Az anyák napjáról elfelejtenek szólni, osztálykirándulásra nem mehet – az autista gyerekeket csak azért rekesztik ki, mert mások

A 12 éves Tóth Levente igazi kütyü-zseni. A tájfutást nemrég kezdte, de abban is jeleskedik, arról nem is beszélve, hogy folyékonyan beszél angolul – annak ellenére, hogy szülei nem ismerik a nyelvet. 

Édesanyja azt mesélte, Levi kicsi korában mindig angol nyelvű mesecsatornákat nézett. Először a szavakat, majd a mondatokat kezdte mondani, aztán ezeket le is írta, majd elkezdett beszélni és olvasni is angolul. Magyarul viszont nehézkesen kommunikál, így ha nem tudja megértetni magát anyukájával, egy telefonos fordítóprogramba pötyögi be, hogy mit szeretne mondani. Bár a kisfiú ép értelmű, 6 évesen megkapta az ijesztő diagnózist: autista. A kisfiú érzékeny a hangokra, fényekre, ízekre, tapintásra, a szociális interakciókat pedig nem mindig ismeri fel.

Az utazás kisebb korában nagyon nehéz volt vele, mivel akkor a hangokra még sokkal érzékenyebben reagált. Nem tudta elviselni a busz zörgését, a csöngőt, az örömét és a frusztrációját pedig repkedéssel fejezte ki, amit az emberek a buszon nem nézték jó szemmel 

– mondta Tóth-Turgonyi Dóra, a fiú anyja.

Neki éppen ezek miatt hamar meg kellett tanulnia észrevenni, mikor vonja ki kisfiát egy adott szituációból. Az iskolában azonban nem tud Levi mellett lenni. 

Osztálytársai gyakran szekálták a csendes fiút.

Vele semmi probléma nincsen, amíg nem tesznek egy rajzszöget a székére. Ha rajzszöget tesznek a székére és beleül, akkor elkezd kiabálni, és akkor kit fognak megbüntetni? Azt, aki kiabál, így állandóan büntetésben volt

–  panaszkodott Dóri, aki azt is elmondta, hogy fiát egyszer megverte két osztálytársa. Leventét annyira megviselték a történtek, hogy innentől kezdve nem volt hajlandó bemenni az osztályterembe. A covid óta nem csak a tanórákon, de az iskolai programokon sem vett részt. 

A hivatalos adatok szerint Magyarországon közel 100 ezer sajátos nevelési igényű gyerek van, de az érintett civil szervezetek szerint ennél sokkal többen lehetnek. Közülük több ezren kényszerülnek úgynevezett egyéni tanrend szerint végezni az iskolát, pedig nekik is nagyon fontos lenne, hogy közösségben tanulhassanak.

Az oktatási rendszer leginkább azért nem tudja ellátni ezeket a gyerekeket, mert nincs elég szakember, aki figyelne rájuk. Így szorulnak be a négy fal közé, ahol szüleiknek kell áldozatokat hozni. 

Dórinak ez az állásába került, ugyanis egyszerre nem tud dolgozni és tanítani is. Februárban mondott fel. Bár nem fejlesztő pedagógus, mégis neki kell fejlesztenie a fiát, mert az iskola csupán egy óra fejlesztést ajánlott fel az öt helyett. Tehát Levi még azt sem kapja meg, ami a törvény szerint járna neki.

A tanításon kívül Dóri naponta másfél-két órát tölt felkészüléssel. Naptárában minden egyes nap fel van tüntetve, hogy aznap éppen milyen órája lesz, a sok tanulásnak pedig van gyümölcse is: ha Levi jól tanul, olyankor kamionosként dolgozó apukájával tarthat a munkába. 

