Versenylovakat csinálnak a szülők a gyerekeikből, egy életre elronthatják őket

Éjszakába nyúlik a szülői értekezlet, mert minden apróságról részleteiben akarnak értesülni a szülők: min múlik, hogy a gyerekük esetleg nem az első, hanem csak a második preferált idegen nyelvet tudja majd elkezdeni kilencedikben? Pontosan milyen időrendben zajlik az első gimisek felkészítése az előrehozott éretsségire? Odaér-e időben úszóedzésre, futóedzésre? Már másodszor felejtett el házit írni a kölök ebben a hónapban – ideje pszichológushoz vinni? Nem válogatták be a suli focicsapatában – hogy a fenébe történhetett ez?

Ma már nem ritka, hogy – főleg az „elitnek” tartott iskolákban – ilyen, és efféle aggodalmakat, szorongásokat osztanak meg a szülők gyerekeikkel kapcsolatban. Aztán hazamennek az értekezletről, és hosszasan faggatják a gyerekeiket a kihívásokról, teljesítményükről: kényszeresen, nagyon gyorsan akarnak megoldani olyan problémákat, amelyek akár nem is problémák, vagy épp türelmet igényelnek.

No meg azt, hogy a gyerek szabadidejében hadd legyen gyerek, hadd élvezze az életet anélkül, hogy folyamatosan azzal nyaggatnák: hogyan lehet sikeres a jövőben.

Amit a szülők jószándéknak élnek meg, az a gyereknek pokoli szorongás

Pál Mónika pszichológust kértük meg, segítsen elmagyarázni: mik azok a jellemző hibák, amelyeket akár jószándékból is elkövethetnek a szülők, amikor jó teljesítményre sarkallják gyerekeiket. Szerinte ilyenkor sokfajta hiedelem, rossz beidegződés is hat a szülői gondolkodásra. „Mondani szokás, hogy az életben tudni kell boldogulni, hogy verseny van, jól kell teljesíteni. Ezért az agyunkban összekapcsolódhat, hogy aki a suliban is jól teljesít, annak lesz boldog élete, kielégítő munkája, elég pénze. Ám ez sok szempontból cáfolható”.

Szerinte sok szülő szorongásból alkalmaz teljesítménykényszert. „Lehet, hogy neki is problémái voltak az iskolában, vagy más okok miatt szorong. De az is lehet, hogy maga is egy autoriter, teljesítménycentrikus személyiség, vagy akár nárcisztikus személyiségzavarral is küzd”. A kóros teljesítménykényszerben élő gyerek számára is többféle negatív végkimenetele lehet a helyzetnek:

Lehet, hogy sikeres felnőtt lesz belőle, sokat fog dolgozni, jól keres majd, de esélyes, hogy a kapcsolatai nem fognak jól működni. Internalizálja a teljesítménykényszert, a siker, a külső motiváció lesz számára a fontos, nem a belső elhatározás. Azt nézi, hogy anyagi szempontból mivel adhat hozzá több értéket a társadalomhoz, mellette pedig elhanyagolja a belső békét, a szeretetet, az emberi kapcsolatokat.

A másik lehetséges kimenetel, hogy előbb-utóbb ki fog égni. „Lehetséges, hogy felnőttként még teljesíteni sem fog tudni, mert úrrá lesz rajta a folyamatos szorongás, amely hosszú távon a fejlődésre, a teljesítményre is negatívan hat. Előfordulhat, hogy lázadni fog a szülő ellen, és dacból nem akar teljesíteni.”

Az viszont biztos, hogy nemcsak mentálisan, hanem fizikailag is hatni fog a folyamatos szorongás. Egy teljesítménykényszerben felnövő ember nagy eséllyel küzd majd különböző betegségekkel, függőségekkel, kap szívrohamot fiatalon. „Ezek a dolgok az egész testre, az egész emberre hatnak: befolyásolják a párkapcsolatokat, a munkát” – mondta a pszichológus.

Szerinte ráadásul ez még csak a felszín: kevésbé szokták tudni az emberek, hogy mennyire mélyen meghatározza a teljesítménykényszer a pszichéjüket. Az érintett azt gondolhatja magáról, hogy nem érdemli meg a szeretetet, mert azt a szülei kizárólag a teljesítményhez kötötték és nem érdekelte őket, hogy milyen is a gyerekük, mit szeret csinálni, milyen hobbijai vannak.

Hogyan segítsünk magunkon, ha teljesítménykényszerben nőttünk fel?

A szakértő szerint ha a teljesítménykényszerben felnőtt gyerekek meg akarják tanulni, hogyan kezeljék a szorongásukat és alakítsanak ki egészséges megküzdési módokat, élethez való hozzáállást, érdemes pszichológushoz, szakemberhez fordulniuk. „Mindenkinek egyéni az élethelyzete, mindenkinek más a története, ezeket személyes beszélgetésekkel, lassan lehet csak feltárni. Ha erre nincs lehetősége valakinek, érdemes szakkönyveket olvasni, átgondolni, milyen tapasztalatai vannak, és megfigyelnie magát.”

Fontosnak látja azt is elmondani, hogy a teljesítménykényszer nem csak az elitnek tartott gimnáziumok és magániskolák sajátjai. Lehet, hogy ilyen intézményekben feltűnőbbek a magas elvárások, azonban efféle szülők bárhol lehetnek, akár városban, akár vidéken.

„Egy társadalmi jelenségről van szó, mert az élet minden területén, a munkában és a szabadidőben is  megjelenik a teljesítménykényszer– milyen magas hegyeket kell megmásznod, mit mennyi idő alatt kell teljesítened” – tette hozzá a pszichológus. Fontos, hogy a szülők se üljenek fel teljesen a társadalmi nyomásnak, amely inkább a sikerről, és kevésbé a belső békéről szól.

Nyitókép: Getty Images