A kislány a kutyája szokásait vette fel, a kisfiúnak látszott a szíve a bőre alatt – megható történeteket osztottak meg beteg, sérült gyerekeket vállaló nevelőanyák

A Fókusz Plusz két végtelenül erős anyát mutat be riportjában, akik bár nem ismerik egymást, a céljuk ugyanaz: boldog és biztonságos otthont biztosítani akár betegen született gyerekeknek is, akiktől cserébe csupán egy mosolyt várnak. 

Éva három saját gyermek mellett vágott bele a nevelőszülőségbe. Családjával kilenc éve fogadnak be nehéz sorsú gyerekeket, lehet, hogy csak néhány hónapig vagy évig, ha viszont végleg náluk maradhatnak, ők örülnek a legjobban. 

Volt olyan egyéves kisgyerek, akit a börtönben szült meg az édesanyja és onnan került hozzájuk, és olyan baba is, akit a kórházban hagyott az anyukája, és az intenzívről hozták haza.

„Nem teszünk különbséget, soha nem is tettünk. A vér szerinti gyerekeink az első pillanattól kezdve elfogadták a helyzetet” – mondja Éva, aki nagyon büszke gyerekei támogatására. Ők is tudják, hogy a nevelt gyerekek egytől egyig valamilyen traumával érkeznek a családba, amit nagy odafigyeléssel és érzékenységgel lehet csak orvosolni.

Nincs olyan, hogy jön egy kék szemű kis herceg a családomba. Ők sérülten jönnek, mindegy, hogy csecsemő vagy idősebb gyerek.

Éva szerint ezeknek a gyerekeknek azért is van szükségük nagyobb figyelemre az átlagosnál, mert kiszakították őket környezetükből.

Ezt a traumát élte át az a kislány és kisfiú is, akik már a Fókusz négy évvel ezelőtti látogatásakor is Éváékkal éltek.

A kislány háromévesen került a családhoz.

„Nagyon elhanyagolt állapotban jött hozzánk, minden új volt neki. Szerette a kutyáját és tulajdonképpen átvette a szokásait: négykézláb mászott, ugatott. A levest a tányérból a nyelvével lefetyelte. Teljes mértékben alulszocializált volt” – mesélte Éva a gyerekről, akinek szinte minden újdonság volt a vécétől a villanykapcsolóig. Utóbbi annyira bejött neki, hogy addig nyomkodta a kapcsolókat, amíg leestek a falról, de itt fedezte fel először a tiszta ágynemű illatát is, amit annyira szeretett, hogy Évéák minden nap újat húztak fel neki.

A család sokat tett azért, hogy a befogadott gyerekek minél otthonosabban érezzék magukat.

A kislány és kisfiú előző életéről csak annyit tudnak, hogy mindketten mélyszegénységből érkeztek. A kisfiú öröklött betegségben is szenved, testvérei mind meghaltak gyerekkorukban.

A kisfiúnak rengeteg fejlesztésre van szüksége, pszichológus is segíti. Még egy medencét is építettek, mert a mozgásfejlesztés rendkívül fontos számára. 

A gyerekek a vér szerinti anyukájukkal a mai napig találkoznak.

„Az egyik anyuka középsúlyos fogyatékos, de imádja a gyereket. Nem tudok rosszat mondani rá” – mondja Éva, aki azért sem szeretne pálcát törni mások feje felett, mert nem tudhatják, hogy milyen volt az anyuka előélete. 

Akármilyen is egy édesanya, csak az anyukájuk, és ha ő nem lenne, akkor a gyerekek sem lennének nekünk 

–  vallja Éva, aki maga viszi a gyerekeket az S.O.S Gyermekfalvakba, ahol a biológiai anyák havonta egyszer találkozhatnak gyermekükkel.

„Boldogan szoktam nézni, ahogy az édesanyjukkal játszanak. Amikor mondom nekik, hogy gyerekek indulunk haza, nincs az, hogy maradni szeretnénk. Egy pillanat alatt jönnek, átölelnek.” Éva szerint ha valaki jó nevelőszülő, nem kérdés, hogy kihez fog jobban kötődni a gyerek.

Az asszony nem válogat a gyerekek között: „Kaptam egy telefonhívást, hogy van egy kisfiú. Ne ijedj meg – mondták –, de nem tudjuk, mi van vele. Az intenzíven van, háromhetes. Haza tudnád-e vinni?” Éva rögtön igent mondott. Amióta nevelőszülő, egyetlen gyermeket sem utasított vissza. Szerinte minden pillanat boldog velük: mindegy hogy a gyerek beteg vagy egészséges.

Ez egy huszonnégy órás munka, de minden percét élveztem. Napról napra változott a kisfiú, elfogadta a tápszert, megette az adagját. Ahogy fejlődött, a bőre alatt már nem látszott a szívecskéje, de amikor hozzánk került, még a belső szerveit is láttuk a bőrén keresztül.

 Éváék végül egyéves koráig nevelték a csecsemőt, aki végül másik nevelőszülőhöz került, ahol a testvérei is éltek.

Ilona egyedül vállal felelősséget a gyermekekért

Ilonának nincs férje és saját gyermeke. Csecsemőápoló szeretett volna lenni, végül logisztikai területen kötött ki. Végtelen boldogsággal tölti el, hogy nevelőszülőként azt teheti, amire igazán született.

Nagyon sok hátrányos helyzetű gyerek vár segítségre. Ha már egy gyereken tudunk segíteni, az nagy dolog

–meséli Ilona, aki 2018-ban egyedül fogadta örökbe először Miát, majd egy évre rá egy szívbetegséggel küzdő kisfiút, Nadint, aki rengeteg időt töltött kórházban. A nő egy udvarban lakik szüleivel és testvéreivel, akik azonnal segítenek, ha például vigyázni kell a gyerekekre.

Nemrég egy háromhetes beteg kisfiút gondozott, az ő lábát műteni is kellett, végül örökbe tudták adni.

Úgy érzem, hogy minden gyerek olyan, mintha az enyém lenne

– mondta Ilona a Fókusz, aki Nadin és Mia mellett jelenleg egy kéthetes szívbeteg kisfiút nevel.

Csak szívvel lehet csinálni, erre születni kell! Minden gyereknek szüksége van a szeretetre, attól függetlenül, hogy saját vagy nem saját.
 

Ezen a héten a Fókusz az SOS Gyermekfalvak számára gyűjtött:  bármikor hívhatják a 13600-as számot vagy küldhetnek SMS-t, amivel 500 forinttal támogatják a nehéz sorsú gyermekeket. Minden gyerek megérdemli, hogy szerető családban élhessen.