Én azért hívom börtönnek, mert nincs közösség. Régebben voltak barátaink, és ők most eltűntek. Mindenhonnan kinéznek minket. Totálisan magunkra vagyunk utalva. Az egyetlen közösség, ami tényleg befogadott minket, az a tájfutók közössége

– mondta, az édesanya, aki teljesen kilátástalannak érzi a helyzetüket, de sírni csak akkor szokott, amikor senki sem látja. Levente magányosságát talán semmi sem mutatja jobban, hogy egy intelligens játékrobotra gyűjt, amivel beszélgetni is lehet. 

A kis Goránt 2016-ban bemutattuk már a Fókuszban. Akkor a szakemberek még kizárták az autizmus diagnózisát, nem sokkal később azonban mégis kiderült, hogy ez rejlik a kisfiú zsenialitása mögött. A szülők valamelyest fel voltak készülve a hírre, mivel egyre erősödtek a kisfiú szociális problémái. Gorán eleinte jól érezte magát az óvodában, később azonban hármat is megjárt. Iskolába viszont egyikbe sem vették fel.

Anyukája, Zádori Henrietta azt mesélte, fia semmilyen közösségi programban nem vehet részt.

Egy kis létszámú óvodába járt, ami elméletileg integráló óvoda. Egyszer a Facebookon láttam, hogy anyák napja volt előző nap. Nekünk elfelejtettek szólni. Nem mehet osztálykirándulásra a gyerek, mert ő problémás, ne vigye anyuka, nem vehet részt a farsangon, nem vehet részt a Mikulás ünnepségen, mert elrontja a Mikulást. Nem vehet részt a tanévzárón.

A kisfiú végül magántanuló lett, édesanyja tanítja, ami egy ilyen tudásszomjjal bíró gyereknél nem egyszerű. Heni végül arra jutott, ha az állam nem segít, akkor majd megteszi ő maga: egyesületet hozott létre. Gorán hetente 2-3 órára jár be az iskolába – fejlesztést kap, emellett pedig a Szikra Egyesületbe jár. Ide hetente 300-an járnak. Ezek a gyerekek nem kapnak fejlesztést sem az óvodától, sem az iskolától, mely intézményeknek kiemelt feladata lenne az ellátásuk. 

Őt zavarja a 30 fő, mert most is bemegy néha segítséggel a matematika órára, de jelzi, hogy hangosak, túl sok, nem tud egyszerre odafigyelni. Az autizmus bármilyen szinten, de ott van. Tehát amikor azt mondják, hogy integrálható autista, akkor ma a közoktatásban ez azt jelenti, hogy 30 főbe berakják ezt a gyereket, és akkor magától majd ott szépen integrálódik, mert rá van írva a papírjára. De ez nem így működik, mert attól függetlenül ő autista

– mondta az édesanya.

Gorán szerencsére nem sok mindent fog fel abból, hogy kirekesztik. Az egyesületben szeretetet kap, emellett pedig a megfelelő fejlesztéshez is hozzájut. A Szikra által szervezett táborban ő is részt vehet – a többiből sajnos kivétel nélkül mindig elutasították.

Az autizmus egyik jellemzője a dühkitörés, ami akkor következik be, ha nagyon megtelik az idegrendszere, Goránt emiatt már több helyről is kinézték. Volt, hogy a bevásárlóközpontból azzal küldték ki őket, hogy zavarják a többieket.

Heni bevallja, hogy autista gyermeket nevelni sokszor nagyon nehéz:

Semmilyen segítséget nem kapunk, tehát szó szerint most újra járom az általános iskolát. Nekem a gyerekemért ott kellett hagynom a munkahelyemet, és én lettem a tanítója, a fejlesztője, a gyógypedagógusa, a logopédusa. Amikor kell, az ügyvédje, a sofőr, minden. És közben szeretnék az anyukája is maradni. És nehéz.

Ezeknek a szülőknek hatszorozott energiát kell belefektetniük ahhoz, hogy gyerekeiknek ugyanaz járjon, mint átlagos társaiknak. Heni azt mondja, itt vannak a következő Einsteinek és Mozartok, és elvesznek, ha nem segít nekik senki.