Fókusz

Fókuszban Feldmár András, aki a terrorveszély hatásairól beszélt

Temesvári CsillaTemesvári Csilla

2015. november 28. 19:00

Egy francia férfi, Antoine Leiris búcsú levele bejárta a világsajtót. Ő feleségét vesztette el a bataclani terrortámadásban, miközben gyermekére, a 17 hónapos Melvillre vigyázott otthonukban. A gyászoló férj azt üzente a terroristáknak, hogy ő nem fél, és nem akarja elveszteni szabadságát. Vajon hogyan gondolkodnak erről mások, és a terrorfenyegetettség hogyan hat mindennapjainkra, kapcsolatainkra?


 

Erről is beszélgettünk a magyar származású  Kanadában élő neves pszichológussal Feldmár Andrással. Feldmár azt mondja, a terrortámadás veszélye, a félelem ráébreszt minket arra az egyébként nyilvánvaló tényre, hogy az életünk véges. Valójában ez arra is jó lehet, hogy megtanuljuk értékelni az élet minden pillanatát, voltaképp megtanuljunk élni. Csak a most létezik - a tegnap már nincs, a jövő még nem történt meg. Érdekes, ugyanakkor nyilvánvaló is szerinte, hogy ilyen tragikus események, mennyire hatással vannak a legszorosabb kapcsolatainkra is. Hogy a félelem következményeként intenzívebbé válnak az érzelmek, a gondolatok letisztulnak, így a kommunikáció is.



Szóba jött Antoine Leiris is, aki felesége meggyilkolása után levelet írt a terroristáknak. Ez nem egy dühös ember megnyilvánulása volt, hanem arról szólt, hogy össze kell fogni a terrorizmus, a félelemkeltés ellen, mert csak így lehet túlélni, így lehet élni. Sokak szerint nagy lelkierőről tett tanúbizonyságot ez a férfi, aki gyermeke anyját vesztette el. A terrortámadások kapcsán az is felmerült, hogyan lehetséges az, hogy olyan fiatalok is radikalizálódnak, akik elvileg kiegyensúlyozott körülmények közt nevelkedtek. Például, hogyan radikalizálódhatott a marokkoi-belga származású Abdelhamid Abaaoud, aki meghatározó szerepet játszott a  párizsi merényletek kitervelésében, aki tisztes családban nőtt fel Belgiumban öt testvérével, és akiről apja azt mondta, sajnálja, hogy nem élve fogták el, hogy megértse, hogyan sodródhatott a fia idáig.



Feldmár előadásai- amiket ő beszélgetéseknek hív- és könyvei iránt is óriási az érdeklődés. A beszélgetések, terápiák során is természetesen lényeges kérdés egy egyén gyermekkora, az, hogy mit hozott otthonról, milyen  mintákat épített be a viselkedésébe, attitűdjébe, de mint azt Feldmár is mondja, végső soron, később, mindenki önmagáért lesz felelős, hogy a rossz szokásokat képes -e megváltoztatni, ugyanis minden viselkedés,  bármilyen függőség egy rossz szokás eredménye, amin változtatni tényleg lehet, csak nagyon nehéz.


Bízzunk abban, hogy nem kell félelemben élnünk, és bár ahogy Feldmár András korábban megjegyezte, mindig a mostban vagyunk, de tudunk tervezni előre rettegés nélkül is. Láthatjuk felnőni a gyerekeinket, és segíteni tudunk unokáinknak, mert békében élni ezzel a reménnyel kecsegtet.
#Fókusz#párizs#Feldmár András#pszichológus#isis#terror#következmény#élet#halál#búcsú#rtl#fókusz plusz

Címlapról ajánljuk