiknek a felmenői mondjuk ’56-ban kijöttek ide, és megőrzik a hagyományokat. Eljönnek Túró Rudiért, emlékeznek még a magyar ízekre, például a szaloncukorra, ami Angliában egyáltalán nem jellemző” – mesélte Balázs Krisztina bolti eladó, akinél gyakran megfordul a színész Hujber Feri is, a legtöbbször ő is Túró Rudit vesz.

Stábunk meglepődve tapasztalta, hogy még a néhány hónappal korábbi színes magazinokra is van kereslet: Londonban Shane Tusup és Szabó Zsófi szakítása még mindig címlaptéma.

Londoni kávézóból csináltak magyar éttermet a LakeHouse tulajdonosai

Következő állomásunk a London északi részén fekvő Stratford volt. Ebben a városrészben jóval kevesebb magyar lakik, mint Haringey-ben, de egy lelkes testvérpárnak köszönhetően az itteni lakók is megismerhetik a Kárpát-medence finomságait.

„Először nagyon furcsállták az ízvilágunkat. De ahogy megkóstolták bármilyen ételünket, onnantól kezdve visszajöttek hozzánk” – mondja Bárczi Mihály, akinek egy évébe telt, mire sikerült átalakítania a 2019-ben nyitott londoni kávézó-teázót egy bisztróvá, ahol már egy kis magyar meleg ételt is fel lehetett szolgálni.

Először csak kóstolóba adtak gulyást, vagy például borsófőzeléket a vendégeknek, hogy megismertessék velük a magyar konyhát. Egész jól haladtak, amikor előbb a brexit, majd a koronavírus-járvány fékezte le a vállalkozásukat.

Nem örültem a brexitnek. Számunkra negatív hatása volt, noha a bevándorlási folyamat az tényleg tarthatatlan volt 

– mondta Bárczi Bernadett, a LakeHouse üzletvezető-helyettese, aki üzlettársával együtt azt tapasztalja, hogy a brexit óta jóval kevesebb magyar látogat el hozzájuk az étterembe; arra viszont nagyon büszkék, hogy a régi vendégkört sikerült pótolniuk külföldiekkel.

Járnak ide arabok, törökök, szerbek és albánok, na meg persze a helyi erők, azaz írek és angolok is szép számmal. A törzsvendégek között mi portugálokkal beszélgettünk. Nekik már nem újdonság sem az erős pálinka, sem az Angliában sok fejcsóválást kiváltó édes túró.

Mihály szerint csak azok a magyarok maradtak a brexit után is Angliában, akiknek már megvolt az egzisztenciájuk, és jellemzően azok hagyták el a szigetországot, akik csak kalandvágyból próbálták ki az ottani életet. Úgy érzi, hogy a covid, a brexit és az energiaválság ellenére neki és Bernadettnek sikerült megtalálnia számítását Londbonban, és nem terveznek hazaköltözni.

Mi már nem fogunk visszamenni Magyarországra, vagy már csak a nyugdíjas éveinket fogjuk otthon tölteni, szép nyugalomban. Addig, amíg lehet, addig kikaparjuk magunknak a gesztenyét.

A LakeHouse-ban egy tartalmas gulyáslevesért négy-ötezer forintnyi fontot kell kifizetni, egy csirkepaprikás átszámolva hat-hétezerbe kerül, ezekkel az árakkal az étterem az alsó- középkategóriába tartozik Londonban. A covid alatt gulyás- és lángoskiszállítással valahogy kihúzták, most megpróbálják tartósan megvetni a lábukat a roppant méterű londoni étterempiacon.

Egy magyar pékmester Londonban, aki alkotásával elnyerte a nem hivatalos „kenyér Oscart”

Kelet-London klasszikus kertvárosi részén találkoztunk Tóth Ildikóval, aki nem akármilyen tudással megáldott pékmester. Nappaliját 2019 óta rangos díj díszíti: négy évvel ezelőtt az ő egyik alkotása nyerte meg a nem hivatalos „kenyér Oscart”.

„Az egyik legfontosabb és legnépszerűbb kategória a Real Bread Award, ami a természetes, kovászos, adalékmentes kategória. És én azon belül smashed pumpkin, tehát az összetört, pirított tökmagos kenyérrel indultam 2019-ben, azzal nyertem meg az egész kategória díját” – mesélte Ildikó, akinek az eredeti szakmája konduktor, vagyis mozgássérültek fejlesztésével foglalkozik. 1990-ben hagyta el Magyarországot, élt Ausztráliában, jó ideje pedig Nagy-Britanniában lakik szingapúri férjével. Egy darabig semmi sem utalt arra, hogy egyszer világbajnok pék lesz belőle, 2017-ben azonban egy mély lelki válság közepette egészen egyszerűen megálmodta a jövőjét.

Egyszer csak arra ébredtem – szoktam angolul és magyarul is álmodni –, hogy sourdough, ami azt jelenti, hogy kovász.

Ildikó még aznap rákeresett a kovász szóra az interneten, néhány hónap múlva pedig már workshopokon tanulta a pékmesterséget. Elkészítette saját kovászát, pár éve pedig ő látja el a környéket finom házikenyérrel. Eredeti foglalkozását is megtartotta, de hetente két napot már a kenyerekre áldoz. Gyakorlatilag a nappalija egyik sarkában elfér a teljes vállalkozás – ám ez nem jelenti azt, hogy a terméke ne lenne elsőrangú.

Terjeszkedni nem szeretne, de annak örülne, ha angliai vidéken egy olyan vendéglátóhelyet hozhatna létre, ahol meg is szállhatnak azok, akik szeretnék tőle megtanulni, hogyan kell házilag készíteni hasonló minőségű pékárukat. Hazatérni ezzel a vállalkozással minden bizonnyal sosem fog, a családja őt már Angliához köti, angol állampolgársága is van. Ennek ellenére nem örül a brexitnek.

Azt gondolom, egy szörnyű döntés volt, és azóta is mindenki érzi a hatását. Most még jó pár nehéz év jön szerintem a brexit miatt Angliában.